A vizből bort…

János evangéliuma Jézusnak hét csodatételét említi meg, melyeket különleges jelentőségük miatt jeleknek nevez. Közülük az első a kánai menyegzőn történt (Jn 2:1-12). A jelek Jézus hatalmát mutatják meg olyan területeken, melyet az emberek nem uralhatnak (a vihar, a betegség, az idő, a távolság stb. fölött). A kánai menyegzőn a vizet borrá változtatja, és ennek a csodatételének is különleges jelentősége van a 21. század embere számára is.

Water into Wine, artfromgodsheart.com

Water into Wine, artfromgodsheart.com

Amikor Jézus a vizet borrá változtatja, nem csak arról beszél, hogy az alkohollal való élés helyénvaló keretek között nem kell, hogy távol álljon az embertől. Megmutatja a hatalmát a minőség fölött, és olyan minőségi változást ér el, melyre az emberek nem képesek. Mi a szőlőből tudunk bort készíteni, de a vízből nem. Jézus azonban képes az egyik anyagot valami teljesen mássá változtatni. És ráadásul nem is akármilyen silány minőségű bor lett a végeredmény, hanem olyan kiváló minőséget alkotott, mely mellett a násznagy sem állhat meg szó nélkül.

E csoda nem az esküvőre egybegyűlt sokaság előtt történt, csak a tanítványok látták, csak ők tudták, hogy ez a jó bor néhány perccel korábban egyszerű, hétköznapi víz volt. Vannak bizonyos esetek, melyek a világ számára nem egyértelműek, csak a Jézus közelében lévő tanítványok veszik észre Isten munkáját.

Az életünkben pontosan ilyen változást akar elvégezni Jézus. Silány, olcsó és rossz minőségű alapanyag vagyunk, hiszen természetünkből a test cselekedetei fakadnak: “házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók” (Gal 5:19-21, MBT). És ezekhez hasonlók — még csak nem is teljes a felsorolás; vége sincs azoknak a rossz dolgoknak, melyekre természetünkből fakadóan képesek vagyunk. A következményeik pedig igen súlyosak, hisz az apostol a felsorolás után így folytatja: “…akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal 5:21, MBT). Ez az alapanyag mi vagyunk, ez a víz, mellyel Jézus dolgozni akar. Ez az agyag, melyet a Fazekas kézbe vesz, és melyből valami mást, valami minőségit akar kimunkálni.

Ugyancsak a Galata levél mutatja meg, hogy milyen lehet életünk bora, amivé Isten kezében változhatunk: “A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5:22-23, MBT). Micsoda különbség van a két felsorolás között! A test cselekedeteit mi hajtjuk végre, a Szentlélek gyümölcsét viszont ő termi meg az életünkben. Segíthetünk ebben neki, közreműködhetünk, vagy ellene állhatunk, de alapvetően ez az ő munkája.

Mi a víz vagyunk, mely önmagában nem tud más lenni. Természeténél fogva víz marad, melyet használhatnak jobb vagy rosszabb célokra, de “kutyából nem lesz szalonna”. Jézus azonban odalép a kővederhez, és a benne lévő vizet minőségileg egy magasabb szintre emeli. Átformálja az életünket, megváltoztat bennünket, és elkezdjük visszatükrözni az ő képmását, melyre valójában megteremtettünk (2Kor 3:18). Isten nem akarja, hogy olyanok maradjunk, mint voltunk és vagyunk. Terve van az életünkkel, és a jó munkát, melyet elkezdett bennünk, el is fogja végezni a megfelelő időre (Fil 1:6).

Advertisements

A vizből bort… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.