Vágyakozás Isten után

A gyülekezetünkben minden vasárnapi istentisztelet elején felolvassuk az éppen soron következő zsoltárt. Egyéni csendességemben pedig én is épp a Zsoltárok könyvét olvasom — azokat a zsoltárokat imádkozom, amelyeket szerzői évezredekkel ezelőtt írtak meg, és amelyek a zsidó és keresztény közösség imádságai is voltak. A zsoltárok gyűjteménye valójában Izrael népének áhítatos, énekes, imádságos könyve, mely egyéni és közösségi használata során egyaránt Istenhez emelte fel a hívők lelkét.

Salzburgi dóm, fotó: Nehézy László

Salzburgi dóm, fotó: Nehézy László

Bármilyen élethelyzetben voltak is, a zsoltárok között találtak olyan éneket és imádságot, amellyel épp azonosulni tudtak — legyen szó betegségről, az ellenség üldözéséről, hamis barátokról, igazságtalanságról, szenvedésről, kilátástalanságról, elhagyatottságról, vagy akár örömről, ujjongásról, bűnbánatról, szabadulásról, istentiszteletről. Visszatérő témáik között pedig ott láthatjuk a hívő ember Istenhez való vágyódását. Az emberi élet akkor lehet teljes, amikor Istenben értelmet, célt, beteljesülést talál. A teremtmény Teremtő után való kívánkozása mintegy refrénként zendül fel a Zsoltárok könyvében, mint egy harang, mely időről időre megkondul, és emlékeztet életünk céljára és értelmére. Bármilyen helyzetben legyünk is, bármi legyen is épp az örömünk vagy problémánk kiváltó oka, sose szabad elfelejtenünk, hogy Istenhez tartozunk.

Ezeket a dalszövegeket és imádságokat olvasva jól esik elmélkedni az ezekhez hasonló igeszakaszokon (az idézetek forrása az Egyszerű fordítás, World Bible Translation Center, 2013):

  • “Sóvárog a szívem, ítéleteidet kívánja szüntelen.” (Zsolt 119:20)
  • “Mint szomjas szarvas kívánja a patak friss vizét, úgy sóvárgok utánad, Istenem! Szomjas lelkem Istenhez kívánkozik, az Élő Istenhez! Mikor jöhetek hozzád, mikor találkozhatok veled szemtől-szemben, Istenem?” (Zsolt 42:1-2)
  • “Ó, Isten, én Istenem! Sóvárogva kívánkozom hozzád, hogy nálad lehessek! Ahogy a kiszikkadt, kopár föld az esőre, testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre, úgy kívánkozom hozzád!” (Zsolt 63:1)
  • “Feléd nyújtom kezeimet, szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló, ahogy a száraz föld esőért kiált!” (Zsolt 143:6)
  • “Milyen kedvesek a hajlékaid, Örökkévaló, Seregek Ura! Bárcsak már Templomod udvarában lehetnék! Testem-lelkem türelmetlenül kívánkozik az Élő Istenhez! Örökkévaló, Seregek Ura! Királyom, Istenem, még a veréb is talál helyet oltárod mellett, a fecskék is fészket raknak ott, és felnevelik fiókáikat! Milyen boldogok, akik mindig közeledben laknak, Istenem! Egész nap téged dicsérnek!” (Zsolt 84:1-4)

Évszázadokkal később Szent Ágoston szavaiban visszhangoznak ezek a zsoltárok, aki ezt írja: “A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned” (Vallomások, I.1.). És ugyanígy visszhangoznak e zsoltárok ma is a hívők lelkében és ajkain, akik e dalszövegekkel fejezik ki érzéseiket Istennek.

Aki tovább szeretne elmélkedni a költeményekről, annak ajánlom C. S. Lewis könyvét A zsoltárokról (Harmat, Bp., 2013.). Lewis e könyvében nem tudományos és irodalomkritikai szempontból elemzi a Zsoltárokat, hanem olvasásuk közben tapasztalt örömét és nehézségeit osztja meg olvasóival. Közben pedig sok utalást tesz egyéb irodalmi munkákra, hogy a Zsoltárok könyvének értékét világítsa meg.

Reklámok

Vágyakozás Isten után bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.