Fiúság

A keresztény hit alapvető igazsága, hogy Isten a gyermekeivé fogadja mindazokat, akik hisznek Jézus Krisztusban. Erről az Újszövetség tanítása világos és egyértelmű: “Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne –, azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (Jn 1:12, EFO). A Szentlélek “Isten fiaivá tesz, és az ő segítségével így kiálthatunk Istenhez: ‘Abba!’ Maga a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt megerősíti, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8:15-16, EFO). Más vallások nem ígérnek ilyen bensőséges és közeli kapcsolatot Istennel. Az istenek imádói és szolgái lehetünk, de gyermekei és örökösei semmiképp. Az istenek elfogadhatják követőiket szolgáikul, de gyermekeikként örökbe nem fogadják őket. Ezért különleges az a kapcsolat, melyre Jézus által Istennel léphetünk. De mit is jelent a fiúság számunkra?

Kép: brandxco.com

Kép: brandxco.com

János evangéliuma szép képet fest arról, hogyan élte meg istenfiúságát maga Jézus. Az ebből levonható tanulságok hatással lehetnek arra, ahogyan magunkra, mint Isten örökbefogadott gyermekeire gondolunk, és ahogyan az Úrral való kapcsolatunkat elképzeljük. J. I. Packer nyomán a fiúság kérdését János írásaiból (Corpus Johanneum) négy oldalról közelíthetjük meg. (A továbbiakban a bibliai idézetek minden esetben az Egyszerű fordításból származnak, BibleLeague International, World Bible Translation Center, 2012).

1. Hatalom

Az apa-gyermek kapcsolatra világosan jellemző az alárendeltség, a hatalom elfogadása és az engedelmesség. Jézus életét végigkísérte az Atya akaratának cselekvése és a neki való engedelmesség:

  • “Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem” (Jn 6:38).
  • “Befejeztem a munkát, amellyel megbíztál, s ezzel dicsőséget szereztem neked itt a földön” (Jn 17:4).
  • “Jézus ekkor így válaszolt nekik: ‘Igazán mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet a saját elhatározásából, csak azt, amit az Atyától lát, mert látja, hogy mit tesz az Atya, és ő is ugyanazt teszi'” (Jn 5:19).
  • “Jézus így válaszolt: ‘Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott'” (Jn 4:39).

Szolgálata kezdetétől, sőt gyermekkorától, amikor tizenkét évesen a Templomban időzött és a tanítókat hallgatta és kérdezgette, az jellemezte Jézus életét, hogy Isten dolgaival foglalkozott és az Atya akaratát teljesítette. Ha szeretnénk helyesen gondolkozni arról, hogy mi is Isten gyermekei vagyunk (a hit általi örökbefogadás, nem pedig természetes testi születésünk révén), akkor az elbizakodottság és a szabados életvitel helyett inkább Isten akaratát kell keresnünk, és neki kell engedelmeskednünk. Ahogy Jézus esetében az istenfiúság megnyilvánult az engedelmességben, úgy kell nekünk is az engedelmességünkkel megmutatnunk, hogy Istenhez tartozunk, akihez Atyánkként viszonyulunk. “Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki” — summázza János apostol első levelében (1Jn 5:3).

2. Szeretet

Egy misszionárius házaspár, akikkel évekig együtt szolgáltam gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatalok között (“állami gondozottak”), és akik maguk is örökbe fogadtak két gyermeket, így nyilatkoztak: “Most már állami papírunk van róla, hogy X.Y. is a családunkhoz tartozik, és szeretnünk kell őt.” A szeretet persze nem kényszer, de a szülő-gyermek kapcsolathoz hozzátartozik. Bár a Biblia beszél arról, hogy az emberek között a szeretet meghidegül, és még a családtagok is üldözni fogják egymást Jézus miatt, a család alapvetően akkor működik jól, ha a szeretet légkörében él. Ez igaz Istenre és az ő nagy családjára is. Isten szereti a gyermekeit, ahogyan szerette Jézust is:

  • “Az Atya szereti a Fiút, ezért mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt, még ezeknél nagyobb dolgokat is fog rábízni, s akkor fogtok majd igazán csodálkozni” (Jn 5:20).
  • “Ahogyan az Atya szeret engem, ugyanazzal az isteni szeretettel szeretlek én is titeket. Maradjatok meg és éljetek ebben a szeretetben! Én mindig engedelmeskedem Atyám parancsainak, ezért állandóan a szeretetében élek. Ugyanígy, ha engedelmeskedtek parancsaimnak, ti is állandóan a szeretetemben fogtok élni” (Jn 15:9-10).

Az egyik legismertebb és legtöbbet idézett bibliavers, a Jn 3:16 szerint Isten önfeláldozó áldozatában mutatta meg, hogy mennyire szereti az embereket. Biztosak lehetünk abban, hogy igazak Jézus szavai: “Hiszen maga az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettek engem, és elhittétek, hogy Istentől jöttem” (Jn 16:27). Amikor nem kell küzdenünk azért, hogy elnyerjük és fenntartsuk valaki szeretetét, mert már érdemtelenül is szeret minket, a vele való kapcsolatunk elkezd kiteljesedni, és átformálja egész életünket.

3. Közösség 

A modern világban a családtagok közössége megromlott. Ugyanazon asztalnál ülve étkeznek, azonban telefonjuk segítségével lelkileg más-más helyen vannak. Nincsenek közösségben egymással — és ami talán még ennél is szomorúbb: sokan nem is vágynak erre a közösségre. Isten családja azonban elképzelhetetlen a közösség gyakorlása nélkül.

  • “Figyeljetek rám! Hamarosan eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor mindannyian szétszóródtok, ki-ki hazatér az otthonába, és engem egyedül hagytok. De mégsem leszek egyedül, mert Atyám velem van” (Jn 16:32).
  • “…mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok” (Jn 8:29).

Jézus mindig közösségben volt az Atyával, és az Atya mindig vele volt, biztosította őt jelenlétéről. Amikor valaki megtér, újjászületik, Isten gyermekévé válik, egy dologban biztos lehet: Isten mindig vele lesz; soha nem lesz egy pillanat sem az életében, melyet Istentől elbújva tudna tölteni. Ez a folyamatos közösség táptalaja a növekedésnek, az Isten jelenlétében való elmerülésnek és elmélyülésnek. János, szintén az első levelében így írt erről a közösségről: “Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy titeket is bevonjunk abba a szeretet-közösségbe amelyben az Atyával és a Fiával, Jézus Krisztussal élünk ” (1Jn 1:3).

A szeretet-közösséggel kapcsolatban az Egyszerű fordítás lábjegyzete még a következőket jegyzi meg: “Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem tökéletes harmóniában, szeretetben és egységben él egymással. Ebbe a közösségbe vonják be azokat az embereket, akik Jézusban hisznek. A hívők megosztják egymással és Istennel szeretetüket, örömüket, hitüket, stb.”

4. Dicsőség 

A fiúságnak talán ez a jellemzője az, melyre a legkevesebbet gondolunk, pedig identitásunk és jövőnk szerves részét képezi. Istennek ugyanis az a célja, hogy gyermekeit felmagasztalja, és olyan dicsőséggel ajándékozza meg, melyet nélküle, természetes képességeiket használva soha nem értek volna el.

  • “Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: ‘Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked'” (Jn 17:1).
  • “Az Atya senkit sem ítél, hanem az ítéletet egészen rábízta a Fiúra, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát. Aki tehát nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút elküldte” (Jn 5:22-23).

Bármilyen furcsának és szokatlannak tűnjön is a gondolat, Isten minket is dicsőségével akar megajándékozni: “Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (Jn 12:26). “Atyám, azt akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. Azt akarom, hogy lássák dicsőségemet, amelyet tőled kaptam, mivel te már a világ teremtése előtt szerettél engem” (Jn 17:24), és osztozzanak abban — teszi hozzá J. I. Packer. Ha pedig tudjuk azt, hogy egy napon Isten dicsősége vár ránk, ez a tény hatással van az életünkre, a döntéseinkre, a fontossági sorrendünkre is. Így tud ebben már ebben a világban Szentlelke által dicsőségről dicsőségre felkészíteni az örökkévalóságra: “Mi azonban mindannyian fedetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét. Eközben pedig az Úr Szelleme által fokozatosan átváltozunk, egyre jobban hasonlítunk őhozzá, és dicsőségről-dicsőségre jutunk” (2Kor 3:18).

Advertisements

Fiúság bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.