Valóban megismerni Istent

“Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz, mert ő sebesített meg minket, de be is köti sebeinket! Ő vert meg, de meg is gyógyít minket! Két nap múlva megelevenít, a harmadik napon feltámaszt, hogy színe előtt éljünk azontúl. Ismerjük hát meg, törekedjünk igazán megismerni az Örökkévalót! Mert eljövetele biztos, mint hogy hajnal virrad az éj után, mint ahogy megjönnek a felhők, s megöntözi földünket a korai és késői eső” (Hós 6:1-3, EFO). Ezekkel a szavakkal hívja Hóseás próféta a népet, és a Szentírás szavain keresztül a keresztény egyházat is megtérésre és Isten valódi megismerésére. Rátapint a lényegre, mert egyéni és gyülekezeti életünk esetleges alacsony színvonalának oka nem más, mint Isten félreismerése.

Szent Anna-templom, Tompa, fotó: Németh Tamás

Szent Anna-templom, Tompa, fotó: Németh Tamás

J. I. Packer az Igaz istenismeret című nagyszerű könyvében ezt állítja: “…az egyház gyöngesége ma legnagyobb részt Isten nem ismeréséből, Isten útjainak és a vele való közösségnek az elhanyagolásából fakad”. Az istenismeretünk valódiságát nem az mutatja meg, ahogyan vasárnap a templomban vagy gyülekezetben viselkedünk, ahogy úrvacsorázunk, ahogy énekeljük a keresztény himnuszokat és dicsőítéseket, ahogyan az igehirdetést hallgatjuk. Ezek is fontosak, és a hitélet tekintetében nem elhanyagolhatók. De az igazi istenismeret ott mutatkozik meg, amikor a hétköznapi életünkben helyes döntéseket hozunk, kiállunk az igazság mellett, szeretjük egymást — azokat is, akik erre a legkevésbé szolgáltak rá, úgy élünk, hogy tudjuk, Isten nem csak a gyülekezetben van velünk, hanem életünk minden napján.

Máté evangéliumában a talentumokról szóló példázat is megmutatja, milyen fontos Istent olyannak megismernünk, amilyen ő valójában (Mt 25:14-30). A történetben van egy szolga, aki olyan szavakkal beszél uráról, melyből kiderül, hogy félreismerte őt. Ez a tévedés pedig hatással volt életére, munkásságára és arra, ahogyan urát vissza várta.

Milyennek ismerjük mi Jézust? Egynek a sok lelki vezető közül, aki tanítására érdemes odafigyelni, míg könnyen kivitelezhető? Egy szeretetteljes alaknak, aki ugyanolyan kedves, mint a Télapó? Egy távoli ismerősnek látjuk őt, akit elég húsvétkor és karácsonykor emlegetni? Ha igen, az életünk ezt meg fogja mutatni. Ez esetben szeretettel fogunk Jézusra gondolni, de nem sok köze lesz ahhoz, ahogy megküzdünk a nehézségeinkkel, megharcoljuk a kísértéseinket, meghozzuk döntéseinket.

Ha viszont Jézusban az Urat látjuk, aki hatalmasabb, mint amit el tudunk képzelni, akkor az életünk más irányt vehet. Ahogy Mózes Isten jelenlétében “feltöltődött”, és ragyogott az arca, úgy látják majd mások is rajtunk, hogy ismerjük Istent (nem kiismertük őt, de élő, valódi kapcsolatban vagyunk vele). Nem csak a gyülekezetben leszünk keresztények, hanem az egész életünket úgy éljük, ahogyan Isten akarja. Nem csak a templomi énekekkel dicsőítjük őt, hanem egész életmódunk az ő dicsőségére szolgál. Ahogyan a hétköznapi döntéseinket meghozzuk, ahogy egy szombati napot a családunkkal eldöntünk, ahogy a fontossági sorrendünket felállítjuk, a napirendünket berendezzük — mind-mind arról tanúskodik majd, hogy Ismerjük és szeretjük Istent. Jézus maga mondta: “Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismernek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél” (Jn 17:3, EFO).

Önvizsgálat: milyen minőségű istenismeret látható az életemben mások számára?

Advertisements

Valóban megismerni Istent bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi, spiritualitás

Hozzászólások lezárva.