Keresztény kannibalizmus

“De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást!” — figyelmeztette Pál a galáciabeli keresztényeket (Gal 5:15, SzIT). Korábban a törvény általi üdvösséget állítja szembe a kegyelemmel és a Krisztusban nyert szabadsággal. Azt is elmondja, hogy az egész törvény egyetlen igében teljesedik be: “Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal 5:14, MBT). Amikor viszont nem szeretjük annyira a másik embert, mint magunkat, amikor engedjük, hogy falak emelkedjenek közöttünk, amikor vitatkozunk, civakodunk — akár teológiai, akár más jellegű kérdéseken, az olyan, mintha “keresztény kannibalizmust” gyakorolnánk, és felfalnánk, vagy más fordítás szerint felemésztenénk a testvérünket (Homo homini lupus est — ember embernek farkasa).

Iculanibokula, fotó: National Geographic

Iculanibokula, fotó: National Geographic

A következő történet megmutatja, hogy a keresztény értékek és bibliai alapelvek milyen hatással lehetnek az emberek életének, szokásainak, gondolkodásmódjának megváltozására:

“Évszázadokig az volt a szokás a Fidzsi-szigeteken, hogy a törzsi előkelőségek a nagybecsű látogatókat ünnepi evőeszközökkel tisztelték meg, noha azok nem a megvendégelésükre, hanem elfogyasztásukra szolgáltak. A törzs nagyjai ugyanis emberevők voltak, s ebédként szolgálták föl a megkülönböztetett vendégeket. Az iculanibokulát, a kannibálvillát azok használták a rituális lakomán, akiket túl becsesnek tartottak ahhoz, hogy megérintsék az ételt. Fidzsin a 19. század végére a keresztény befolyás véget vetett az emberevésnek, ám a Nyugat továbbra is elképedve tekintett erre a rettenetes gyakorlatra” (National Geographic, 2003. március, p. 134.).

Egy másik történet szerint nyugati antropológusok kerestek meg egy elszigetelten élő törzset, akinek tagjai a Bibliát olvasták, miközben ebédet főztek. Elmondták nekik, hogy a nyugati ember már nem hisz ebben a könyvben, mert bebizonyosodott róla, hogy mítosz. Erre a bennszülöttek körülbelül ezt válaszolták: Ha nem lenne ez a könyv, most maguk főnének az üstben!

Amikor a keresztény értékekkel (értem ez alatt: Jézus életútjával) szembesülünk, mikor a Szentírás elkezd hatással lenni az életünkre, akkor elkezdjük valóban szeretni a másik embert. Ez pedig ahhoz vezet, hogy nem faljuk őt fel, nem az ellenségeskedést, hanem a békés együttélést, a testvéri közösséget keressük az illetővel. A keresztény missziónak sikerült megszüntetni a kannibalizmust néhány primitív törzs körében — bárcsak sikerülne ugyanezt elérnie az Egyházban is!

Advertisements

Keresztény kannibalizmus bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.