A titokzatos Melkisédek

Az 1Móz 14-ben egy csatáról olvashatunk, melyben a győztes Ábrahám mellett megjelenik egy titokzatos szereplő, Melkisédek (héb. מַלְכִּי־צֶדֶק) is. Fontos ember lehet, hisz amellett, hogy a Biblia Sálem (azaz Jeruzsálem) királyának nevezi, azt is elmondja, hogy Ábrahám — minden hívő atyja — tizedet adott neki a hadizsákmányból. Ám a Bibliából csak kevés információ derül ki róla. Ki ez a titokzatos, ámde mégis fontosnak tűnő, és már-már magával ragadó személyiség?

Wenceslas Hollar: Ábrahám és Melkisédek

Wenceslas Hollar: Ábrahám és Melkisédek

Ha fellapozunk valamilyen bibliamagyarázattal foglalkozó könyvet, ehhez hasonló információkat fogunk benne találni:

  • “Igazság királya, az én királyom igazságos. Sálem (Jeruzsálem) királya és papja; a Magasságos nevében megáldotta Ábrahámot, és tizedet vett tőle (1Móz 14,18-20); Krisztusnak, mint királynak és papnak előképe (Zsid 5:6-10; 6,20; 7)” (Bibliai nevek és fogalmak, Evangéliumi Kiadó, Budapest, é.n., p. 164.).
  • “…papi és királyi szerepe azt sugallta a későbbi bibliai íróknak, hogy a Messiás előképét ismerjék fel benne” (Kézikönyv a Bibliához, Lilliput Könyvkiadó, Budapest, 1986., p. 137.).

Valljuk be, kevés információ egy ilyen jelentőségteljes szereplőhöz, akit az Újszövetség írói rendszerint Krisztussal állítanak párhuzamba. Nézzük meg azokat az igeverseket, melyek megemlítik őt, és próbáljuk leszűrni, kivel is van dolgunk. A Bibliában mindig fontos szemügyre venni egy-egy téma vagy személy első előfordulását, mert a későbbiek értelmezéséhez számos értékes segítséget jelenthet. Miközben pedig értelmezzük e verseket, keressük a párhuzamokat Jézus Krisztussal, hisz a Biblia is hozzá rendeli a későbbiekben Melkisédek személyét.

1Móz 14:18-24

Melkisédek első megjelenése Mózes első könyvében található: “Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy, Abrám, a Felséges Isten előtt, aki az eget és a földet alkotta! És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből” (1Móz 14:18-20, RÚF).

Ebből a történetből először is megtudjuk a nevét: Melkisédek. E név jelentése: az igazság királya. Jézus a Jn 14:6-ban saját magáról mondta, hogy ő — az út és élet mellett — az igazság. Másodszor megtudjuk, hogy Melkisédek Sálem, azaz Jeruzsálem királya. Dávid leszármazottjaként, aki maga is Jeruzsálem királya volt, Jézus is győztes uralkodóként vonult be virágvasárnap Jeruzsálembe, és a nép is királyaként üdvözölte és éljenezte őt (Jn 13). A győztes csatából visszatérő Ábrahám elé kimenve pedig kenyeret és bort vitt neki — pontosan azt, amivel Jézus a pászka alkalmával az úrvacsora (eucharisztia) szentségét (sakramentumát) szerezte és bevezette. Ahogyan Ábrahám az ellenséges királyokat győzte le, úgy a keresztények, akik a sakramentumból részesednek, e világot és bűnös természetüket győzik le Krisztus keresztáldozata által. Az is kiderül, hogy Melkisédek nem csak király, hanem egyben a Felséges Isten papja is. Nem lévi törzséből származik, sőt időben is megelőzi azt, hogy a judaizmus lévita papsága létrejöjjön Isten rendeléseként, mégis pap. Olyannyira, hogy Jézus előképévé válik, aki maga sem a lévita papság része (hiszen Júda törzséből származik) — azonban felülmúlja és meghaladja a lévita papságot. Végül pedig áldást mond az emberre és Istenre, és tizedet vesz Ábrahámtól.

További ószövetségi előfordulások

Az Ószövetségben a következő igehelyeken találkozhatunk még Melkisédekkel:

  • “Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján” (Zsolt 110:4).
  • Utalás: “Sálembe került a sátra, lakóhelye a Sionra” (Zsolt 76:3).

A 110. zsoltár egy olyan messiási igeszakasz, amelyet Krisztus is magára vonatkoztatva idéz és az Újszövetség is ilyen szövegkörnyezetben utal rá (Mt 22:44, ApCsel 2:34-35, 1Kor 15:25, Ef 1:20-22, Zsid 1:13, 10:12-13). A zsoltárban Melkisédek és az eljövendő Messiás párhuzama egyértelmű, és ekként kezeli a későbbiekben az Újszövetség is ezt a zsoltárt. A Zsolt 76:3 utalása nem teljesen nyilvánvaló, de “Sálem” említése Melkisédek képét és az ábrahámi jelenetet idézi emlékezetünkbe.

Biblián kívüli források

Ugyan nem bibliai forrás, de érdemes megemlíteni az Énók második könyve címet viselő iratot, mely Melkisédekről azt állítja, hogy emberi apa közbeavatkozása nélkül született — ahogyan történt ez Jézus esetében is. Nem perdöntő bizonyíték, ám az ebben megnyilvánuló párhuzam érdekes az evangéliumi elbeszélés és a 2Énók szerzőjének gondolatvilága között (2Énók 69-72).

A kérdés szempontjából fontos lehet még a holt-tengeri tekercsek között talált 11Q13 (vagy 11QMelch) megjelölést viselő töredék, melyet a qumráni 11-es barlangban találtak. Ez a dokumentum Melkisédeknek isteni eredetet és természetet tulajdonít, és az Elohim (Isten/Istenség) címmel utal rá. Továbbá azt is állítja róla, hogy ő az, aki az engesztelés napját elhozza majd, megkegyelmez az igazaknak, és megítéli az embereket. Ez a leírás sem áll távol Jézus szerepétől és természetétől.

Újszövetségi előfordulások 

Az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél szerzője sokat foglalkozott Melkisédek személyével és Krisztussal való párhuzamával:

  • “Ahogyan másutt is mondja: ‘Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint'” (Zsid 5:6).
  • “Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte” (Zsid 5:10).
  • “…ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké” (Zsid 6:20).
  • “Mert Melkisédek, Sálém királya, a magasságos Isten papja volt az, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta. Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálém királya, vagyis békesség királya. Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké. De gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, a mi ősatyánk tizedet is adott a zsákmány legjavából. Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. De az, aki nem közülük származott, Ábrahámtól vett tizedet, és azt áldotta meg, aki az ígéretet kapta. Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott. Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által — mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap, aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. Mert róla szól a bizonyságtétel: ‘Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint'” (Zsid 7:1-17).

Ezekben az igeversekben is világos a párhuzam Jézus és Melkisédek között. A Zsidókhoz írt levél szerzője nem csak az igazság, hanem a béke királyának is nevezi Melkisédeket. Ezzel egyenértékű módon Ézsaiás az eljövendő Messiást a Békesség Fejedelmének nevezi (Ézs 9:5).

Jézus egy alkalommal, amikor a farizeusok vitatkoztak vele, ezt mondta: “Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is” (Jn 8:56). Ezzel a jézusi mondással kapcsolatban az 1Móz 14-gyel kapcsolatban elhangzott igehirdetésében Chuck Smith így fogalmazott: “Számos bibliatudós szerint Melkisédek nem lehetett más, mint maga Jézus Krisztus. Nagyonis lehetséges… Elképzelhető tehát, hogy Jézus itt a Melkisédekkel való találkozásra utalt.”

Teljesen bizonyosak nem lehetünk, mert a Szentírás nem egyértelmű a kérdésben. Itt van azonban egy “nagy ember” (Zsid 7:4), akinek nagysága több dologból fakad:

  1. Ábrahám, a zsidó nép és minden hívő atyja tizedet ad neki, azaz elismeri nála nagyobb voltát.
  2. A lévita papságot Isten rendelte a Törvényben, ők Ábrahámban mégis tizedet adtak Melkisédeknek (Zsid 7:5-6), így Melkisédek a lévita papságnál is nagyobb.
  3. Hasonlóvá lett az Isten Fiához.
  4. A Magasságos Isten papja volt.

Ez a “nagy ember” pedig a maga titokzatosságával időről időre a Jézussal kapcsolatos ószövetségi és újszövetségi igeszakaszokban jelenik meg. Elképzelhető, hogy csupán egy ember, aki már a zsidó nép születése és Ábrahám elhívása előtt megismerte Jahvét, és papként szolgálta őt. Ám az is ugyanilyen elképzelhető, hogy Melkisédek nem más, mint a megtestesülés előtt (Jn 1:1, 14) Krisztusnak, az eljövendő Messiásnak a megjelenése (teofánia). Ha ez valóban így van, érthető, miért és hogyan örvendhetett Ábrahám, amikor meglátta Krisztus napját.

Reklámok

A titokzatos Melkisédek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: teológia

Hozzászólások lezárva.