A Fehér Ló és a teológia

Az egyháztörténelemben mindig nagy jelentősége volt azoknak a kiscsoportoknak, melyek azzal a céllal jöttek össze, hogy tanulmányozzák a Szentírást. John Stott szerint “Isten Lelkének sok híres mozgalma kezdődött vagy kapott lendületet ilyen közösségekben” (Az élő gyülekezet, KIA, Bp. 2009. p. 70.). Közülük érdemes kiemelni a számomra nagyon kedves és szimpatikus teológus-kört, mely Cambridge-ben gyűlt össze a Biblia és a reformáció teológiájának tanulmányozása céljából.

Erasmus-Tyndale: görög-angol nyelvű Újszövetség

Erasmus-Tyndale: görög-angol nyelvű Újszövetség

1520-ban, alig három évvel azt követően, hogy Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette tételeit, angol teológusok egy csoportja kezdett rendszeresen összegyűlni, hogy Erasmus görög nyelvű Újszövetségét és Luther írásait tanulmányozzák az egyház reformációjáról. Találkozóikra a Fehér Ló Fogadóban került sor Cambridge-ben, a résztvevők között pedig olyan neveket találunk, mint Robert Barnes, William Tyndale, Miles Coverdale, Nicholas Ridley, Hugh Latimer, Thomas Cranmer, Thomas Bilney stb. Az általában Barnes és Bilney által vezetett megbeszéléseken sokat és rendszeresen idézték Luther írásait, ezért elkezdtek a fogadóra úgy utalni, mint “Kis Németország”-ra,

Thomas Bilney az Erasmus által készített görög Újszövetséget (Desiderius Erasmus: Novum Testamentum omne, Bázel, 1516.) tanulmányozva értette meg az evangélium jelentőségét. Nagy hatást gyakoroltak rá Pál apostol Timóteushoz intézett szavai: “Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok” (1Tim 1:15, MBT). Rádöbbent arra, hogy nem a katolikus egyház, és nem is annak hagyományai, szokásai üdvözítenek (pl. zarándoklat, búcsúcédulák, gyónás, áldozás stb.), hanem egyedül Jézus Krisztus.

A találkozóknak valódi eredménye lett. A résztvevő teológusok közül Latimert és Ridley-t Oxford utcáin máglyán megégették. Utolsó szavai között azt mondták, hogy Isten kegyelméből olyan lángot gyújtanak Angliában, melyet senki nem lesz képes eloltani. Tyndale és Coverdale a Biblia fordításának munkáját vállalta magára — előbbi az Új-, utóbbi pedig az Ószövetséget. Munkájáért Tyndale-t 1536-ban megégették, Coverdale pedig börtönbe került (később pedig Európába menekült). Szellemi örökségük azonban átörökítődött az Authorized Version nevű bibliafordításba.

Azok közül, akik találkozni kezdtek a Fehér Ló Fogadóban, többen is feláldozták az életüket azért az evangéliumért, melyet a Bibliában elkezdtek megérteni és megismerni. A kiscsoportos bibliatanulmányozás ma ugyanilyen hatással lehet ránk, ha valóban befogadjuk a Szentírás üzenetét, és engedjük, hogy értékrendünket, gondolkodásmódunkat és egész életünket megváltoztassa. Közben pedig olyan társakkal vagyunk körül véve, akik ugyanúgy gondolkodnak Isten országáról, mint mi, és támogatni, bátorítani tudjuk egymást a kitartásra és az Istennek való engedelmességre.

Advertisements

A Fehér Ló és a teológia bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: egyháztörténet

Hozzászólások lezárva.