6 ok az Istennek való engedelmességre

Jézus az iránta tanúsított szeretetünket azzal tette mérhetővé, hogy összekapcsolta a neki való engedelmességgel: “Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” (Jn 14:15, RÚF). Sokféle módon kifejezhetjük Istennek, hogy szeretjük őt — imádhatjuk, énekelhetünk neki, élhetünk az úrvacsorával, járhatunk gyülekezetbe, szolgálhatjuk őt és az embertársainkat. Ezek azonban önmagukban nem elegendők, ha nem társul hozzájuk a teljes engedelmességünk és odaszánásunk. A Bibliában ugyanis Isten több helyen kifejezi, hogy számára nagyon fontos, hogy a népe — saját érdekében — engedelmeskedjen neki (pl. 5Móz 5:29, 11:13, Mt 7:21-25, Jn 14:23-24, 15:14, Jak 1:23-25).

Fotó: GAF Library, Yunli Song

Fotó: GAF Library, Yunli Song

Ez az engedelmesség azonban nem Istennek válik a hasznára, hiszen ő önmagában, az ember odaszánása és imádata nélkül is teljes, tökéletes és szent. Inkább nekünk, embereknek szolgál a javunkra, ha engedelmesen követjük azt, amit mond, megtartjuk, amit parancsol, figyelembe vesszük, amit Igéjében kijelent. A következő hat ok segíthet megválaszolnunk a kérdést, hogy miért fontos az Istennek való engedelmesség:

1. Az engedelmesség Isten parancsa 

Az Ószövetséget olvasva számos rendelkezéssel találkozunk a papsággal és a papok feladataival, az ünnepekkel és az áldozatokkal kapcsolatban, melyeken keresztül a nép kifejezhette imádatát Isten felé. Azonban neki sokkal fontosabb volt az, hogy az emberek valóban engedelmeskedjenek neki, semmint az áldozatok: “Hallgassatok szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen” (Jer 7:23, RÚF). Korábban pedig prófétáján, Sámuelen keresztül ezt mondta imádóinak Isten: “Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél. Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás” (1Sám 15:22-23, RÚF).

2. Az engedelmesség kifejezi a hitünket

A Bibliában találkozunk olyan törvényekkel és alapelvekkel, amelyeket talán nem értünk. Vannak olyanok, amelyek logikátlannak tűnnek, és szembe mennek a józan ésszel és a mostani világ törvényeivel. Amikor Isten azt kéri, hogy ha megütnek, fordítsuk oda a másik orcánkat is, az igazságérzetünk tiltakozik. Mi ugyanis megtorlást és bosszút szeretnénk, nem pedig további áldozatot. Ehhez hasonlóan tiltakozunk szívünk mélyén az ellen is, hogy szeressük az ellenségünket. Nem szeretni akarjuk, hanem diadalmaskodni fölötte. Ha azonban engedelmeskedünk Istennek az ilyen parancsolatokban is, akkor kifejezzük, hogy hiszünk neki és bízunk benne, és időt adunk neki, hogy bizonyítsa, az ő módszere a célravezető, nem pedig a miénk.

A római levélben Pál apostol ilyen szemléletmódbeli változásról ír: “Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes… Mert mindaz, ami nem hitből van, bűn” (Róm 12:1-2, 14:23, RÚF).

3. Az engedelmesség Istent dicsőíti

Isten dicsősége minden keresztény számára fontos. Minden istentiszteleten énekekkel dicsőítjük Istent — és sokszor azt gondoljuk, hogy jól végeztük a dolgunkat. Jézus egyik megjegyzése azonban kijózanít minket. A halála előtti utolsó órákban együtt fogyasztotta el a páskavacsorát tanítványaival, és bevezette az úrvacsora (eucharisztia) szertartását. Amikor Júdás elment, hogy elárulja Mesterét, Jézus így szólt: “Most dicsőült meg az emberfia, és az Isten dicsőült meg benne” (Jn 13:31, RÚF). Isten dicsőségét leginkább egy olyan élet szolgálja, amely minden körülmény között engedelmes tud lenni hozzá; még akkor is, ha ezért mártírhalált kell halnia. Istent tehát nem a dalainkkal, hanem az engedelmességünkkel, és az odaszántságunkból, ill. a vele való kapcsolatunkból fakadó gyümölcsökkel tudjuk a legjobban dicsőíteni (vö. Jn 15:8).

4. Az engedelmesség győzelemes keresztény életet jelent

Ellenségünk már nem tudja elvenni tőlünk az örök életet, melyet a Krisztusba vetett hitünk eredményezett nekünk. Azt viszont meg tudja gátolni, hogy győzedelmes keresztény életet éljünk. Kísértéseivel, cselszövéseivel és egyéb ármánykodásaival — ahogyan tette Jézussal — minket is megpróbál elválasztani Istentől, megpróbálja megtörni a neki való engedelmességünket. Ő ugyanis tudja, mennyit nyerhetünk, ha Istennek engedelmeskedünk, és neki szánjuk oda egész életünket. Jakab azonban a Sátán fölötti győzelmet az engedelmességünkkel kapcsolja össze: “Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak 4:7, RÚF).

5. Az engedelmesség által nyilvánítjuk ki az Isten iránti szeretetünket

Gary Chapman Egymásra hangolva címmel írt egy könyvet, mely a házasságban a férj és feleség öt különféle szeretetnyelvét ismerteti, melyeken kommunikálhatják egymás felé a házasságot életben tartó üzenetüket: Szeretlek! Ugyanezt az öt szeretetnyelvet az Istenre hangolva című könyvében a Teremtővel való kapcsolatunkra értelmezi, és bemutatja, hogyan működhetnek azok, ha Isten tudtára szeretnénk adni, hogy szeretjük őt. Azonban Isten elsődleges szeretetnyelve nem azok között keresendő, melyeket Chapman felsorolt. Jézus világosan elmondja, hogy Isten akkor tudja, hogy szeretjük őt, ha engedelmeskedünk neki: “Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igéimet… Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet” (Jn 14:23-24, RÚF).

6. Az engedelmesség lehetőséget ad a Szentléleknek, hogy munkálkodjon az életünkben

Jézus ezt mondja: “Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat” (Jn 14:21, RÚF). Az engedelmesség eredménye tehát az, hogy Jézus kijelenti önmagát annak a személynek, aki engedelmeskedik neki. Ez a kijelentés azonban nem közvetlenül Jézustól érkezik, hanem a Szentlélek közvetítésével, akiről így szólt Jézus utolsó tanítványaihoz intézett beszédében: “A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (Jn 14:26, RÚF). Az engedelmesség megnyitja az utat a Szentlélek előtt, hogy tanítson minket, és ajándékaival és gyümölcsével felkészítsen a szolgálatra, a bizonyságtételre és Isten mélyebb megismerésére.

Reklámok

6 ok az Istennek való engedelmességre bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.