Péter apostol Krisztus-portréja

Az Újszövetség egyik legismertebb szereplője Péter, akit Jézus halászati vállalkozása mellől hívott el, hogy a követője legyen. Péter pedig hátra hagyva mindenét, elkezdte követni a Mestert. Legfőbb jellemzője, hogy gyorsabban beszél és cselekszik, mint gondolkodik. Időnként ennek inkább a kárát látjuk csak, mint a hasznát — legyen szó egy-két elhamarkodott kijelentéséről, vagy arról az esetről, amikor levágja Málkusnak, a főpap szolgájának a fülét. Máskor viszont egyszerű gondolkodása és egyenes stílusa miatt fontos krisztológiai igazságokat hallhatunk épp az ő szájából.

Forrás: Google

Forrás: Google

Míg tanítványi életének korai éveire a vehemens, határozott, elhamarkodott fellépés volt jellemző, későbbi éveire megszelídült, melyet jól szemléltet az engedelmességre és alázatosságra történő utalása is (1Pt 2:13, 3:8). “Az a Péter, aki egykor hevesen tiltakozott, mikor Jézus a közelgő haláláról beszélt (Márk 8,32), most Krisztus szenvedését ajánlja követendő példaként (2,21-24)” — olvashatjuk a Philip Yancey és Tim Stafford jegyzeteivel ellátott Magyarázatos Bibliában (Harmat-Veritas, Budapest, 2014. p. 1429.).

Akkor, amikor a tömeg nem volt tisztában Jézus kilétével — és egy prófétának vagy Keresztelő Jánosnak gondolták őt — Péter tisztában volt vele, hogy ki is az ő Mestere. “És ti kinek mondotok engem?” — teszi fel a kérdést Jézus közvetlen követőinek. Gondolkodási időt sem hagyva társainak, Péterből azonnal előtör a válasz: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16:15-16, RKB). Hitvallásában minden benne van, ami lényeges. Egy olyan korban, amikor a messiások egymást váltogatva jelentek meg a zsidóság körében, Péter Krisztusban felismerte az egyetlen igazi Messiást, aki nem egy egyszerű ember, sem hamis próféta vagy ál-messiás, hanem a zsidók élő Istenének (JHVH) a Fia.

Egy másik jelenetben szintén azt látjuk, hogy a Krisztusról alkotott véleményével szembehelyezkedik kortársai nézetével. Jézus arról beszélt éppen, hogy ő a mennyei kenyér, aki Istentől szállt le. Amikor pedig elmondja, hogy a követőinek belőle kell táplálkozniuk, enni a húsát és inni a vérét, végképp felháborodnak, és felhagynak a hallgatásával: “A tanítványai közül többen, akik ezt hallották, azt mondták: Kemény beszéd ez, ki tudja ezt megérteni? (…) Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és többé nem jártak vele” (Jn 6:60, 66, RKB). Jézus, talán csalódva, megkérdezi az apostolaitól is: “Vajon ti is el akartok menni?” Péter pedig ismét habozás nélkül válaszol, és konkrét indokkal is szolgál amellett, hogy miért tart ki továbbra is Jézus mellett: “Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad, és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje (Jn 6:67-69, RKB). Bármily nehéz is olykor megérteni Jézus tanítását, azok mégis az “örök élet beszédei”, melyek sokkal fontosabbak bármilyen emberi filozófiánál vagy bölcseletnél. Péter pedig, Krisztussal járva Palesztina poros útjain, megértette ezt.

Élete végére még jobban letisztult Péter Krisztusról alkotott teológiája. Mire már komoly missziós és pásztori munkán volt túl, és tisztában volt vele, mit jelent másokért felelősséget vállalni, őket pásztorolni, rájött, mennyire fontos Krisztus személye és munkája. Levelében épp ezért pásztorként és felvigyázóként mutatja be Jézust: “Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához (1Pt 2:24, RKB).

Ami Péternek segített, hogy Krisztust ilyen jól megismerje, a vele töltött idő, az ő követése, a neki való engedelmesség. És mindezt annak ellenére vállalta, hogy meg kellett halnia a Mesteréért. Jól példázza, hogy az igaz istenismeret mindig életmódunk megváltozásával és az Istennek való odaszánással jár együtt.

Reklámok

Péter apostol Krisztus-portréja bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: teológia

Hozzászólások lezárva.