Engedjük, hogy hasson ránk az Ige!

Egy átlagos keresztény évente meghallgat 52 igehirdetést, részt vesz további olyan alkalmakon (hétközi bibliatanulmányozás, házi csoport, imaóra stb.), ahol további igeszakaszokat és azok magyarázatát, gyakorlati alkalmazását hallgathatja meg. Ezen kívül — optimista feltételezéssel — minden nap csendességet (egyéni áhítatot) tart, és bizonyos rendszerességgel további bibliai, keresztény témájú könyveket olvas. Talán vannak olyanok is, akik még egyéni bibliatanulmányozást is folytatnak. Joggal merül fel a kérdés, hogy az egyház állapotán, lelki egészségén, működésének hatékonyságán látszik-e, hogy tagjai ilyen intenzíven és gyakran találkoznak Isten Igéjével?

Kép forrása: GPS a Bibliához

Kép forrása: GPS a Bibliához

Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy a gyülekezeti igehirdetés olyan, mint egy frissítő zápor a földnek. Mindig lesznek azonban olyanok, akik magukkal viszik a gyülekezetbe az esernyőjüket, és amint a tanító beszélni kezd, felnyitják azt. Valódi változást pedig az elhangzott szavak nem hoznak sem az egyéni életükbe, sem az egyházon belüli munkásságukba. Ehhez hasonlóan egy zárt Biblia, mely a könyvespolcon porosodik, senki életét és jellemét nem fogja átformálni. Az sem elég azonban, ha olvassuk, ha nem megfelelő az indítékunk, a hozzáállásunk.

Jézus Lukács evangéliumában (Lk 8:4-15, vö.: Mt 13:1-23, Mk 4:1-20) elmondja a magvető példázatát, és meg is magyarázza azt a tanítványainak. Végkövetkeztetésként pedig, a jó földbe hullott maggal kapcsolatban így szól: “A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal” (Lk 8:15, RÚF).

Jézus szavai szerint akkor bizonyulunk a jó földbe esett magnak, ha:

  1. igaz és jó szívvel hallgatjuk az Igét,
  2. megtartjuk azt,
  3. és termést is hozunk.

1. Halljuk meg

Három fontos területre hívja fel Jézus a figyelmünket Isten Igéjével kapcsolatban. Először is fontos az, hogy amikor olvassuk, vagy a hirdetett igét hallgatjuk, akarjuk meghallani azt. Az újszövetségi időkben is voltak olyanok, akikre igaz volt: “látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek” (Mt 13:13, 15, Mk 4:12, Lk 7:22, 8:10). Az Igét hallgatták (és tanították is) a farizeusok, mégse ismerték meg Istent.

Szalai András szépen megfogalmazza a Bibliához való helyénvaló, halló fülű hozzáállást: “Aki az írást nem csak azért veszi kézbe, hogy informálódjon, hanem azért, hogy formálódjon, aki nem csak olvasgatja az Írást, hanem hagyja, hogy az olvasson őbenne, az az élő Istennel találkozva igazi csodát élhet át.”

2. Fogadjuk be

Másodszor fontos az is, hogy megtartsuk és befogadjuk az Igét. A példázatban az a föld, mely nem tudja magába fogadni a magot, elveszíti azt — jönnek ugyanis az égi madarak, és elragadják tőle. Jézus a Hegyi Beszéd végén ennek jelentőségéről szól: “Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult” (Mt 7:24-27).

Jakab is hasonlóan fogalmaz: “Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak 1:22-25).

3. Hozzunk termést

Az Ige meghallásának és megcselekvésének szükséges és velejáró feltétele, fokmérője a gyümölcstermő keresztény élet. A gyümölcs jelentheti a Lélek gyümölcsét (Gal 5:22-23), a bizonyságtétel és a Jézussal való kapcsolat gyümölcsét (Jn 15:1-8) és a dicséret gyümölcsét (Zsid 13:15).

A termés akkor fog megjelenni életünkben, ha meghalljuk az Igét, befogadjuk azt, és megcselekedjük akkor is, amikor számunkra kényes vagy kényelmetlen területre hívja fel a figyelmünket. Amikor azonban a keresztények ilyen kapcsolatban vannak az Igével, képesek átformálni környezetüket, és só és világosság gyanánt funkcionálni a világban (Mt 5:13-16).

Advertisements

Engedjük, hogy hasson ránk az Ige! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.