Vendégszeretet

A korinthusi levelezést olvasva láthatjuk, micsoda versengés zajlott a gyülekezetben a lelki ajándékok körül. Amilyen téren csak lehetett, a korinthusi testvéreink pártokra szakadtak, és versengtek egymással. Legyen szó az úrvacsorai alkalmon elfogyasztott ételről, a lelki munkásokkal való kapcsolatról (Pál, Péter, Apollós), vagy a lelki ajándékokról — versengtek, és keresték a kitűnés lehetőségét. A népszerű kegyelmi ajándékok (gr. khariszma) között szerepelt a tanítás, prófétálás, nyelveken szólás, de a vendégszeretet valószínűleg nem.

Fotó: Némedi Gabó

Fotó: Némedi Gabó

A Szentírás tanítása azonban világos azzal kapcsolatban, milyen fontos ajándék és szolgálati lehetőség a vendégszeretet gyakorlása. Péter apostol pl. a következőt írja levelében: “Örömmel osszátok meg otthonotokat azokkal, akiknek ételre vagy szállásra van szükségük. Isten mindegyikőtöknek adott valamit lelki ajándékainak széles választékából. Használjátok őket jól egymás szolgálatában” (1Pt 4:9-10, NLT). Amikor vendégszeretők vagyunk, olyan emberek társaságához csatlakozunk, akikről Max Lucado az Élj a lehetőséggel című könyvében (KIA, Budapest, 2013.) ezt írja: “Beállhatsz az olyan emberek sorába, mint…

  • Ábrahám, aki nem csupán angyalokat vendégelt meg, hanem az angyalok Urát is (1Móz 18).
  • Ráháb, a prostituált, aki befogadta és megvédte a kémeket. Jóságának köszönhetően életben maradt a nemzetsége, és fennmaradt a neve (Józs 6:22-23, Mt 1:5).
  • Márta és Mária, akik otthonuk ajtaját megnyitották Jézus előtt, ő pedig megnyitotta nekik Lázár sírját (Jn 11:1-45, Lk 10:38-42).
  • Zákeus, aki asztalhoz ültette Jézust, mire ő üdvösséggel hálálta meg a vendéglátást (Lk 19:1-10).
  • S még nem is szóltunk a legnagyszerűbb példáról — a Mt 26:18 ‘bizonyos emberéről’. Jézus a halála előtti napon így szólt követőihez: ‘Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát a tanítványaimmal.’ Hogy tetszett volna, ha mi fogadhatjuk otthonunkba Jézust?” (p. 72.)

A vendégszeretet gyakorlása fontos és hasznos ajándék a gyülekezet életében. Olyan közösségépítésre ad lehetőséget, mely egy hagyományos istentiszteleten vagy bibliaórán nem valósul meg. Szintén Max Lucado fogalmazta meg a más idézett könyvében nagyon találóan ennek előnyét: “Az étkezőasztalnál olyan szent dolog történik, ami sosem esik meg a templomban. A gyülekezet nagytermében az emberek tarkóját látjuk, az asztalnál pedig az arckifejezésüket. A templomban egyvalaki beszél, míg az asztal mellett mindenki megszólalhat. Az istentiszteletek időben erősen be vannak határolva. Az asztalnál van idő beszélgetni. A vendégszeretet nem mindennapi közösségnek nyit teret” (pp. 72-73.).

Sok olyan szolgálat van, mely “némelyeknek” adatik meg (vö. 1Kor 12:28, Ef 4:11). A vendégszeretet gyakorlására azonban mindenkinek lehetősége van. Akinek van hol laknia, van alapanyaga egy szendvicshez, tud készíteni egy bögre teát, már alkalmas, hogy ezt a szolgálatot végezze, és élvezze a közösség formálódásának áldásos folyamatát. Nem az a lényeg, hogy irreálisak legyenek az elvárásaink magunkkal szemben a nappali jellegével, az étel minőségével, a porcelán értékével kapcsolatban. Bármilyen egyszerű étel lakomává válik, amikor megértjük, hogy a vendégszeretet során a közösség gyakorlása és megélése sokkal fontosabb, mint az étel, mely csupán “köret” az előbbi cél megvalósulásához.

Reklámok

Vendégszeretet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.