Ötféle indulat, mely belülről rombol

Az ember nem gép, hanem érző lény, ezért másokhoz való hozzáállását, viselkedését, a valóságról alkotott elképzelését nagyban befolyásolják érzései, a szíve mélyéről fakadó indulatai. A Példabeszédek könyve ezt a régi bölcsességet fogalmazza meg arról, amikor engedjük, hogy érzéseink uraljanak bennünket: “Az ostoba szabad folyást enged indulatának, a bölcs pedig megfékezi és lecsillapítja haragját” (Péld 29:11, EFO). A Magyarázatos Biblia ötféle veszélyes indulatot sorol fel, melyek megtalálhatók a Példabeszédek könyvében. Olyan érzések ezek, melyek szívünk és lelkünk mélyéről fakadnak, és belülről rombolnak minket.

Fotó: Bálint Gábor

Fotó: Bálint Gábor

Érdemes velük kapcsolatban megfogadni azokat a bölcs tanácsokat, melyeket a Szentírás e rövid példabeszédekben sorakoztat fel. A bibliai idézetek minden esetben az Egyszerű fordításból származnak (BibleLeague International, World Bible Translation Center, 2012).

(1) A harag rombolóan hat arra, aki táplálja magában. Amikor haragszunk, az olyan, mintha a másik embert akarnánk megölni, de mi isszuk meg a méreggel teli poharat. Ha azonban uralkodni tudunk az indulatainkon, akkor a saját életünket könnyítjük meg. A Példabeszédek könyve a következőket fogalmazza meg a haraggal kapcsolatban:

  •  “A hirtelen haragú ostobán cselekszik, aki pedig gonosz terveket szövöget, azt meggyűlölik” (14:17).
  • “Aki féken tartja haragját, az igazán értelmes, aki pedig hirtelen haragú, nagyokat hibázik” (14:29).
  • “A hirtelen haragú felszítja, a türelmes pedig lecsendesíti a veszekedést” (15:18).
  • “Akit erőszakos haragja elragad, büntetést kapjon érte, különben még erőszakosabb lesz” (19:19).
  • “Ne barátkozz haragos természetű emberrel, és ne tarts azzal, aki hirtelen haragú, különben te is hasonló leszel hozzá, és bajt hozol magadra” (22:24-25).
  • “Az ostoba szabad folyást enged indulatának, a bölcs pedig megfékezi és lecsillapítja haragját” (29:11).
  • “A haragos ember viszályt szít, és a hirtelen haragú sokat vétkezik” (29:22).

(2) A büszkeség romláshoz vezet, mert olyan magaslatba emeli az embert, melynek nincs szilárd alapja. Az alázat messze kifizetődőbb emberi kapcsolatainkban és Istenhez való viszonyunkban egyaránt. A Példabeszédek könyve a következőket fogalmazza meg a büszkeséggel kapcsolatban:

  • “Az Örökkévaló megalázza azt, aki másokat megaláz, de jóindulattal van az alázatosak iránt” (3:34).
  • “A kevélységgel a megszégyenülés, az alázatossággal pedig a bölcsesség jár együtt” (11:2).
  • “Az ostoba büszkeség csak veszekedést okoz, a bölcs pedig elfogadja a tanácsot” (13:10).
  • “Az Örökkévaló utálja, aki öntelt, s biztos, hogy nem hagyja büntetlenül” (16:5).
  • “Büszkeség a közelgő összeomlás hírnöke, elbizakodottság pedig bukásé. Jobb ha szerény vagy a szegények között, mint ha büszkékkel osztozol a zsákmányon” (16:18-19).
  • “A bukás előtt büszkeség jár, a megtiszteltetés előtt pedig alázatosság” (18:12).
  • “Büszke tekintet és gőgös gondolatok, — ez az istentelen szántóföldje, amelyből bűn terem” (21:4).

(3) A féltékenység minden emberi kapcsolatunkat megronthatja, legyen szó házasságunkról, barátságunkról, vagy munkatársi-testvéri kapcsolatról a gyülekezeten belül. A Példabeszédek könyve a következőket fogalmazza meg a féltékenységgel kapcsolatban:

  • “A békességes, nyugodt szív egészség a testednek, de az indulatosság* még a csontjaidat is megrontja” (14:30, lábjegyzet: féltékenység, harag, vakbuzgóság, stb.).
  • “Ne irigyeld a bűnösöket, de mindig teljes szívedből tiszteld és féld az Örökkévalót” (23:17).
  • “Ne irigykedj a gonoszokra! Messze kerüld őket” (24:1).
  • “Pusztító árvíz a kegyetlen harag, de az irigység még veszedelmesebb” (27:4).

(4) A félelem sok esetben falakat emel körülöttünk, és elzár az élet, a boldogság, a beteljesedés lehetőségétől. Aki azonban Istenben bízik, annak nem kell félnie az emberektől, sem a rossz körülményektől, mert élete minden pillanatában Isten uralja őt. A Példabeszédek könyve a következőket fogalmazza meg a félelemmel kapcsolatban:

  • “Nem rettegsz váratlan bajoktól, sem a pusztító vihartól, amely a gonoszokra zúdul, mert az Örökkévaló maga nyújt neked biztonságot, s megóvja lábadat a csapdáktól” (3:25-26).
  • “Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az Örökkévalóban bízik, megmenekül” (29:25).

(5) Az önhittség, a túlzott magabiztosság leginkább azért visszataszító, mert a felfuvalkodott ember elfelejti, hol van Isten helye az életében. A Példabeszédek könyve a következőket fogalmazza meg az önhittséggel kapcsolatban:

  • “Mindenki helyesnek tartja a saját tetteit, de az Örökkévaló az, aki mérlegeli szívünk szándékait” (16:2).
  • “Túl sok mézet enni, vagy a magunk dicsőségét keresni, nem jó” (25:27).
  • “Láttál-e olyan embert, aki magát bölcsnek tartja? Még az ostoba felől is több reményed lehet, mint felőle” (26:12).
  • “Más dicsérjen téged, ne te magadat, inkább az idegen szája, mint a tiéd” (27:2).
  • “Aki gazdag, mind bölcsnek képzeli magát, de az értelmes szegény kiismeri őt, és átlát rajta” (28:11).
Reklámok

Ötféle indulat, mely belülről rombol bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.