Tévé és Internet

Olvastam egy kutatásról (Broadcasting, Society and the Church), mely szerint a nagy-britanniai lakások 98%-ában van legalább egy tévékészülék. Rögtön eszembe jutott, hogy pár nappal előtte egy olyan lakásban jártam, ahol mindkét szobában és a konyhában is volt egy-egy tévé. E kutatás szerint az egyes háztartásokban átlagosan heti 30-35 órát működik. Egy másik felmérés, mely elég régi (1970-1971) adatokat közöl, kimutatta, hogy az amerikai felnőtt lakosság átlagosan hetente több mint 23 órát nézi a tévét. Ez azt jelenti, hogy életünkből nyolc évet a tévé előtt töltünk.

Tévé és/vagy könyv?

Tévé és/vagy könyv?

John Stott a Hiszek az igehirdetésben (Harmat, Bp. 1992) című könyvében a tévé ártalmas hatásairól beszél öt területen, melyeket ma már nyugodtan átültethetjük az Internet és a közösségi oldalak használatára is. Stott megállapítja, hogy “a tévé megnehezíti, hogy az ember figyelmesen és fogékonyan hallgasson, és ezért az igehirdetőnek fontos feladata a gyülekezet figyelmének lekötése” (p. 64.). Stott szempontjai a következők:

1. A tévé fizikailag ellustíthat

Ha nem vagyunk bölcsek, beleeshetünk a tévé kínálta csapdába — az ugyanis egy otthonközpontú szórakozást kínál a nézőnek. A régi készülékekkel ellentétben a csatornaváltáshoz már a fotelből vagy kanapéról sem kell felállni, mert a távirányító még ezt a mozgást is megspórolja az embernek. Azok, akik a tévétől vagy a számítógéptől függnek, sokkal kelletlenebbül és ritkábban mennek el otthonról; nem mozdulnak ki sportolni, kirándulni, nem élvezik a szabad levegőt. Stott a túlzott tévézés káros hatásait társadalmi életünkre nézve így összegzi: “A tévé elvon a közösség személyes átélésétől, a szentségektől, a közös imádástól, nem is említve a tevékeny szolgálatot és bizonyságtételt” (p. 64.).

2. A tévé intellektuálisan tompává tehet

Azért a feltételes mód, mert nem szükségszerű, hogy aki leül a tévé elé, az intellektuálisan el fog tompulni. Vannak ismeretterjesztő és gondolatébresztő műsorok is, melyek tornáztatják az elmét. A tévénézési szokások azonban azt mutatják, hogy sok ember nem ismeretszerzés céljából ül a tévé elé, hanem azért, hogy kiengedje a nap folyamán benne felhalmozódott gőzt, és kikapcsolja az agyát. “Sok ember a kemény napi munka után pontosan azért rogy le a tévé elé, mert szórakozni akar, és nem azért, hogy részvételre serkentsék, legkevésbé pedig azért, hogy gondolkozzék” (pp. 64-65.).

3. A tévé érzelmileg eltompíthat 

A tévé közvetlenül tudósít bennünket azokról a szörnyűségekről, melyek a minket körülvevő világban történnek: háborúk, erőszak, bűncselekmények, halálos betegségek, éhezés stb. Az ember azonban kifejleszt magában egyfajta védekezési mechanizmust, és a látott szörnyűségektől elfordítja a fejét. Megpróbálja kizárni őket, és lassan immúnissá válik. Másrészt a filmekben látott erőszak az ingerküszöbünkre is hatással van. Olyan sok és sokféle szenvedést, erőszakot, embertelenséget ábrázolnak a filmekben, hogy a “kisebb” problémák láttán már nem ébrednek bennünk érzelmek, nem tudunk megindulni embertársunk szenvedése láttán.

4. A tévé pszichológiailag összezavarhat 

A műsorokon (filmek, híradó) egy olyan világba vezet be, mely nem a valóság pontos mása. Ez a filmek esetében teljesen egyértelmű, de ugyanez a helyzet még a hírműsorokkal is. Azok ugyanis egy szemtanú értelmezésén keresztül közlik a történt eseményeket. Egy meccset végignézhetünk a tévében, de pl. egy tornádó pusztításának nyomai között nem sétálhatunk végig, és nem érezhetjük, amint a pusztítás ereje ránk nehezedik. Az emberek elveszíthetik a valóságba vetett bizalmukat, és minden hírt fenntartásokkal fogadnak — ez pedig hitéletükre káros hatással lehet. Stott aggodalmának ad hangot: “Milyen mértékben tudnak az emberek áthangolódni az egyik világból a másikba? Amikor Isten szavát hallják, felismerik-e, hogy most végre a végső valósággal kerültek érintkezésbe, és fogják-e valóban imádni őt? Vagy az történik — én ettől félek –, hogy a nem valós helyzet után a valódiban is ugyanúgy viselkednek majd, holdkórosan, mert a tévé a képzelet igéző világába vezette be őket, amelytől sosem tudnak teljesen megszabadulni?” (p. 66.).

5. A tévé erkölcsileg eltájolhat

A tévében látott műsorok alapján megváltozhat az erkölcsről és a helyes magatartásról alkotott képünk. Az a benyomásunk lehet egy műsor láttán, hogy “mindenki ezt teszi”, ezért az adott mintát kezdjük el mi magunk is követni. Manapság az a normális, amit a tévében látunk — ha nem így lenne, miért mutogatnák? Az értékeinket a celebektől kölcsönözzük; belelátunk a tévén kívüli életükbe is (magazinok), és azt esszük, amit ők, azt nézzük és olvassuk, amit ők — követjük őket. A szórakozás és erkölcs kérdésében pedig talán nagyobb szava van életünkben a Való világnak, mint erkölcstan tanárunknak az iskolában. Hitéletükre milyen hatással van ez? Stott válasza ez: “Abban a meggyőződésben, hogy ‘mindenki ezt teszi’, és hogy manapság senki sem hisz igazán Istenben vagy az abszolút igazságban, ellenállásunk lanyhul, és értékítéletünk alig észrevehetően megváltozik” (p. 67.).

Arisztotelész szerint “az ember a leginkább utánzó teremtmény a földön, és az utánzás által tanul”. Épp ezért nagyon oda kell figyelnünk, hogy kiket utánozunk, kik azok az emberek, akik példáját követjük, Nem szoktam a tévé ellen beszélni, és most is feltételes módban közöltem John Stott szempontjait a tévé (és Internet) lehetséges hatásairól. Minden attól függ, hogyan élünk vele, és mennyire visszük túlzásba. De balgaság lenne figyelmen kívül hagyni, hogy pszichológiailag, erkölcsileg és hitéletünk tekintetében milyen hatással lehet ránk, valamint az Istennel és másokkal való kapcsolatunkra.

Advertisements

Tévé és Internet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.