A kis gyülekezetek is jók valamire?!

Sok könyvet olvastam már a gyülekezet működéséről és vezetéséről. Néhány kivételével mindet olyan vezetők írták, akik nagy létszámú gyülekezetekben szolgálnak, és pásztori munkájukat főállásban végzik. Hasznosnak találom a gondolataikat, és hálás is vagyok a munkájukért. Azonban vannak olyan alapelveik, melyek nehezen adaptálhatók egy kis létszámú gyülekezetbe, ill. Magyarországon nem is működőképesek. A magyar gyülekezeti életet szemlélve ugyanis többnyire nem megagyülekezetekkel találkozunk, hanem kisebb létszámú helyi közösségekkel, akik ugyanolyan odaszántan próbálják végezni Isten országának építését. Véleményem szerint ez az állapot nem is olyan rossz — és el is mondom, hogy miért.

Karácsonyi istentisztelet az MKGY-ban

Karácsonyi istentisztelet az MKGY-ban

Sok szempontból hasznos lehet, ha egy nagy létszámú gyülekezet együttesen meg tud mozdulni az evangélium hirdetésében és képviselésében a világban, ha a társadalomban felelősséget tudnak vállalni a közösség jobbá tételéért és irgalmat tudnak mutatni a rászorulók, szegények, hajléktalanok stb. felé. Azonban a kis gyülekezetek is jók valamire…

Főállású pásztorok?

A nagy gyülekezetek megengedhetik maguknak, hogy főállású pásztorokat és vezetői csapatot alkalmazzanak (vének, diakónusok, zenészek, adminisztrációs személyzet). Ezt néhány kisebb gyülekezet is megteheti, mely mögött komoly felekezeti háttér áll. A kisebb, független közösségek azonban nem tudják a pásztoraikat eltartani, így ők a saját munkájuk mellett végzik a gyülekezet vezetését.

A legtöbb könyv, amit olvastam, fizetett, főállású vezetőktől származik. Kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt elismerem, hogy sokkal több idejük van elmélkedésre, bibliatanulmányozásra és imádkozásra, így több olyan dolgot ismernek fel, amik nekem is hasznosak lehetnek. Másrészt azonban a saját tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy a helyes időbeosztásról, a fontossági sorrend felállításáról, a család-gyülekezet-munkahely-szabadidő egyensúlyáról olyan ember tud hitelesen nyilatkozni, aki dolgozik, és csak utána tudja a szabadidejébe besűríteni mindazokat az elfoglaltságokat, melyek pásztori szolgálatából fakadnak.

Az a veszély sem áll fenn, hogy a pásztor próbálna megfelelni a gyülekezet tagjainak, akiktől a fizetése és megélhetése származik. Nem érez kényszert magában, hogy olyan üzenetet szóljon, melyet a közösség tagjai elvárnak és hallani akarnak, és nem fél előjönni azokkal a kényesebb témákkal is, melyeket nem szívesen hallanak.

Mindenki számít

Egy megagyülekezetben — akárhogy is védekeznek ellene kiscsoportokkal, vagy más módszerekkel — el tudnak veszni az emberek. Vannak olyanok, akik járnak, és éheznek a változásra életükben, azonban nem kapcsolódnak be a kiscsoportokba, így kiesnek a vezetők, lelkigondozók, tanítványképzők látómezejéből.

Egy kisebb gyülekezetben a közösség annyira átlátható, hogy a pásztorok nem csak név szerint ismernek mindenkit, hanem még az egyéni problémáikról is tudnak. Idejük van a rendszeres családlátogatásra — hogy a közösség tagjait otthonaikban meglátogassák, és osztatlan figyelmet szentelve nekik, meghallgassák őket.

Barátság és barátságosság

A nagy gyülekezetben kedves és barátságos légkör uralkodik, a testvérek udvariasan köszöntik egymást. Nemrég részt vettem egy éjféli misén, ahol a pap (aki nagyon bölcs gondolatokat osztott meg a hallgatókkal), ezt mondta: köszöntsétek egymást a béke jelével. Akik egymáshoz közel ültek — sok esetben rokonok, családtagok — kedvesen kezet fogtak egymással. Ugyanezt tették az idegenekkel is. Barátságos és nyitott légkör uralkodott.

Ettől azonban fontosabb, hogy valódi testvéri kapcsolatok és barátságok szülessenek a közösség tagjai között. Hogy a barátságosság ne egy felvett viselkedésforma legyen — még ha szívből fakad is –, hanem a tagok meg tudják élni a barátságot és testvériséget a gyakorlatban, az egymással való valódi közösségvállalásban.

Eredmények

Más módon lehet az elért eredményeket is számon tartani egy megagyülekezetben, és másként egy kis létszámú közösségben. Egy nagyvállalathoz hasonlóan, a nagy gyülekezetben a megtértek és bemerítettek csupán számok. Egy kisebb közösségben mindenki ismeri a történetüket, amikor bizonyságot tesznek a hitükről.

Melyik a jobb?

Melyik a jobb — a kis vagy a nagy gyülekezet? Egyik se, és mindkettő. Mindkettőnek vannak erősségei és gyengéi, biblikus alapjai és emberi elgondolásai. Az lesz a jobb, amelyiket a közösség tagjai jobbá teszik, és biblikusan megélik. Akár kicsi, akár nagy gyülekezetbe járunk, tehetünk azért, hogy a közösséget megéljük és a testvéri kapcsolatokat minőségivé tegyük. És bármelyik közösségbe is járunk, ha nem megfelelő a hozzáállásunk, mindkettőt tönkre tudjuk tenni, hiszen egy kevés kovász is az egész tésztát megkeleszti (Gal 5:9). Ez jó és rossz, építő és romboló értelemben egyaránt igaz. Tegyünk azért, hogy az építés jellemezzen minket a közösségünkben, és a jó példánk legyen ragadós.

Advertisements

A kis gyülekezetek is jók valamire?! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: gyülekezetvezetés

Hozzászólások lezárva.