Imádság és bibliaolvasás

Az evangéliumi keresztényeket általában az imádság és a bibliaolvasás embereinek tekintjük. Az új megtértek tanítványképzése során nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megértessük velük e két tevékenység fontosságát. Utána pedig egész életünk arról szól, hogy megpróbálunk önfegyelmet gyakorolni, és naponta megfelelő mennyiségű és minőségű időt szánni arra, hogy beszélgessünk Istennel — az imádságon és írott Igéjén keresztül. Nem meglepő, hogy ilyen nagy hangsúlyt fektetünk rá, hisz maga Jézus mondta: “Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4:4, RKB).

Fotó: Eduard Bonnin

Fotó: Eduard Bonnin

Van két igeszakasz Dániel könyvében, ami megmutatja, mennyire fontos szerepe van életünkben az imádságnak és a Biblia tanulmányozásának. Az idős próféta babiloni fogságát tölti Izrael népével együtt, ám életének fontos része az imádság és a korában rendelkezésre álló Szentírás. Példája megmutatja, hogy még akkor is, amikor látszólag eredménytelen az imánk, mert nem jön rá azonnali válasz, az isteni dimenzióban hatása van, és reakciót generál az Örökkévaló részéről. Íme a két történet, az előbbi Dániel imádságára, az utóbbi pedig az Írás tanulmányozására és megértésére vonatkozik:

“Még beszéltem, imádkoztam, és vallást tettem vétkemről, és népemnek, Izráelnek bűnéről, és Istenem szent hegyéért mondott könyörgésemet az ÚR, az én Istenem elé terjesztettem, még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit az előbb a látomásban láttam, sebesen hozzám repült, megérintett engem az áldozat idején. Ezt adta értésemre, és így szólt hozzám: Dániel, azért jöttem el, hogy a helyes megértésre tanítsalak. Amikor könyörögni kezdtél, egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy elmondjam azt neked, mert te kedves vagy Isten előtt. Gondold meg azért a szózatot, és értsd meg a látomást” (Dán 9:20-23, RKB).

“Én, Dániel, megértettem a könyvekből azoknak az esztendőknek a számát, amelyről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétához… Ekkor egy kéz érintett meg engem, és fölsegített a térdemre és a tenyeremre. Azt mondta nekem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, amelyeket neked mondok, és állj föl, mert most hozzád küldettem! Amikor ezeket a szavakat mondta nekem, reszketve felálltam. Azt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet a dolgok megértésére adtad, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta szavaidat; és én a te beszéded miatt jöttem… Azért jöttem tehát, hogy tudtodra adjam, ami az utolsó időkben a te népedre elkövetkezik, mert a látomás azokra a napokra szól” (Dán 9:2, 10:10-14, RKB).

Istennel való kapcsolatunk alapja az, hogy megszólíthatjuk őt imádságainkban, ő pedig osztatlan figyelmet szentel nekünk. Másrészt pedig mi magunk is hallhatjuk az üzenetét, melyet évezredekkel ezelőtt lejegyeztek a Szentírásban, és amelyet számunkra is élővé és elevenné tesz a Szentlélek. Nem véletlen az, hogy a napi csendességben, az imádságban és a bibliatanulmányozásban mindenki megpróbáltatik — a gonosz ugyanis tudja, hogy ha megakadályozza az Istennel való kapcsolattartásunkat, lelkileg haldokolni kezdünk. Amennyire törekszik a Sátán arra, hogy akadályozzon bennünket, annyira törekedjünk mi is arra, hogy jó lelki egészségnek örvendjünk, és használjuk jól e két Istentől kapott ajándékunkat, hiszen…

“Boldog ember az, aki… az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz” (Zsolt 1:1-3, RKB).

Advertisements

Imádság és bibliaolvasás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.