Mit tanultam az Apostolok cselekedeteiből?

Erre a kérdésre nem lehet egyetlen blogbejegyzésben válaszolni. Már csak azért sem, mert 2012. júniusától kezdődően szám szerint 51 igehirdetést tartottam ebből a könyvből, és mindegyik számomra is sok tanulsággal szolgált. Most, hogy a könyv végére értünk gyülekezetünkben, mégis szeretnék néhány gondolatot megragadni belőle, ami számomra fontossá, hitéletemben és a gyülekezeti közösség megélésében alapvetővé vált.

Kép: MS 26113, f 16v, British Library

Kép: MS 26113, f 16v, British Library

Már a könyv címe is gondolkodóba ejtett: Az apostolok cselekedetei. Lukács az evangéliumából már ismert Teofilosznak bevezetésképp ezt írja: “Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva…” (ApCsel 1:1, RÚF). Nem áll távol azonban a valóságtól, ha így adjuk vissza a gondolatot: amit Jézus tenni és tanítani kezdett. Ő ugyanis elkezdte, most pedig tovább folytatja a Szentlélek által. A könyv főszereplője ezért a Szentlélek, aki pünkösd óta a világban (a hívőkben) van, és az egyházon keresztül cselekszik. Megtisztelő érzés annak a Szentléleknek a kezében eszköz lenni, aki a formálódó világba a teremtéskor életet lehelt (1Móz 1:2). Így lehel életet munkája által az Istent nem ismerő emberekbe is, hogy meggyőzze őket — vagy ha úgy jobban tetszik: hogy győzzön az életükben (Jn 16:8).

A további fejezetekből refrénként cseng a fülemben az, ami a keresztények közösségét jellemezte: egy szívvel és egy lélekkel voltak együtt, és vettek részt a közösség gyakorlásában, az imádságban (ApCsel 1:14, 2:42, 46, 4:24, 32 stb.). Ez a minőségi és szoros közösség volt az alapja az egyház kezdeti sikerének. Egységre tudtak jutni a gyülekezet egészét érintő kérdésekben (pl. Júdás pótlása Mátyással, a pogányok körülmetélésének kérdése). Mivel egységben voltak, ezért az Úr növelte a számukat az üdvözülőkkel, a papok közül is sokan hitre jutottak, és az Ige pedig terjedt és gyümölcsöt termett általuk.

Eszembe jutnak a zsoltáros szavai, amikor így énekel: “Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek… Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindörökre” (Zsolt 133:1, 3). Dávid itt kifejti azt is, hogy az egység a fejtől indul, és mint drága kenet árad a többi tag irányába is. Amikor a vezetők egységben vannak, a többi tag is örömmel követi őket Isten munkájában.

Azt is megértettem, hogy Isten munkája mindig kicsiben kezdődik az életünkben. A hét diakónus kiválasztása során figyelembe vették, hogy kik azok, akik Szentlélekkel teljesek, és odaszánt életet élnek. Miután életüket a hűség jellemezte, kiválasztották őket arra, hogy az asztalok körül szolgáljanak, így levéve a szükségtelen terhet az apostolok válláról. Ez azonban nem életük végcélja volt. Mivel itt is hűségesen végezték munkájukat, Isten még nagyobb feladatokkal bízta meg őket. István nagy hallgatóság előtt az egyik leghatásosabb hitvédő szónoklatot tartotta meg, Fülöp pedig evangélista lett. A lényeg, hogy legyünk hűségesek abban, amit Isten aktuálisan ránk bízott, ezzel adva meg neki a lehetőséget, hogy életünk további részére vonatkozó tervét kibontakoztathassa.

Ahogy az összegyűjtött jegyzeteimet és a Bibliában az Apostolok cselekedeteit lapozgatom, számos emlék jön az emlékezetembe, melyet e hosszú és kalandos úton az apostolokkal együtt a gyülekezetünk megélhetett. Kíváncsian várom, hogy az az apostol, aki a könyv utolsó fejezeteinek főszereplője volt, mit üzen számunkra, kezdve a korinthusi levelezéssel.

Ha Miskolcon jársz, bátran nézz be hozzánk!

Advertisements

Mit tanultam az Apostolok cselekedeteiből? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: mkgy

Hozzászólások lezárva.