Az eddigi legrégebbi papiruszra bukkantak

Az újszövetségi szövegkritika szempontjából rendkívül fontos a bibliai kéziratok — kisbetűs és nagybetűs kódexex, papiruszok — felkutatása, datálása, szövegcsaládokba való rendezése és értékelése. Ez segíti a tudósokat, hogy a lehető legpontosabb bibliai szöveget állítsák össze, és tisztázzák azokat a részleteket, melyek másolási hibák vagy egyéb szövegromlási okok következtében kerültek a Bibliába. A hírek szerint (Livescience, Smithonian, MNO) kutatók az eddigi legrégebbi bibliai papiruszt fedezték fel még 2012-ben, melynek közzétételét, ill. tartalma ismertetését az idei évre ígérik.

P52-es jelzésű papirusz

P52-es jelzésű papirusz

A papiruszok fontos forrásai a bibliai szövegkritikának. A papirusznád (Cyperus papyrus) szárából készült az úgynevezett papiruszlap, melyet az ókorban egyaránt használtak hétköznapi, közigazgatási és vallási célú írásokhoz. A bibliai tartalmú papiruszok korai keltezésűek, ezért nagyon fontosak az Újszövetség eredeti szövegének rekonstruálása szempontjából. A Nestle-Aland: Novum Testamentum Graece legújabb, 28.-ik kiadása (NA28) figyelembe veszi szövegében és kritikai apparátusában az addig felfedezett 127 papirusz kéziratot, és röviden be is mutatja őket egy táblázatban a 792-799. oldalakon. Ezen túlmenően Bruce M. Metzger, aki a Nestle-Aland kiadás társszerzője volt, Az Újszövetség szövege — Hagyományozás, szövegromlás, helyreállítás című könyvében (Harmat, Bp. 2008.) a 72-78. oldalakon ismerteti a legjelentősebb papiruszokat.

Az eddigi legkorábbi papirusztöredék a P52-es jelzésű, mely a Jn 18:31-33, 37-38 verseket tartalmazza. Ilyen kis terjedelme mellett mégis nagy jelentőséggel bír, hisz kormeghatározása szerint kb. Kr. u. 125-ből származik. Ezzel megdönti azt az elképzelést, hogy János evangéliuma csak nagyon későn, jóval Jézus és az apostolok halála után keletkezett (valamikor Kr. u. 160 körül).

A most felfedezett papirusz egy egyiptomi szarkofágból került elő, mely egy szegényebb ember holttestét tartalmazta. Míg a gazdagok ékszerekkel és arany “szemfedővel” temették el halottaikat, a szegények csak egy papiruszt helyeztek az elhunyt arcára. Ez a papiruszlap pedig történetesen Márk evangéliumának egy részletét tartalmazta. A tudósok Kr. u. 90 előttre datálják, tehát az első század végére, amikor még Jézus életének szemtanúi (apostolok és egyéb első generációs tanítványok) életben voltak. Tovább emeli az új papirusz jelentőségét, hogy az eddig ismert legkorábbi Márk-papirusz a P45-ös jelű volt, mely valamikor a harmadik században keletkezett. A mostani papirusz ezért egy hatalmas lépést tesz visszafelé, egészen az evangélium írójának életidejébe, amikor még akár ő maga, vagy a könyvét ismerő gyülekezetek ellenőrizni tudták a másolat hitelességét.

Advertisements

Az eddigi legrégebbi papiruszra bukkantak bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: bibliafordítás, teológia

Hozzászólások lezárva.