“Magadnak teremtettél minket”

“Uram, te nagy és minden dicséretre igen méltó vagy; erős hatalmadnak, bölcs mivoltodnak sem vége, sem határa. S íme, teremtett világod aprósága: ember akar dicsérni téged. Nyakán a halál igája, lelkében bűne tüskéje s az a bizonyosság, hogy a kevélyeknek ellentállsz, s mégis ez a porszem kezed alkotása között: az ember dicsérni akar téged.

Vittore Carpaccio: Szent Ágoston, 1502

Vittore Carpaccio: Szent Ágoston, 1502

A te indításod az bennünk, hogy gyönyörűség dicsérnünk téged, mert magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned.

Uram, igen szeretném világosan megérteni, vajon a szívnek hozzád fohászkodása-e feléd az első lépés, vagy talán ismeret és dicséret megelőzik a fohászkodást? Ámbár hiszen hogyan kiáltson hozzád, aki nem ismer téged? Megeshetnék vele, hogy helyetted más valamihez fordulna tudatlanságában. Vagy talán éppen a hozzád fohászkodással kezdünk megismerni téged? Igen de: ‘hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? És hogyan higgyenek tanító nélkül?’

Azt mondja az Írás: ‘dicsérik az Urat, akik keresik őt’. Mert akik keresik, meg is találják, s azok dicsérik, akik megtalálják.

Uram, engedd, hogy hívogatva járjak utánad, s hittel kiálthassak hozzád. Híred, neved ismerős már nékem. Hitem fohászkodik hozzád, Uram, hitem, ingyen ajándékod; hitem, amelyet követségbe küldött Isten-Ember-Fiad útján gerjesztettél bennem.”

Szent Ágoston: Vallomások, I. I. 1.

Advertisements

“Magadnak teremtettél minket” bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: idézetek, spiritualitás

Hozzászólások lezárva.