Karácsonyi gondolatok

A szenteste reggelén a nappalinkban ülök a feldíszített karácsonyfánk előtt egy Bibliával, a laptopommal és egy bögre forró csokoládéval. Arra várok, hogy a család többi tagja is felébredjen, és belevethessük magunkat az ünnepbe — hogy élvezzük egymás társaságát, és ünnepeljük a Megváltót, aki két millenniummal ezelőtt megszületett. Most azonban még az elmélkedés, a ráhangolódás perceit töltöm egyedül. Van időm átgondolni ezt az adventi időszakot, mely minden eddiginél különlegesebb volt számomra.

Boldog karácsonyt!

Boldog karácsonyt!

Karácsonyhoz közeledve a munkám miatt és önkéntesként több karácsonyi rendezvényre is eljutottam. Voltunk a megyei kórház gyermek-egészségügyi részlegén, ahol több osztályon is karácsonyi dalokat énekeltünk azoknak a gyerekeknek, akik az ünnepet nem otthon, a szeretteik körében töltik, valamint az orvosoknak, ápolóknak, takarítóknak, portásoknak. Amint a szemükbe nézve énekeltünk, és láttuk, amint elérzékenyülnek, ahogy örülnek az ajándéknak, melyet kaptak, ahogy megértették, hogy valaki rájuk is gondolt, kiváltságot éreztem, hogy Isten szeretetének csatornái lehettünk egy estére feléjük.

De voltam különféle közösségi házakban, ahol hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik kaptak ajándékot, meleg ételt. Talán volt köztük olyan is, aki e nélkül otthon semmit nem talált volna a fa alatt. Láttam, amint egy ápolási otthon demens betegei éneklik a karácsonyi dalokat, és ahogy egy idősek otthona lakói örülnek annak a műsornak, melyet ápolóik adtak nekik. Láttam hajléktalanok karácsonyát, akik a társadalom szélére szorultak ki. Figyeltem, ahogy az emberek az üzletekben tartós élelmiszert adnak, hogy rászorulókhoz juttassuk el karácsonykor. Pár nappal később pedig azt is láttam, amint ezek a rászorulók örömmel veszik át az összeállított csomagokat.

A karácsony üzenete minden társadalmi réteget elér és megszólít — de sokan erről semmit nem tudunk. Nem látjuk azokat a csoportokat, akiknek törődésre van szükségük.

Egy ilyen mozgalmas adventi időszak után pedig a meleg lakásban ülök. A feleségem és a kislányom még alszanak, de nem vagyok egyedül, itt vannak ők nekem. Milyen sokszor elfeledkezünk arról, amiért hálásak lehetünk! Arra nézünk, ami még nincs, nem pedig arra, ami már van. Elveszi a megszerzendő javak és elérendő célok iránti feszültség a jelen örömét és a kincseink fölött való hála érzését. És itt van nekem az igazi karácsonyi ajándék is: Jézus Krisztus. Hálás vagyok azért, hogy ő megmentett engem. De azért is, hogy ő nemes céllal jött — hogy az elveszetteket megkeresse és megmentse. Talán épp minket akar használni, hogy szíve legyünk, mellyel szerethet, szája, mellyel szólhat, keze, mellyel cselekedhet.

Áldott karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak!

Reklámok

Karácsonyi gondolatok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.