János evangéliumának olvasója vagyok

Lassan már tíz éve lesz, hogy a MEKDSZ egy nagyszerű kampányt szervezett az egyetemisták elérésére az evangéliummal. Ennek keretében budapesti és vidéki egyetemeken különféle programok (előadások, filmklubok stb.) valósultak meg, az érdeklődők pedig kaptak egy-egy példányt a MEKDSZ saját kiadású János evangéliumából. E kiadvány címe ez lett: Vagyok. A könyvecske a Magyar Bibliatársulat Új fordítását tartalmazta, megjelenésében pedig látszott, hogy egyetemistáknak készült. A könyv végén “Olvasó vagyok” címmel szerepeltették néhány ismert személy gondolatait János evangéliumával kapcsolatban. Ezek közül választottam ki a számomra legkedvesebbeket — talán kedvet csinálnak János evangéliumának újra olvasásához…

Forrás: Vagyok, MEKDSZ

Forrás: Vagyok, MEKDSZ

Izsák Norbert | újságíró, HVG

“Egy szót sem értettem János evangéliumának első soraiból, amikor először kézbe vettem úgy 17 évvel ezelőtt. Nem értettem, mi vagy ki az Ige, hogyan ragozódik, és egyáltalán mi ennek a kétezer éve írt könyvecskének a jelentősége. Nem értettem a példázatok többségét, és Pilátussal együtt kérdezgettem: ‘Mi az igazság?’ (18,38) Nem minden kérdésemre kaptam feleletet, sőt ma talán több a kérdésem, mint annak idején. De az eltelt idő arra jó volt, hogy elkezdjem megtanulni: János evangéliumának megértéséhez (már ha ez annak teljességében egyáltalán lehetséges) kevés az értelem. Na jó, legalábbis az enyém kevés. Ezért aztán nem csak az értelmemmel olvasom, amikor olvasom. Hogy mivel, azt nem tudnám megmondani (‘jól csak a szívével lát az ember’ — ezt most nem János evangéliumából idéztem), de a sorok között azt a valamit (azt a valakit) keresem, ami (aki) képes a szívemhez szólni.”

Esterházy Péter | író

“Szent János foglalkozik a legtöbbet a megértés problémájával, avval, hogy Krisztus életének az üzenete célba jut-e, illetve hogy az erről való írások, így az övé is, mennyire képesek eredményesek lenni. Hogy kicsit lazán mondjam: ezek számomra ismerős kérdések. Szívesen mormolom magamban János evangéliumának kezdetét: ‘Az kezdetben vala amaz Ige, és az az Ige vala az Istennel, és az Ige Isten vala.’ (1,1) Evvel, a szó fenségességéről és végtelenségéről szóló (vagy ‘szóló’, vagyis általam így értelmezett) passzussal szembe lehet állítani a házasságtörő asszony történetében előforduló esetet. Jól kieszelték a farizeusok a csapdát: ha Jézus a megkövezés ellen van, akkor Mózes törvényét szegi meg, ha mellette, akkor a rómaiakét.

Mit mond Jézus ekkor?

Semmit. Nincs szava. Nincs beszéde, amely igen, igen — nem, nem lehetne. Mit tesz? ‘Aláhajolván, az ujjával ír vala a földön.’ (8,6) Nem szavakat, nem a választ — firkál. Rossz kérdésre nincsen válasz. Úgy tesz, mintha jó ismerője lenne a játékelméletnek, új játékba kezd — metajátékba –, mondván: ‘Az melyitek bűn nélkül való, az vessen először követ rája.’ (8,7) A farizeusok elszállingóznak, a folytatást ismerjük.

Én meg innét is láthatom, amit mindennap látok: hogy a szó minden és semmi.”

Őze Áron | színművész

“‘Isten gyermekei vagyunk’ (Jn 1,12 és János első levele 3,1-2) — az egész hitem össze van foglalva ebben a pár szóban és gondolatban. Hitem Istenben mint Atyában, hitem a gyermekben, a gyermeki tisztaságban, a gyermeki lélekben, az igazságban, a nyitottságban, az őszinte nyíltságban, az előítéletektől mentes, nem manipulált kíváncsiságban, az ösztönös optimizmusban, az alázatban, a jóindulatban és nyílt játékos vidámságban és végül szakmámból kifolyólag az őszinte, mély, igaz játékban és beleélésben, mely a gyermekéhez hasonló kell, hogy legyen. Kegyelmi állapot, hogy — jó esetben — igaz gyermekként játszhatunk egy életen át!”

Szenczy Sándor | a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetője

“‘Ez a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket’ — olvashatjuk János evangéliumának utolsó mondataiban (21,24-25).

‘Az a tanítvány, akit Jézus szeretett’… János beleírta magát az evangéliumba. Saját létének, ébredésének története egy világ számára vált ismertté. Úgy élt és írt, ahogyan előtte még soha senki. Hatással volt az egész világra, minden egyes létezőre. Miért? Mert érdemes volt rá? Vagy mert más volt, más, mint a többi tizenegy?

Az ölébe hajtotta a fejét… Mert Ő szerette. Megtehetem? Néha nem értem. Néha nem érzem. Néha olyan távoli. De előveszem az Igém, meghívom Őt, és Ő ott van. És akkor az ölébe hajtom a fejem. Mert Ő szeret. Engem is. És ha felállok, akkor hatással akarok lenni. Úgy akarok élni és írni, dolgozni és szolgálni, ahogy előttem még soha senki. Hatással akarok lenni. Az egész világra.”

Reklámok

János evangéliumának olvasója vagyok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: idézetek

Hozzászólások lezárva.