Jézus üzenete a hét gyülekezetnek – #1

A Jelenések könyvének értelmezésében évezredek óta különböző állásponton vannak a keresztények. De attól függetlenül, hogy milyen értelmezési séma alapján közelítünk a könyvhöz, bátorítást nyerhetünk belőle, amint a nehézségek, szenvedés és üldözés közepette kitartásra ösztönöz. Ezen kívül pedig a könyv hét “boldogmondása” megmutatja azt is, hogy Isten szemében kik az igazán boldogok, mit jelent a valódi boldogság (Jel 1:3, 14:13, 16:15, 19:9, 20:6, 22:7, 14). Láthatjuk benne, hogy mindenek előtt Jézus magára irányítja az olvasó figyelmét — hatalmára, dicsőségére. Ezt követően még mindig nem a világ fölötti ítélet bemutatása következik, hanem az Egyház hibáinak feltárása, hiszen az ítélet Isten háza népén kezdődik el (1Pt 4:17). Így a hét levél olyan igazságokat képvisel, melyeket minden kor minden gyülekezetének át kell gondolnia, lelki életüket pedig az abban foglaltakhoz kell alkalmaznia.

A hét gyülekezet elhelyezkedése

A hét gyülekezet elhelyezkedése

1. Efezus (2:1-7)

Ebben a gyülekezetben Jézus nagyon sok jó dolgot lát: jó cselekedeteket, fáradozást, állhatatosságot, a hamis tanítás leleplezését. Meglepő, hogy mindezek ellenére a következő kritikát fogalmazza meg az Úr: “…az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet” (2:4-5, MBT). Erre a gyülekezetre is igaz az, amit az Ószövetségben Jeremiáson keresztül üzen Isten népének: “Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön” (Jer 2:2). A mézeshetek véget értek, és a szürke hétköznapokban — bármennyire hűségesen ragaszkodunk is az igazsághoz — könnyű elfeledkezni az első szeretet hevességéről. Jézus szerint azonban semmilyen jó cselekedet nem pótolhatja az igazi szeretetet. Már Pál apostol is megírta, hogy ha “szeretet… nincs bennem, semmi vagyok”, mert “a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13:2, 13). A gyülekezet akkor működik jól, ha minden tettét az Isten iránti szeretete motiválja.

2. Szmirna (2:8-11)

A település neve a mirhával van összefüggésben, ami egy keserű gyógynövény. Ideális név egy olyan gyülekezet számára, mely üldözést, megpróbáltatásokat és szenvedést visel el. Jézus a tanítványainak világosan elmondta, hogy mire számíthatnak ebben a világban, ha őt követik: “A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33). Most pedig bátorításul elmondja a szmirnai gyülekezetnek, hogy tud mindarról, amin keresztül mennek. Továbbra sem adta ki az irányítást a kezéből, nem egy hatalmasabb erő (vis major) és a túl gyenge Uruk miatt szenvednek, hanem azért, mert ez valamilyen módon tökéletesen beleillik Isten tervébe (vö. Róm 8:28). Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az üzenet tartalma — nincs benne panasz! Jézusnak nincs mit kritizálnia a szenvedő gyülekezetben, mert az üldözés és megpróbáltatás tüze úgy tisztítja meg őket, mint a kemence lángjai az aranyat és ezüstöt (Mal 3:3). Tudva ezt, Jézus arra bátorít, hogy ne féljünk, hanem minden nehézség ellenére tartsunk ki mellette, mert hűségünknek szép eredménye lesz: “Ne félj… Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (2:10).

3. Pergamon (2:12-17)

Jézus üzenete a pergamoni keresztény közösségnek bátorítással kezdődik. Elmondja, hogy tud róla, hogy a külső körülményeik ellenére ragaszkodnak Urukhoz. A gyülekezet ott működik, ahol “a Sátán trónusa van”, Egy olyan világban élőnk, melyen érződik, hogy Sátán uralma alatt áll: a világ kormányzata, a média, a bűnözés és törvénytelenség, a korrupció, az oktatás tartalma és színvonala, a családok felbomlása, a keresztény értékek hanyatlása — mind-mind azt mutatja, hogy a Gonosz trónt emelt magának ebben a világban, és nekünk tudatosan kell törekednünk arra, hogy kitartsunk Isten trónja mellett. A pergamoni gyülekezet még akkor is kitartó volt, amikor üldözték őket, vagy akár halálra adták a testvéreiket. Az azonban, hogy készek meghalni Jézusért, önmagában kevés. Azzal kell párosulnia, hogy érte is élnek. Ezért szólal meg Jézus figyelmeztetése: “Térj meg tehát…” (2:16). Akkor működik jól egy gyülekezet, ha hűségüket nem csak a mártírok halála, hanem az élő hívők odaszánt és engedelmes jelleme mutatja meg.

4. Thiatira (2:18-29)

A bevezető szavak egy egészséges, jól működő gyülekezet képét tárják elénk: jó cselekedetek, szeretet, hit, szolgálat, fejlődés jellemzik a thiatirai hívőket. Miközben Jézus továbbra is kitartásra, engedelmességre és állhatatosságra bátorítja őket, panaszt is fogalmaz meg velük kapcsolatban. A gyülekezet eltűri a tagjai között azokat, akik rossz irányba vezetik a többieket (bálványimádás, paráznaság, hamis tanítás). Jézus időt adott az itt megnevezett jelképes Jezábelnek, hogy megtérjen és megváltozzon, de ő nem hajlandó erre. Hatása pedig az egész thiatirai gyülekezeten érződik, hiszen “egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti” (1Kor 5:6). A gyülekezet többi részét erre biztatja az Úr: “nem vetek rátok más terhet, de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök” (2:24-25). Miért lényeges mindez? Miért nem mindegy, ki hogyan éli meg a gyülekezeti közösségét? Miért számít, hogy ki mit gondol? Az ígéretből kiderül a válasz: aki olyan keresztény életet él, amilyet Isten jónak lát, az Krisztussal együtt fog uralkodni. Uralkodni viszont csak az tud, aki életében megtanult engedelmeskedni, és nem a saját feje után ment. Megkapjuk tőle a hajnalcsillagot, ha visszajöveteléig az ő világosságában járunk.

Advertisements

Jézus üzenete a hét gyülekezetnek – #1 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.