A láthatatlan Isten meglátása

“Hiszem, ha látom!” — mondja sok ember, és ezzel a téves logikával vetik el annak lehetőségét, hogy létezhet egy olyan Isten, aki szereti őket és törődik velük. Gondolkodásuk H. G. Wells A láthatatlan ember című regényét juttatja eszembe. Ennek főhőse, Griffin, egyetemi éveitől kezdve a fénytöréssel kísérletezett, és rájött arra, hogyan lehet valakit láthatatlanná tenni. Azóta viszont kénytelen kísérletezni, hogy láthatóságát visszanyerje, amit teljesen és visszafordíthatatlanul elveszített. Olyan ruhákba öltözik, melyek egész testét eltakarják, kesztyűt, szemüveget, maszkot vesz fel — ezzel éri el, hogy ha a teste nem is látható, emberi alakja felismerhető legyen.

Fotó: Németh Tamás

Fotó: Németh Tamás

Hasonló helyzetben vagyunk, amikor a láthatatlan Istent próbáljuk megközelíteni. Maga az Úr nyilatkozott így  Mózesnek: “Orcámat azonban nem láthatod — mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (2Móz 33:20, MBT). Nem vagyunk azonban teljesen reménytelen állapotban, Isten ugyanis legalább háromféle módon gondoskodott arról, hogy kijelentse és megmutassa magát az emberiségnek.

1. A teremtett világ

A Biblia első versei szerint Isten megteremtette az egész világot, amit magunk körül látunk (1Móz 1-2). Keze munkája által kijelentette önmagát nekünk, és lehetőséget adott arra, hogy a teremtett világot szemlélve — természetesen nem a maga teljességében, de — megismerjük őt. A Szentírás fontos igazságokat közöl arról, ahogyan a művéből megláthatjuk a láthatatlan Istent:

“Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható” (Róm 1:19-20, MBT). “Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny” (Zsolt 19:2, MBT). “Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet” (Ézs 6:3, MBT).

Jézus egyenesen felszólított minket, hogy figyeljük meg az égi madarakat és a mező virágait (vö. Mt 6:25-30). Ahogyan egy festő munkásságát és személyiségét is feltárja festményeinek tanulmányozása, úgy a teremtett világ is feltár valamit számunkra Isten dicsőségéből, hatalmából és személyiségéből. A modern világban mégis szó nélkül mennek el az emberek egy gyönyörű napkelte, egy örömtelien éneklő fülemüle, vagy a méltóságteljesen emelkedő hegyek, lágyan hajló dimbes-dombos tájak mellett. Amit Isten az ujjlenyomataként helyezett el a világban, azt mi hajlamosak vagyunk észre sem venni, így szegényebbek leszünk Isten megismerésében.

2. Isten Fia

Egy másik mód, ahogyan Isten megmutatja nekünk önmagát az, hogy elküldte Fiát a világra. Donald Miller egyik könyvében olvastam egy történetet egy háborús időszakról. Az elnyomók embereket tartottak fogva. A felszabadítók érkezésekor a rabok annyira féltek a katonáktól, hogy megmentőiket se merték követni, és a nyitott cellaajtók ellenére a sarokba kucorogva ültek. Az egyik katona — mivel nem beszélték egymás nyelvét — odaült a földre egy rab mellé, és átölelte őt. Ebből értették meg, hogy nem ellenségekről van szó, fogva tartóik ugyanis soha nem tettek volna ilyet. Ezt tette Isten is velünk. Elküldte Fiát, hogy mellénk üljön, átöleljen minket, és biztosítson arról, hogy a Teremtő szeret minket.

János apostol evangéliuma bevezetőjében kiemeli, hogyan nyilatkoztatja ki Jézus Istent: “Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt” (Jn 1:18, MBT). Mivel földi életének ez volt a missziója, Jézus joggal mondhatta el: “Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14:9, MBT). Ugyanezt ismerték fel róla követői is, hiszen “ő a láthatatlan Isten képe” (Kol 1:15, MBT). Aki szeretné Istent meglátni, az nem kerülheti el, hogy ne pillantson Jézusra, ne szemlélje az ő életét, ne mélyedjen el tanításában, és ne indítsa meg az a mód, ahogy Jézus az elveszett emberekhez közeledett.

3. Az egyház

A harmadik mód, ahogyan Isten kijelenti magát, az egyház által történik. John Stott Az élő gyülekezet című könyvében ezt írja erről:

“Az emberek erre [vagyis arra, ahogy Isten a teremtett világon és Jézuson keresztül megmutatja magát] így válaszolnak: ‘Ez valóban csodálatos, de ez 2000 évvel ezelőtt történt. Nincs más lehetőség arra, hogy a láthatatlan Istent meglássuk?’ Igen, létezik egy harmadik mód. ‘Istent soha senki sem látta’ (1Jn 4,12). János első levelében ugyanazzal a mondattal kezdi ezt a verset, mint amelyet evangéliuma bevezetőjében használ (Jn 1,18). Most azonban máshogy fejezi be a mondatot. Evangéliumában úgy írt, hogy ‘az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt’. A levelében arról ír, hogy ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk és szeretete teljessé lett. János tudatosan ismétli ugyanazt a kijelentést, ami csak egy dolgot jelenthet. A láthatatlan Isten, aki egyszer láthatóvá vált Krisztusban, most újra látható lesz a keresztyénekben, ha szeretjük egymást” (KIA, Bp. 2009. p. 55.).

Később pedig hozzáteszi: “Ma Isten szeretetünk minőségében válik láthatóvá… Csak akkor fogja elhinni a világ, hogy Jézus a Krisztus, és mi a tanítványai vagyunk, ha szeretjük egymást” (p. 55.). Épp ezért az egyháznak “annyira át kell alakulnia a szeretet közösségévé, hogy benne a láthatatlan Isten újra láthatóvá váljon a világ előtt” (p. 56.).

Komoly felelősség nyugszik a vállunkon. A teremtett világ hűen tükrözi teremtése óta alkotója kéznyomát. Jézus is maradéktalanul ellátta feladatát, és megmutatta nekünk, milyen Isten. Nekünk is fel kell nőnünk a feladathoz, hogy ne kicsinyes emberi törekvéseink, hanem Isten dicsősége váljon láthatóvá életünk és egymással való közösségünk által. Ahogy Jézus fogalmazott: “Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5:16, MBT).

Advertisements

A láthatatlan Isten meglátása bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.