Isten a természetben

Új otthonunk nappalija keletre néz. Reggelenként, amikor leülök az íróasztalomhoz a Bibliám és egy kávé társaságában, végignézhetem, amint alattam ébred a város. Az ég gyönyörű sárga, narancssárga, vörös színben szokott pompázni, mielőtt feljön a nap. Egy kicsit távolabb, a domb aljában lévő szántóföldek pedig ködben úsznak, szürke homályba burkolóznak. Olyan érzésem van, mintha Isten a reggeli csendességemhez egy gyönyörű panorámát festene az égre, hogy jobban tudjam élvezni, értékelni és érteni az Igéjét. Ha viszont az emberek többségét nézem meg a buszmegállóban — főleg hétfő reggel –, akkor nem úgy tűnik, mintha értékelnék a szépséget, mely körbeveszi őket.

Budapest, fotó: Juhász Bogi

Budapest, fotó: Juhász Bogi

Eszembe jut ilyenkor egy történet arról, hogy a feleség kifestette az egyik szobát, mire a férj hazament, de ő nem vette észre — nem tűnt fel neki, hogy valami megváltozott. Hány olyan vicces történetet hallunk, amikor a feleség új ruhát vesz, befesti a haját, vagy bármi egyéb dolgot tesz, hogy jobban tetsszen a férjének, de ő észre sem veszi az erőfeszítéseit, így értékelni sem tudja azokat?! Hasonló a helyzet Isten munkálkodásával is a világban. Oly sok dolgot tesz, amellyel széppé akarja tenni az életünket! Egy vörösen izzó napkelte, a napnyugta aranysárga ragyogása, az eső utáni szivárvány, a repce aranyló hullámzása a szántőföldön, az égen V alakban vonuló darvak, a fülemüle éneke és a madarak hajnali kórusa még a nagyvárosok belsejében is, a frissen vágott fű vagy a levendula illata, az érett gyümölcs édes íze…

A Szentírás többször felhívja a figyelmünket arra, hogy a világban lévő szépség Isten keze munkája:

  • “Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó — mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsolt 8:4-5, MBT).
  • “Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi” (Zsolt 19:2-7, MBT).
  • “Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttünk, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számunkra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható” (Róm 1:19-20, MBT).

Jób könyvében Isten a főhőst megszólítja, és arra inti, hogy nézze meg a teremtésművet, és tanuljon Isten hatalmáról (Jób 38-42). Jézus azt mondta, hogy nézzük meg az égi madarakat (íme a madármegfigyelés, mint egy biblikus hobbi!), és tanuljuk meg, hogy Isten egy gondoskodó és szerető Atya (Mt 6:26).

Isten megannyi csodát alkotott, és a világunkra sokképpen rányomta ujjlenyomatát. Az ember ennek jelentős részét tönkretette már, de igenis lakozik szépség ebben a világban. Olyan szépség, ami mellett nem szabad szó nélkül elmennünk. Álljunk meg, és csendes áhítattal szemléljük azt, amit Isten ránk gondolva alkotott meg, hogy széppé és boldoggá tegye az életünket. Ahelyett, hogy az esti sorozatot néznénk, egyszer nézzük végig a naplementét, és élvezzük a Nap utolsó sugarainak érintését a bőrünkön. Közben pedig köszönjük meg Istennek, hogy nekünk ajándékozta annak a pillanatnak a varázsát.

Advertisements

Isten a természetben bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.