Mindenki számít

Isten országában nincs egyetlen olyan ember sem, akinek az élete és szolgálata ne lenne értékes. Egy gyülekezet akkor működik jól, ha abban minden egyes tag annak megfelelően tud szolgálni, amire elhívása van. Nem az a lényeg, hogy minél nagyobb és látványosabb munkát végezzünk el, hanem az, hogy betöltsük Isten életünkre vonatkozó tervét, és elvégezzük azokat a tennivalókat, melyeket megírt életünk forgatókönyvében (vö. Ef 2:10). Erre ad nekünk kiváló példát Mózes negyedik könyvének hetedik fejezete.

Mózes negyedik könyve

Mózes negyedik könyve

Szükségtelenül részletes?

A 4Móz leghosszabb fejezete a hetedik, melynek alcíme a Revideált Károli-fordítás szerint ez: “A tizenkét nemzetség fejedelmeinek adományai a szent hajlék és az oltár számára”. Nem egyszerűen annyi, hogy “Jézus meggyógyít egy leprást” vagy “A tizenkét tanítvány kiválasztása”. Már a cím megértéséhez is kellő odafigyelésre van szükségünk — egy hosszú cím, és egy hosszú fejezet.

Miről is szól ez a rész? Így kezdődik: “Amikor Mózes befejezte a sátor felállítását, fölkente és fölszentelte azt minden edényével együtt; az oltárt is minden edényével együtt. Fölkente és fölszentelte azokat. Odajárultak Izráel fejedelmei, a ház népek fejei, a törzsek fejedelmei, akik a számbavettek élén álltak. Az ÚR elé vitték áldozatukat…” (4Móz 7:1-3, RKB). Ezt követően pedig a tizenkét törzs vezetőit említi meg a leírás név szerint, felsorolva mindazokat az áldozatokat és ajándékokat, melyeket Istennek adtak. 89 versen keresztül…

Ha nekem kellett volna megírni ezt a történetet, az valószínűleg belefért volna csupán öt versbe. Leírtam volna, hogy mindegyik törzs vezetője hozott ajándékot, ugyanazt, és odaadták azokat Istennek és a papoknak. Vége.

Isten értékeli azt, amit adunk!

De Isten — szerencsére — nem így gondolkozik. A tizenkét törzs vezetői tényleg ugyanazokat az ajándékokat vitték. Istennek azonban fontos volt, hogy név szerint és törzsenként megemlítse, hogy kik voltak azok, akik átadták ajándékukat. Elöljárókként példát mutattak a népnék, és valószínűleg ők maguk is örömmel áldozták javaikat Istennek. Mennyire értékelte Isten a készségüket? Annyira, hogy:

  • Név szerint említi a vezetőket.
  • Megemlíti, hogy melyik törzsből és kinek a családjából származnak.
  • Bár ugyanaz volt az ajándékuk, mindegyikük esetében részletesen felsorolja mindazt, amit adtak.
  • Külön áldozati napokat rendelt ki számukra az Úr, hogy azokon adják át ajándékukat. Így nem csupán egy tömeget és ajándékok tömkelegét látjuk, hanem az egyén és ajándéka kiemelkedik a csoportból, és egyénileg is jelentőséget nyer.

C. H. Mackintosh a Mózes negyedik könyvéről szóló elmélkedéseiben ezt a fejezetet így összegzi: “E szokatlanul hosszú fejezet láttán megkérdezhetné valaki: miért foglal el ilyen sok helyet valami, amit pár sorban is elég lenne közölni? Ha ember számolt volna be arról a tizenkét napról, valószínűleg egyetlen rövid adatra szorítkozott volna, elmondva, hogy a tizenkét fejedelem mindegyike ezt meg ezt áldozta. De Isten nem így gondolkozik. Őt csak a legteljesebb és legrészletesebb beszámolás elégítheti ki minden egyes fejedelem nevéről, az általa képviselt törzsről és az ő szentélye számára felajánlott adományról. Mindegyik nevet külön előhozza, minden ajándékot részletesen feljegyez és értékel. Az ember futólag vagy gondatlanul elmehet mások ajándékai mellett. Isten azonban sohasem tesz így. Örömére szolgál, ha minden kis ajándékot, minden szeretetadományt megemlíthet” (Elmélkedések Mózes negyedik könyvéről, GBV, Dillenburg, 2000. pp. 61-62.).

Hogyan működik a gyülekezet?

Ugyanígy. Istennek fontos mindaz, amit neki adunk, érte teszünk, oltárán feláldozunk. Ezért van, hogy Pál apostol a rómabeliekhez írott levele végén (16. fejezet) részletesen felsorolja kedves munkatársait és testvéreit, és mindegyikükhöz intéz néhány kedves szót. Azok a tettek, melyeket véghez viszünk, nem merülnek feledésbe, Isten számon tartja őket. Malakiás próféta ezt írta: “Azután tanácskoztak azok, akik valóban tisztelik és félik az Örökkévalót. Ő pedig figyelt, és mindent hallott. Majd parancsolta, hogy mindent jegyezzenek föl egy könyvbe azokról, akik félik az Örökkévalót és tisztelik nevét” (Mal 3:16, EFO).

Isten eleve úgy teremtett meg bennünket, hogy különböző adottságokkal rendelkezünk. Ezen kívül a Szentlélek más és más ajándékával ruházott fel bennünket, és tudjuk, hogy “a Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele” (1Kor 12:7, MBT). A gyülekezet akkor működik jól, ha mindenkinek lehetősége van arra, hogy éljen ezekkel az ajándékokkal, szolgáljon abban, amire Isten elhívta őt.

Olyan a keresztény közösség istentisztelete, mint egy közösségi étkezés, melyhez minden résztvevő hozzájárul valamivel. Működik nálunk egy hatan egy asztalnál elnevezésű program. A gyülekezet tagjai 6-6 fős csoportokba kerülnek, és egy estét együtt töltenek a terített asztal körül. Van egy házigazda, azonban az ételhez mindenki hozzájárul. Van, aki a köretet, más a húst, a salátát, a süteményt vagy az üdítőt adja hozzá. Ha bármelyik összetevő hiányzik, a közösségi étkezés már nem lenne ugyanolyan. Így működik jól a gyülekezet is, amikor minden egyes tag hozzá tudja tenni a maga részét, ahogyan Pál apostol megfogalmazza: “Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja” (1Kor 14:26, MBT).

Mit tegyünk hát?

Ha kaptunk valamilyen ajándékot Istentől, ha van hálaadás a szívünkben, ha imádságban szeretnénk a közösségben megszólítani őt, ha tudunk tenni bármit is, ami Istent dicsőíti és szebbé teszi az istentiszteletet, ne habozzunk azt megtenni — hiszen erre szól az elhívásunk. Ne legyünk passzív befogadók, mert az istentisztelet nem színház. A pásztorok és vezetők felelőssége pedig az, hogy lehetőséget adjanak mindenkinek, hogy részt vehessen a szolgálatban valamilyen módon. Ha Isten ajándékkal ruházta fel, hogy jönne egy vezető, hogy ebben akadályozza testvérét?!

Reklámok

Mindenki számít bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi, gyülekezetvezetés

Hozzászólások lezárva.