8 dolog, amiről a keresztényeknek ismertnek kellene lenniük

Néhány hónapja költöztünk a saját lakásunkba, melyet a nyár folyamán választottunk ki néhány lehetőség közül. Egy olyan városrészt választottunk (Avas-Dél), mellyel kapcsolatban sok negatív sztereotípia él a miskolciak fejében. Ezeknek egy része — el kell ismernünk — jogos; egy jelentős hányada viszont inkább csak legenda és előítélet. A lényeg az, hogy ezt a városrészt nem az alapján ismerik, amilyen valójában (hiszen akkor tudnának a sok szociális programról, mely a felzárkóztatásáért dolgozik), hanem úgy, amilyennek látni akarják. Hasonló a helyzet velünk, keresztényekkel is. Miről ismernek bennünket az emberek? És még fontosabb, hogy miről kellene, hogy ismerjenek?

Feszület Perkupán a katolikus templom előtt (Fotó: MKGY)

Feszület Perkupán a katolikus templom előtt (Fotó: MKGY)

Ma reggel Mózes harmadik könyvét olvastam, és a 19. fejezetben számos rendelkezést találtam. Az élet különféle területeiről szólnak: a szülőkkel való kapcsolat, a szombat megtartása, hálaadó áldozat, a szegényekkel és rászorulókkal való bánásmód, igaz ítélet, mezőgazdaság, vérevés, varázslás, bálványimádás, paráznaság stb. Időről időre felhangzik az egyes rendelkezések között a refrén: “Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.” E törvények célja az volt, hogy a nép elkülönüljön a környező bálványimádó népektől, és Jahve jellemét tükrözze vissza — megmutassa a világnak, hogy milyen is valójában Isten.

Hasonló elhívásunk van nekünk, keresztényeknek is. Manapság talán jobban ismernek minket arról, hogy mi ellen tiltakozunk: szexuális szabadosság, homoszexualitás stb. Ám ismertebbeknek kellene lennünk azon értékekről, melyek mellett kiállunk, melyeket képviselünk, és melyeket mindennapi életünkben mi is megélünk. Nem kell sem hithősnek, sem főállású misszionáriusnak lennünk ahhoz, hogy a következő jellemvonások megnyilvánuljanak az életünkben.

1. Szeretet

“Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet” (1Jn 4:7-8, RKB).

Olyan világban élünk, mely csak nyomokban tartalmaz szeretetet. A keresztények élete azonban nem lehet ilyen. Már kereszténynek, azaz krisztuskövetőnek sem nevezhetjük magunkat joggal, ha a szeretet nem hatja át jellemünket (Jn 13:34-35). A szeretet nem egy lagymatag érzelem, hanem a másik életének megjobbítási szándéka mögött meghúzódó erő. Motiváció, mely jó tettekre sarkall bennünket. A szeretet nem tiltakozó, hanem aktív, kezdeményező, cselekvő.

2. Megbocsátás

“Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban!” (Ef 4:32).

Isten a kegyelmébe fogadott bennünket, és bár érdemtelen bűnösök vagyunk, Krisztusért megbocsátott nekünk. Ezen túlmenően megbocsátja azokat a bűneinket is, melyeket most követünk el. Türelmes velünk, és a megbocsátás légkörében várja a változást. Ismerjen arról a világ bennünket, hogy kegyelemmel és megbocsátással fordulunk mások felé. Nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert mi is ezt kaptuk, és Isten jellemét akarjuk visszatükrözni.

3. Tisztaság

“Továbbá, testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes” (Fil 4:8).

 Ha a tisztaság kérdése jön szóba, általában a szexualitás területére szorítkozunk. Azonban a tisztaságnak egész életünket és jellemünket át kell hatnia. A szavainkat, tetteinket, gondolatainkat, otthonunkat. Ha szavainkból és életünkből a tisztaság árad, akkor mások a tiszta és szent Istent ismerhetik meg rajtunk keresztül.

4. Türelem

“De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés [türelem, MBT], szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal 5:22-23).

A modern ember nem a türelméről híres. A gyors megoldásokat szeretik — a tévét távirányítóval kezelik, az ételt mikrohullámú sütőben melegítik, instant megoldásokat keresnek az élet problémáira. A Biblia azonban arra int minket, hogy legyünk türelmesek és kitartók minden körülmény között. Ez nem könnyű feladat. Minden helyzetben Isten a javunkat munkálja (vö. Róm 8:28), és ezért nem szeretné, ha ezeken az élethelyzeteken túl gyorsan rohannánk keresztül. Türelemmel kell időt adnunk Istennek, hogy bizonyos dolgokat akarata szerint kimunkáljon az életünkben.

5. Áldozatkészség

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16).

Isten a legjobbat és a legértékesebbet áldozta fel értünk: önmagát. Erre válaszolva nekünk is áldozatot kell hoznunk neki. Nem kosokat és bakokat, sem a termény első zsengéjét, hanem saját életünket, önmagunkat: “Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek” (Róm 12:1). Amikor készek vagyunk Istenért és az emberekért áldozatot hozni, isteni jellemvonást tükrözünk vissza.

6. Önzetlenség

“Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is” (Fil 2:4).

Az önzetlenség az az attitűd, mely a másik embert önmaga elé helyezi, Istent pedig minden és mindenki más elé. Önzetlenek vagyunk, amikor nem azért adunk, mert viszonzást várunk érte; amikor nem a magunk javát, hanem a másikét keressük; amikor nem úgy helyezkedünk a munkahelyünkön, hogy mindenkit elnyomva, nekünk legyen kedvező a helyzet. Jézus sem a maga érdekét nézte, mikor a Gecsemáné-kert vívódása után vállalta a keresztet. Ha feltesszük a kérdést, hogy mit tenne Jézus, akkor a válaszok között szerepel az, hogy önzetlenül viselkedne.

7. Elkötelezettség

“Beszédetekben az igen igen, a nem nem legyen, mert ami ennél több, az a gonosztól van” (Mt 5:37).

Amikor kimondunk valamit, hogy megtesszük, akkor el kell köteleznünk magunkat egészen a végsőkig. Ez életünk minden területére igaz: a házasságunkra, a munkánkra, Jézus követésére, a keresztény szolgálatunkra. A világban és a politikában sok be nem váltott ígérettel találkoznak az emberek. Legyenek a keresztények egy olyan üde színfolt a világban, akik megbízhatóságukról és elkötelezettségükről ismertek. És ha már Krisztus mellett elköteleztük magunkat, ebben is tartsunk ki a végig, bármi is legyen az ára.

8. Tisztelet

“Mindenkit tiszteljetek, a testvériséget szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek” (1Pt 2:17).

A keresztény élet és bizonyságtétel során találkozunk majd olyan emberekkel, akik nem értenek velünk egyet. Olyanokkal is kapcsolatba kerülünk, akik életmódjával nem tudunk azonosulni. De amikor mégis tiszteljük őket, akkor kihúzzuk a talajt a népszerű vádak alól, melyek jelenleg joggal érik a kereszténységet. Nem szabad gúny tárgyává tenni más hitét, mert ez nekünk sem esne jól. Ha a hitében nem is értünk egyet valakivel, a másik embert még tisztelnünk kell.

Advertisements

8 dolog, amiről a keresztényeknek ismertnek kellene lenniük bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.