A hit és cselekedet viszonya

Sok más, az emberi érdemszerzése alapuló vallással szemben a kereszténység azt tanítja, hogy üdvösségünk nem cselekedetekért van, hanem Isten kegyelme, szeretete, jóindulata folytán. Ezért írta le alapigazságként az egyház legnagyobb teológusa, Pál apostol ezt: “Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka” (Ef 2:8, EFO).

faith_in_action

Abban a jekenetben azonban, ahol a filippi börtönőr megtéréséről van szó, ugyancsak Pál apostol ezt mondja: “Azután kivezette őket, és ezt kérdezte [a börtönőr]: ‘Férfiak, mit tegyek, hogy üdvözülhessek?’ Pálék így válaszoltak: ‘Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülni fogsz te is, meg a családod is'” (ApCsel 16:30-31, EFO). A férfi arra kérdez rá, hogy mit cselekedjen, Pál pedig ennek megfelelően válaszol, és elmondja neki, hogy mit kell tennie: higgyen.  E versben a πιστεύω (piszteuó), azaz “higgy” kifejezés szerepel, mely szófaját tekintve ige (verbum), a szövegben pedig aktív és felszólító módban áll (imperativus, elemzése: A.imprt.aor.sg.2), azaz a hallgatót cselekvésre ösztönzi, tőle tettekben megnyilvánuló reakciót vár.

piszteuó ige jelentését így határozzák meg a szótárak:

  • Hisz, megbízik, rábíz, hű, hiteles. Benső meggyőződéssel valamit igaznak fogad el, megbízik benne, és hűséggel ragaszkodik is hozzá. A megváltott ember alapvető képessége, amely kihat a gyakorlati élet minden területére (Pál apostol: Levelek — Konkordáns fordítás, Görög-magyar kisszótár és konkordancia, Üdvtörténeti Figyelő, Passau, 2004., p. 233.).
  • Hisz, hithű, bizonyságtétel által meggyőződik valamiről, rábízza magát valakire vagy valamire (Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár, Logos, Bp., 1998., p. 481.).
  • Bízik valakiben, bizakodik valakiben, valamiben, rábíz valamit valakire, megbíz valakit valamivel, elhisz valamit, meg van győződve valamiről (Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár, Kálvin, Bp., 1996., p. 778.).
  • Hinni, bizalommal lenni (Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp., 1990., p. xv.).

piszteuó tehát egy belső képességgel való élést és összhangban cselekvést jelent, mely életünk minden területére kihatással van. Jakab a levelében ezt az összefüggést hangsúlyozza, amikor arról beszél, hogy a hit a hitből fakadó cselekedetekből ismerhető fel (vö. Jak 2:14-26). A hit valóban cselekedet, mert aktív ráhagyatkozást jelent Istenre, azt, hogy rábízzuk magunkat, életünket és üdvösségünket. Röviden így is megfogalmazhatnánk: aktív módon passzívvá tesszük magunkat üdvösségünk megszerzésében azáltal, hogy Istenre hagyatkozunk.

Az egyik szótár szerint a hit az ember képessége, amit Istentől kapunk ajándékba Igéjének meghallása által (Róm 10:17, 12:3). Üdvösségünk Jézus munkája alapján van, amit pedig ebben nekünk kell tennünk, arra nézve Isten munkálja ki bennünk az akarást is, és a cselekvést is, vagy ahogy az Egyszerű fordítás visszaadja: “Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell” (Fil 2:13).

Ehhez pedig a mi jó cselekedeteink annyiban férnek hozzá, amennyiben (1) a hálánkat fejezik ki az elnyert üdvösségért, és nem pedig megszerezni próbálják nekünk az örök életet, valamint (2) amennyiben elismerjük, hogy ezek a jó tettek sem a mi érdemeink, hanem Isten előre elkészítette azokat nekünk, hogy azok szerint éljünk (Ef 2:10). Így üdvösségünk továbbra is Isten kezében van, és Krisztus elvégzett munkáján alapul. Amit mi tehetünk, az az őszinte hálaadás annak, akitől mindent ajándékba kaptunk.

Advertisements

A hit és cselekedet viszonya bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.