Westminsteri Hitvallás

“Menjetek ki az utak találkozásához, kérdezősködjetek a régi ösvények után! Keressétek, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugalmat találjatok lelketeknek” — írta Jeremiás próféta, kiemelve az előttünk élt generációk tudásának fontosságát (Jer 6:16, EFO). Petrus Lombardus pedig a 12. században azt mondta, hogy olyanok vagyunk, mint az óriások vállán ülő törpék; náluk csupán azért látunk messzebb, mert nagyságukkal és hatalmas termetükkel kompenzálják a mi kicsiny voltunkat. Az egyháztörténelmet tehát mindenképp érdemes figyelembe venni, és tanulni belőle, elfogadni azokat az értékeket, melyeket évszázadok alatt felhalmoztak, és az idő már kipróbált. Ezek közé tartozik a Westminsteri Hitvallás is.

Westminsteri Zsinat (John Rogers Herbert)

Westminsteri Zsinat (John Rogers Herbert)

A Westminsteri Hitvallás jelentősége

Az 1600-as években Westminsterben összegyűlt egy zsinat (mintegy 150 résztvevő lelkipásztorral és teológussal), a céljuk pedig az volt, hogy átvizsgálják és revideálják az Anglikán Egyház 39 cikkelyét. A munka 1643-ban kezdődött, és egészen 1647-ig folyt, melynek eredményeként született meg a hitvallás 33 pontból álló szövege. Az egyes témák rövid tárgyalása mellett nagyon gazdagon tartalmazza a szentírási hivatkozásokat, melyek alátámasztják a reformációs hitelveket. Bár több mint 450 éve keletkezett, a hit alapigazságait bárki alaposan áttanulmányozhatja a segítségével.

Aki nyomtatott formában szeretné áttanulmányozni, annak a következő kiadásokat ajánlom:

  • Westminsteri Hitvallás, Koinónia, Kolozsvár, 1999.
  • Westminsteri Hitvallás, Presbiteriánus Kiadó, Debrecen, é.n.
  • Westminster Confession of Faith, Free Presbitarian Publications, 1994.

A Koinónia által kiadott szöveghez Horváth Levente írt előszót, melyben így méltatja a Westminsteri Hitvallás jelentőségét: “A megfogalmazást nyert hitbeli standardok nemzetközi hatása minden kétséget kizáróan nagy jelentőségű, ez a Zsinat volt ugyanis a legjelentősebb egyházi tanácskozás a reformáció utáni egyháztörténeti korszakban. Páratlan hatással voltak e zsinat dokumentumai Skócia népére és a skót teológia történetére, valamint főleg az angolszász kultúrájú régiók vallási és össztársadalmi fejlődésére. A zsinati atyák elsősorban nem tudományként akarták művelni a teológiát, hanem a saját reménységükről kívántak számot adni egy, az egész világ sorsára kiható történelmi pillanatban, és míg ezt tették, a legkifinomultabb teológiai erudícióra valló dokumentumot alkották meg. Méltó hát, hogy a magyar egyházi közgondolkodás és teológiai műveltség részévé váljék” (pp. 17-18.).

Szemelvények a Westminsteri Hitvallásból 

A Hitvallásban erősen érződik a kor pápaellenes hangulata (őt több alkalommal is az Antikrisztussal azonosítja), valamint a katolicizmus olyan tanításaival szemben lett megfogalmazva, mint Mária és a szentek imádata és közbenjáró szerepe, a katolikus egyház jelentősége, az úrvacsora (eucharisztia) átlényegülése és áldozati jellege stb. Tehát protestáns szemszögből vizsgálja a Szentírást, és igyekszik bemutatni azokat az alapigazságokat, melyek nem csak a teológiai gondolkodás, hanem a hétköznapi keresztény élet szempontjából is lényegesek lehetnek. Évszázados történelme és egyházi elfogadottsága miatt mindenképp megérdemli az egyszerű olvasók figyelmét is. Kedvcsinálónak pedig álljon itt néhány szemelvény belőle:

A Szentírásról. “Bár a természet világossága, a teremtés és gondviselés munkája oly mértékben tanúskodnak Isten jóságáról, bölcsességéről és erejéről, hogy az ember nem mentegetőzhet [Róm 2:14-15, 1:19-20, Zsolt 19:2-4, Róm 1:32, 2:1], ezek mégsem elégségesek, hogy Istennek és az ő akaratának arra az ismeretére juttassanak, amely szükséges az üdvösséghez [1Kor 1:21, 2:13-14]. Ennélfogva tetszett az Úrnak, hogy különböző korokban és különféle módon az ő egyházának magát kijelentse és akaratát kinyilvánítsa [Zsid 1:1]. Ezek után pedig az igazság jobb megőrzése és terjesztése érdekében, az egyház még biztosabb megerősítéséért és vigasztalásáért a test romlottságával, valamint a Sátán és a világ rosszakaratával szemben az ő akaratát teljesen írásba foglalta [Péld 22:19-21, Lk 1:3-4, Róm 15:4, Mt 4:4, 7, 10, Ézs 8:19-20]. Ez a Szentírást a legszükségesebbé teszi [2Tim 3:15, 2Pt 1:19].” (I.1.)

A Szentháromságról. “Az istenség egységében három azonos lényegű, ugyanolyan hatalmú és egyformán örökkévaló személy van: az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten [1Jn 5:7, Mt 3:16-17, 28:19, 2Kor 13:13]. Az Atya nem született és nem származik egyiktől sem; a Fiú öröktől fogva az Atyától született [Jn 1:14, 18]; a Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól származik öröktől fogva [Jn 15:26, Gal 4:6].” (II.3.)

A megszentelődésről. “Azokat, akiket Isten hathatósan elhívott és újjászült, akiknek új szívet adott, és akikben új lelket teremtett, a továbbiakban valóságosan és személyesen megszenteli bennük lakozó Igéje és Szentlelke által [Jn 17:17, Ef 5:26, 2Thessz 2:13], Krisztus halálának és feltámadásának érdeméért [1Kor 6:11, ApCsel 20:32, Fil 3:10, Róm 6:5-6]. A bűn hatalmában álló test uralmát lerombolja [Róm 6:6, 14], és annak számtalan kívánságát mindinkább meggyengíti és megöldökli [Gal 5:24, Róm 8:13]. Az újjászülötteket pedig egyre jobban megeleveníti és megerősíti minden üdvösséges áldásával [Kol 1:11, Ef 3:16-19] az igazi szentség gyakorlására, mely nélkül senki sem látja meg az Urat [2Kor 7:1, Zsid 12:14].” (XIII.1.)

Az üdvbiztonságról. “Amiként nincs olyan kicsiny bűn, amely ne érdemelne kárhozatot [Róm 6:23, 5:12, Mt 12:36], ugyanúgy nincs olyan nagy bűn sem, amely kárhozatot hozhatna azokra, akik igazán megtérnek [Ézs 55:7, Róm 8:1, Ézs 1:16, 18].” (XV.4.)

Az egyház küldetéséről. “A látható egyetemes egyházra bízta rá Krisztus az Isten szolgálatát, kijelentéseit és rendeléseit azért, hogy a szentek egybegyűjtessenek és tökéletessé tétessenek ebben az életben egészen a világ végéig. Ígérete szerint jelenléte és Szentlelke által erre alkalmassá teszi őket [1Kor 12:28, Ef 4:11-13, Mt 28:19-20, Ézs 59:21].” (XXV.3.)

A szentségekről. “A sákramentumok Isten kegyelmi szövetségének jegyei és pecsétjei [Róm 4:11, 1Móz 17:7, 10], melyeket maga Isten szerzett [Mt 28:19, 1Kor 11:23] azért, hogy Krisztust és az ő javait ábrázolják ki, és a benne való részesedésünket erősítsék meg [1Kor 10:16, 11:25-26, Gal 3:27, 3:17]. Ugyanakkor azért is, hogy láthatóan megkülönböztesse az egyházhoz tartozókat a világ többi részétől [Róm 15:8, 2Móz 12:48, 1Móz 34:14], és őket Igéje szerint ünnepélyesen elkötelezze a maga szolgálatára a Krisztusban [Róm 6:3-4, 1Kor 10:16, 21].” (XXVII.1.)

Reklámok

Westminsteri Hitvallás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: egyháztörténet, teológia

Hozzászólások lezárva.