Ézsaiás Krisztus-portréja

Ha valamely internetes keresőben megpróbálunk Jézusról portrét keresni, nagyon eltérő eredményekre bukkanhatunk. Vannak közöttük hasonlóságok, de gyökeres különbségek is. William Blake így írt arról, hogy mennyire eltérőek lehetnek a Jézusról alkotott képeink: “Krisztus, kit látsz te, más, / Mint kit elém hoz a látomás. / Horgas orrú vagy, Krisztusod szintén, / Pisze orrú az enyém, mint én… / Bújjuk a Biblia szent szövegét, / S hol fehéret olvasok, te látsz feketét.” A különböző portrék megfestése ugyanarról a Krisztusról jellemző a Biblia íróira is. Másként látja, és más jellemzőit ragadja meg Ézsaiás, az ószövetségi próféták, a szinoptikus evangélisták, János, Péter vagy épp a Jelenések könyve. Ha az általuk írottakat nem szembe állítjuk egymással, hanem párhuzamba, teljesebb képet kapunk arról, hogyan nyilatkoztatja ki önmagát emberi szerzők érzékelésén keresztül a Megváltó. Kezdjük Ézsaiás portréjával.

Forrás: Google

Forrás: Google

Ézsaiás könyve a Kr. e. 8. században keletkezett — akkor, amikor kortársa, Homérosz megírta az Iliászt és az Odüsszeiát. A próféta könyvét nevezik a héber irodalom Shakespeare-jének is, akitől az Újszövetség többet idéz, mint az összes többi ószövetségi prófétától együttvéve. [1] A próféta egyik kulcsszava és visszatérő témája a megváltás, mely különféle kontextusban ugyan, de újra és újra visszatér (12:3, 25:9, 26:1, 45:17, 49:8, 52:7, 10, 59:16-17, 61:10, 62:1). Ezért a Messiásról alkotott képe is nyilvánvalóan a megváltás témája körül forog. Ézsaiás egészen átfogó képe az alábbiak szerint bontakozik ki az általa várt Krisztusról. [2]

1. Története

A születését így jövendöli meg Ézsaiás a Septuaginta (LXX) fordításában, mely eltér a maszoréta szövegtől (vö. RÚF): “Ezért maga az ÚR ad jelt nektek: Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik őt (Ézs 7:14, RKB, vö. EFO). Az Újszövetség ezt a fordítást követi, amikor Jézusban a szűztől született Megváltót látja, akinek eljövetelével beteljesül az Immánuel név jelentése: Velünk az Isten (Mt 1:23). Amit tehát Ézsaiás mond: a Messiás, mint jel, az Úrtól származik, szűztől születik, és Isten jelenlétét hozza magával közénk.

Családjával és felkenetésével kapcsolatban pedig ezt írja a próféta: “Egy vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, és hajtás sarjad gyökereiből. Az ÚR lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és hatalom lelke, az ÚR ismeretnének és félelmének lelke” (Ézs 11:1-2, RKB). A próféta szerint nem csak eljövetel volt az Úrtól, hanem szolgálata is, hiszen a Szentlélek kenetével végezte el földi küldetését.

2. Istensége

Még ma is vitatott kérdés bizonyos felekezetekben Jézus Isten volta. Ézsaiás azonban világosan nyilatkozik arról, hogy a messiás nem egyszerű ember, amikor az “Erős Isten” címmel utal rá (Ézs 9:6). Ézsaiás könyve azért is kedves számomra, mert szépen előárnyékolja a Szentháromság témáját, amikor bizonyos verseiben az Istenségről beszél. A próféta elhívásának történetében a szeráfok így kiáltanak: “Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet” (Ézs 6:3, RÚF). A háromszorosan szent névben a Szentháromság-hívők az Atyát, a Fiút és a Szentlelket látják.

De vannak ettől egyértelműbb utalások is: “Keressétek majd ki az ÚR könyvéből [az Ige], és olvassátok el! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem egyik, sem másik nem marad távol, hiszen az ÚR [az Atya] ad parancsot nekik, az ő lelke [a Szentlélek] gyűjti össze őket” (Ézs 34:16, RÚF). Amikor az emberi élet rövidségét fogalmazza meg, szintén egyszerre említi meg “az ÚR szelét” és “Istenünk igéjét” (Ézs 40:6-8). Szintén a Messiás küldetésére vonatkozóan pedig így fogalmaz: “És most az Úr ISTEN elküldött engem és Lelkét (Ézs 48:16, RSV; eredetiben: “And now the Lord God has sent me and his Spirit”). Végül pedig az új szövetség mibenlétét fogalmazza meg, szintén a Szentháromságot említve meg: “Ilyen szövetségem van velük — mondja az ÚR: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké — mondja az ÚR (Ézs 59:21, RÚF).

3. Küldetése

Csak felsorolásként említsük meg azokat az igeverseket, és a benne foglalt jellemzőket, melyek Ézsaiás könyvében a Messiás küldetésével foglalkoznak:

  • 9:2 — megvilágosít
  • 11:3 — ítél
  • 11:4 — megró
  • 42:4 — beteljesíti a törvényt
  • 42:4 — tanít
  • 42:7 — felszabadít
  • 53:4 — terheinket hordozza
  • 53:5 — szenvedő Megváltó
  • 53:6 — bűneinket magára vállalja
  • 53:12 — közbenjár értünk

4. Címei

Azok a címek, melyeket Ézsaiás a Messiásnak tulajdonít, sokat elárulnak küldetéséről és természetéről egyaránt:

  • 7:14 — Immánuel, Velünk az Isten
  • 9:6 — Erős Isten
  • 9:6 — Örökkévaló Atya
  • 9:6 — Csodálatos Tanácsos
  • 9:6 — Békesség Fejedelme
  • 32:1 — Igazságos Király
  • 42:1 — az Úr Szolgája
  • 53:1 — az Úr Karja
  • 61:1 — Fölkent
  • 63:1 — Hatalmas Szabadító

5. Jellemvonásai

Érdemes a figyelmünket még arra irányítani, amilyen képet fest Ézsaiás az eljövendő Messiás jellemvonásairól. Kezünkben tartva az Újszövetséget, kereshetjük ezek megnyilvánulásait a már ismert Jézusban.

  • 9:2, 42:6 — világosság
  • 11:2 — bölcsesség, értelem, tanács, hatalom
  • 11:3 — lelki ítélőképesség
  • 11:4-5 — igazságosság
  • 42:2, 53:7 — csendes lelkület
  • 42:3 — kedvesség, finomság
  • 42:4 — hosszútűrés, kitartás
  • 52:13-14, 53:10 — győzedelmes szenvedés
  • 53:9 — bűntelenség
  • 53:11 — hatalom, nagyság

Hivatkozások:

[1] Magyarázatos Biblia — Philip Yancey és Tim Stafford jegyzeteivel, Harmat-Veritas, Bp. 2014. pp. 759-760.
[2] F. C. Thompson: The Thompson Chain-Reference Bible, Zondervan, Grand Rapids, Michigan, 1983. p. 1563.

Reklámok

Ézsaiás Krisztus-portréja bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: teológia

Hozzászólások lezárva.