Állampolgárságunk

A munkámból kifolyólag sok önéletrajz kerül a kezembe. Vannak olyanok, melyekben a készítők feltüntetik, hogy magyar állampolgárok. Többnyire ennek nincs jelentősége, csak akkor, ha bizonyos megpályázott állásokban elvárás, hogy ne külföldi személy töltse be az adott pozíciót. Nagyobb jelentőséggel bír ez az adat pl. a népszámlálás során, vagy a határon túl élő honfitársaink esetében, akik megszerzik a kettős állampolgárságot. Bár tudatosan nem gondolunk bele sokszor, állampolgárságunk mégis hatással van mindennapi életünkre — szokásainkra, nyelvünkre, a törvényeknek való engedelmességre. Keresztényként érdemes azon elgondolkodnunk, hogy mi is a valódi állampolgárságunk.

Kép: Charles Taylor / Shutterstock

Kép: Charles Taylor / Shutterstock

Pál a következő szavakat írta: “A mi igazi hazánk azonban a Menny, s mennyei polgárjogunk van. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni (Fil 3:20, EFO). Az apostol szerint valódi polgárjogunk nem e világhoz, hanem Isten országához köt bennünket. Ezzel párhuzamosan jogokat és kötelezettségeket egyaránt ad számunkra.

Pálról tudjuk, hogy római polgár volt, és egy esetben épp ez a polgárjoga mentette meg őt a kínvallatástól (vö. ApCsel 22:22-29). Ezen előjogai ellenére azonban mégis fontosabbnak tudta tartani mennyei állampolgárságát. Minden másról — származásáról, iskoláiról stb. — ugyanabban a levélben így vall: “Régen ezek nagyon értékesek voltak a számomra. Most már viszont úgy tekintek rájuk, hogy Krisztussal összehasonlítva csak veszteséget jelentenek. Sőt, ma már nemcsak ezeket a dolgokat, hanem minden mást is veszteségnek tekintek ahhoz a nyereséghez képest, amelyet Uram, a Krisztus Jézus személyes megismerése jelent! Mert őt igazán megismerni — az minden másnál összehasonlíthatatlanul jobb és értékesebb! Így hát minden mást kárba veszni hagytam, és a szemétbe dobtam, csakhogy Krisztust megnyerjem, és benne élhessek. Mert őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem” (Fil 3:7-9, EFO).

Isten országának állampolgárai vagyunk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy tekintetünket napról napra tudatosan messiási Királyunkra kell irányítanunk (Zsolt 121:1-2, Zsid 3:1). Ne földi vezetőkben, hanem Istenben bízzunk, és tőle várjuk saját életünk és világunk jobbra fordulását. Tanulmányozzuk naponta Isten országának alkotmányát és törvénykönyvét (igen, ez nem más, mint a Szentírás), és engedelmeskedjünk annak, amit az Úr benne üzen. A nehezen érthető “jogszabályokat” és rendelkezéseket, valamint azok gyakorlati alkalmazását ne földi ügyvédekkel egyeztessük, hanem a szerzővel, a törvényadóval, aki Szentlelke által nem csak az írót ihlette, hanem ma az olvasót is. Valahányszor felzendül ajkunkon igazi hazánk himnusza (Isten dicsőítése), ez segít a tekintetünket Krisztusra fókuszálni. Közben pedig legyünk országunk nagykövetei (2Kor 5:20), és másoknak mutassuk be hazánk kultúráját, szokásait, államfőjét.

Advertisements

Állampolgárságunk bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.