Az isteni név, mint akrosztichon

Az akrosztichon a verselés során alkalmazott költői eszköz, mely jellemzője az, hogy a verssorok vagy versszakok kezdő betűit összeolvasva egy “rejtett” üzenetet, tartalmat fedezhetünk fel. A szóösszetétel görög eredetű, és az akrosz (rendkívüli) és a sztichosz (vers) szavakból áll. A magyar irodalomban 16-18. századokban élte virágkorát, és olyan nevekhez kötődik, mint pl. Tinódi Lantos Sebestyén, vagy Balassi Bálint. A költők vagy saját nevüket, vagy múzsájuk nevét rejtették el a verssorokban. Ezt az eszközt a Bibliában is megtaláljuk, ha tudjuk, hol keressük.

Biblia Hebraica Stuttgartensia

Biblia Hebraica Stuttgartensia

Több zsoltárról is köztudott, hogy akrosztichonban íródott (Zsolt 9, 10, 25, 34, 37, 111, 112, 119, 145, valamint a Péld 31:10-31, JSir 1-4, Náh 1). Ezek a költemények az ábécé soron következő betűit tartalmazzák, és ezzel az éneklést voltak hivatottak megkönnyíteni a templom énekeseknek. Azonban a Zsolt 96-ban egy egészen különös akrosztichonnal találkozhatunk, ha megnézzük a vers héber szövegét:

  • “וּמְלֹאֹֽו הַ֝יָּ֗ם יִֽרְעַ֥ם הָאָ֑רֶץ וְתָגֵ֣ל הַ֭שָּׁמַיִם יִשְׂמְח֣וּ” (BHS — Biblia Hebraica Stuttgartensia, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart, 1977.).
  • “Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel” (RÚF, Revideált új fordítás, Magyar Bibliatársulat, Budapest, 1975, 1990, 2014.).
  • “χαρήσεται τὰ πεδία καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς, τότε ἀγαλλιάσονται πάντα τὰ ξύλα τοῦ δρυμοῦ” (LXX — Septuaginta, ed.: Alfred Rahlfs, 2. javított kiadás, ed.: Robert Hanhart, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart, 2006.).
  • “laetamini caeli et exultet terra tonet mare et plenitudo eius” (Vg — Biblia Sacra Vulgata, Editio quinta, Deutshce Bibelgesellschaft, Stuttgart, 2007.).

A Zsolt 96:11 versének első négy szava a héber szövegben (Yis·mechuʹ Hash·sha·maʹyim Wetha·ghelʹ Ha·ʼaʹrets) az YHWH (JHVH) betűket tartalmazza, mely a Jahve (vagy Károli nyomán Jehova) istennév mássalhangzóinak felel meg. A zsoltár szerzője tehát — akit zsoltárfelirat nem nevez meg — saját “múzsájának” nevét, azaz Teremtőjét és Istenét rejtette el a költeményben. M.J. van Eijzeren tanulmányában egyetlen holland fordítást tud megnevezni, mely a szöveg célnyelvi visszaadásában megpróbálkozott a JHVH akrosztichon megjelenítésével: “Ja, dat de hemelen zich verheugen, heel de aarde zij blij” (Frans Croese: Tot Lof van God — het Boek der Psalmen). Erre az akrosztichonra a maszóra, a Szentírás héber szövegének helyes írását és olvasását rögzítő jelrendszer is felhívja a figyelmet.

Ha a 96. zsoltár szövegét megnézzük, akkor azzal szembesülünk, hogy minden egyes vers tartalmazza a Tetragrammát, melyet a magyar fordítások “ÚR/Úr” (pl. RÚF, SzIT, KÁR) vagy “Örökkévaló” (EFO, Hertz) címmel fordítanak. Egyes versekben nem szerepel (pl. Zsolt 96:3, 6), itt azonban a személyes névmások utalnak Istenre. Ha a 12-ik verset nem önállóan szemléljük, hanem a teljes gondolatot (13-ikkal együtt), melyet a nem túl szerencsés versbeosztás egymástól elválasztott, akkor egyetlen vers marad a teljes zsoltárban, mely sem nevén nem nevezi Istent, sem nem utal rá. És épp ez a vers az, mely a JHVH istennevet akrosztichon formájában tartalmazza. A nem ábécés akrosztichon e versben nem egyedülálló a Bibliában, hiszen pl. az Eszt 1:20, 5:4, 13, 7:7 versek is hasonló formában rejtik magukban a Tetragrammát.

Végül felmerül a kérdés, hogy mi jelentősége van ennek? Itt van a kezünkben a Szentírás, melyet olyan hétköznapi, egyszerű emberek írtak, amilyenek mi vagyunk. Mégis szenvedélyesen szerették Istent, és ez az írásukból, a költeményeikből érezhető és látható — miként egy hagyományos költő verséből érződik múzsája iránt érzett szerelme (lásd pl. Shakespeare szonettjeit, melyeket a Fekete Hölgyhöz írt. Amit a szentírók megírtak, azt mi olvashatjuk olyan szívvel, hogy benne élő és égő szerelem gyulladjon az iránt az Isten iránt, aki időnként láthatatlan, de mindig jelen van.

Reklámok

Az isteni név, mint akrosztichon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi, teológia

Hozzászólások lezárva.