Miért engedi meg Isten a szenvedést?

A hit és hitetlenség, teizmus és ateizmus, Istenbe vetett bizalom és bizalmatlanság határmezsgyéjén újra és újra felmerülnek a miért kérdések. Miért engedi meg Isten a szenvedést? Miért történnek rossz dolgok? Ha létezik, és szeret minket, akkor Isten miért nézi tétlenül, hogy az emberek nehézségeket, szenvedéseket élnek át? E kérdésekben érintettek lehetünk azon ismerőseink miatt, akik nekünk szegezik őket, és saját megtapasztalásaink miatt is. A Biblia egyértelmű választ nem ad rájuk — még Jób könyve sem –, hanem inkább kijelenti: “Vannak titkok, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló megtartott a maga hatalmában, és elrejtett előlünk” (5Móz 29:29, EFO). Máshol pedig ezt írja: “Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják” (Péld 25:2, MBT). És bár bizonyos dolgok valóban el vannak rejtve előlünk, törekedhetünk a megértésre, kereshetjük a válaszokat, de közben őrizzük meg az Isten felé, mint szuverén, mindenható Úr felé való bizalmunkat.

Fotó: Némedi Gabó

Fotó: Némedi Gabó

A címben szereplő kérdésre adhatunk egy rövid és tárgyilagos, a bibliai kijelentésből származó választ. Ám megpróbálhatunk a dolgok mögé látni, és bibliai szereplők élete és szenvedése mögött észrevenni a rossz dolgok értelmét, misztériumát.

1. válasz: a sorokat olvasva

A Szentírásból kiderül, hogy az emberi élet felhőtlenül boldog és beteljesedett lett volna, ha az első emberpár nem szakít a tudás fájáról. Ám megtették, és ez az “aprócska” tettük minden addigi szép reményt felborított. A jó és rossz tudásának fája szimbolizálja azt, hogy az ember akarja eldönteni, mi jó és mi rossz; az ember saját tapasztalatából akarja megismerni a jó mellett a rosszat is. Kinyilvánította az emberiség, hogy nem kér Isten vezetéséből, uralmából, hanem maga akar önmaga fölött uralkodni. Azóta pedig olyan világban élünk, melyről a Prédikátor találóan jegyezte meg: “Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly időben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Préd 8:9, KÁR).

Jogot követeltünk magunknak arra, hogy irányítsuk magunkat, társadalmunkat és világunkat. Most pedig ezzel szembesülünk. Ilyen a világ, ilyenek a körülményeink, és ilyen szenvedésekkel kell szembesülnünk, amikor nem adjuk meg Istennek az uralkodás jogát. Mindezek az állapotok akkor fognak majd megváltozni, amikor Jézus, mint messiási Király megkezdi uralkodását a világ fölött, és beteljesülnek a Millenniumra és az örökkévalóságra adott ígéretek, pl. ez: “Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak” (Jel 21:4, EFO).

2. válasz: a sorok között olvasva

Ám kereshetünk a Bibliában olyan válaszokat is, melyek nem egy fatális szerencsétlenségként mutatják be a szenvedést. A nehézségek esetében ugyanis nem csak az e világból való elvágyódásunk jelenti a megoldást — azok már ebben a világban is gyümölcsöt teremhetnek az életünkben.

Először fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban rossz-e az, amit mi rossznak élünk meg?! Példaként nézzük Pál apostolt, aki éppen hosszas fogságának elején van a börtönben: “A parancsnok ekkor utasította a katonáit, hogy Pált vigyék be a várba” (ApCsel 22:24, EFO). Miért szabadította ki Isten Pétert a börtönből (vö. ApCsel 5:17-33), és Pált miért nem? Ha Pál is kiszabadul, akkor a zsidók valószínűleg meggyilkolták volna (ApCsel 22:22, 23:12-15). Így a “kisebb rossz” megvédte őt egy “nagyobb rossztól”. Isten megengedi az életünkben a szenvedést és a nehézségeket, és időnként azok egy nagyobb bajtól óvnak meg minket.

Jó példa erre az, amit Böjte Csaba ír le az egyik könyvében (Hiszek a szeretet végső győzelmében). Egy idős néni, aki már elveszítette két fiát, sírva rohan be a templomba, és kiáltozva mondja el Istennek: nem lehet olyan gonosz, hogy a harmadik fiát is elvegye tőle (valami baleset vagy betegség miatt volt a fiú éppen a halálán). A fiú végül felgyógyult. Egyszer azonban részegen úgy ütötte meg az édesanyját, hogy belehalt a sérülésébe. Ha annak idején belehal a fia a betegségébe, akkor ma még élne az édesanyja. A szenvedés valami nagyobb rossztól óvta volna meg — amire azonban nem derül fény.

Visszatérve Pál történetére, tudjuk, hogy Isten azért hívta el őt, hogy bizonyságot tegyen róla mindenki előtt, beleértve még a királyokat is (ApCsel 9:15). A börtönből pedig egyenes útja vezet a királyok elé, sőt még Rómába is eljut a császár udvarába (vö. ApCsel 23:11). Az, amit az apostol átél, tökéletesen beleillik Isten tervébe. Minden egyes nehézség, mellyel Pál szembesült, közelebb vitte őt ahhoz a tervhez, mely Isten fejében létezett az ő életével kapcsolatban.

Mindezek ellenére azonban a rosszat nem szabad elbagatellizálni. A szenvedés igenis szenvedés, még akkor is, ha Isten tervébe tökéletesen beleillik. Ilyenkor egy dolgot érdemes még szem előtt tartanunk, melyre Jób története tanít meg minket. Ha a róla szóló bibliai könyvet egyetlen igeversben kellene megfogalmazni, az az efezusi levélből ez lehetne: “Most viszont [Isten] meg akarja mutatni sokoldalú bölcsességét az Eklézsia közreműködésével a mennyei hatalmasságoknak és fejedelmeknek” (Ef 3:10, EFO). A nehézségek egy olyan színpadon történnek, ahol nem látunk a színfalak mögé. Ott áll azonban Isten, és Jóbra, Pálra, Péterre, a kivégzett Jakabra, és ránk mutatva tanítja a szellemvilágot engedelmességre.

Talán ez a gondolat sem segítség első hallásra, de érdemes elmélkedni rajta. A szenvedéseink ugyanis megpendítenek egy húrt, mely az örökkévalóságban, valamint Isten mennyei birodalmában rezonál. Ilyenkor bátorítást és erőt meríthetünk abból, hogy Istennel együtt tudunk működni, amint igyekszik a világot jobbá tenni.

Mi jusson az eszünkbe akkor, amikor szenvedünk?

  1. Az, hogy a rossz dolgok olykor még nagyobb rossztól óvnak meg bennünket. Nem tudjuk, hogy mi történhetne, ha az adott körülmény, melytől szenvedünk, hirtelen megváltozna.
  2. Az, hogy Isten olyan nehézségeket enged meg az életünkben, melyről tudja, hogy a javunkra válik, és amelyek beleillenek az életünkre vonatkozó tervének. A rossz dolgok nem véletlenek, hanem a jellemünket, hitünket és engedelmességünket formálják, és közelebb visznek minket életünk beteljesedéséhez Isten tervében.
  3. Az, hogy Isten a szenvedésben való kitartásunk által példát állít a mennyei fejedelemségek elé arra nézve, hogy mit jelent őt valóban imádni.
  4. Az, hogy ez a világ nem az otthonunk, és a körülményeink teljes javulását nem emberi uralkodók hatalma, hanem a messiási Király, Jézus uralkodása alatt várhatjuk.
Reklámok

Miért engedi meg Isten a szenvedést? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: gondolatok

Hozzászólások lezárva.