Füstölőszer és személyiség

Pál apostol a korinthusi levelezésében arról ír, hogy mi, keresztények, olyanok vagyunk, mint egy illatáldozat, mely kedves Istennek és hatással van a környezetében élőkre is: “Mert mi valóban olyanok vagyunk, mint a Krisztus által bemutatott illatáldozat Istenhez felszálló, jó illata. Ezt az illatot azok érzik, akik az üdvösség felé haladnak, de érzik azok is, akik a pusztulás felé mennek” (2Kor 2:15, EFO). Többször is kölcsönöz Pál az Ószövetségből olyan képeket, melyekkel áldozathoz hasonlítja önmagát és a keresztényeket. A Róm 13:1-ben azt kéri, hogy áldozzuk fel Isten oltárán saját magunkat, a Fil 2:17 és 2Tim 4:6-ban pedig saját életéről beszél úgy, mint egy italáldozat kiöntéséről. Bár az ószövetségi áldozati rendnek vége, a Templom már nem áll, papság nem létezik — mégis fontos, hogy saját magunkat Istennek tudjuk áldozni. Ebben segíthet egy részlet Mózes második könyvéből.

Fotó: James Chororos

Fotó: James Chororos

A szent füstölőszer

“Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ‘Vegyél illatszereket: balzsam-gyantát, onychát, galbanum-gyantát és tiszta tömjént. Ezeket egyenlő arányban keverd össze, és készíts belőlük jó illatú füstölőszert az illatszer-készítők mestersége szerint. Keverj bele sót is, hogy szent és tiszta legyen. Végy egy darabot az így elkészített füstölőszerből, majd törd össze finom porrá, és azt használd füstölőszernek a Találkozás Sátorában, a Szövetségláda előtt, ahol találkozom veletek. Ezt a füstölőszert tekintsétek igen szentnek, és úgy bánjatok vele! Közönséges célra nem szabad használnotok. Tilos ugyanilyen összetételű keveréket készítenetek más célra. Ez a füstölőszer szent, és kizárólag az én szolgálatomban használható! Aki mégis készítene magának ilyet, azt ki kell irtani népem közül'” (2Móz 30:34-38, EFO).

Ezekben a versekben Isten meghatározta egy szent füstölőszer receptjét — a hozzá felhasználandó anyagokat és azok arányát. A recept Istentől származik (ő a feltalálója), és jogot formál arra, hogy megmondja, milyen célra lehet felhasználni. Nem használható “közönséges célra”, és aki mégis saját magának készít ilyet (“aki ilyet készít, hogy azzal illatosítsa magát”, MBT), annak számolnia kellett tette következményeivel és a büntetéssel.

De mi köze ennek az egésznek ahhoz, hogy nekünk fel kell ajánlanunk magunkat áldozatként?

A személyiségünk

Isten maga alkotta meg az embert, mégpedig így: “Akkor az Örökkévaló Isten kezébe vett egy rögöt a földből, és embert formált belőle. Majd életet adó leheletét [lábjegyzet: Fordítható így is: “életadó, vagy élő szellemét”] az ember orrába lehelte — ezáltal lett Ádám élő lélekké” (1Móz 2:7, EFO). Istennek konkrét receptje volt, amellyel az embert megalkotta — ő a feltalálónk. Így ő az, aki azt is meghatározhatja, hogy mire és hogyan használjuk fel az életünket. A helyes felhasználáshoz azonban tudnunk kell azt is, hogy mivel rendelkezünk.

1. Személyiségtípus. Isten mindannyiunkat egy sajátos személyiséggel alkotott meg. Ole Hallesby a Személyiségtípusok (Harmat, Bp. 2007) című könyvében meghatározza, mit értsünk temperamentum alatt: “Az a sajátosság, amely a lélekből fakad, és amelyet temperamentumnak nevezünk, velünk született. Ez azt jelenti, hogy temperamentumunk már jellemző volt ránk, még mielőtt öntudatunk és akaratunk működni kezdett volna — s egész életünk során tudatunktől független marad” (p. 13.). E tipológia szerint négyféle személyiséget különböztethetünk meg egymástól: szangvinikust, kolerikust, melankolikust és flegmatikust. Ha a Myers-Briggs típuselméletet nézzük (MBTI), melyet Carl Gustav Jung munkásságát is felhasználva Katherine Briggs és lánya, Isabel Myers állított össze, akkor több, szám szerint 16 személyiségtípus elkülönítését láthatjuk, melyet négy ellentétpár alapján határoztak meg: introvertált-extrovertált, érzékelő-intuitív, gondolkodó-érző, megítélő-észlelő. Tovább sorolhatnánk még a személyiségtipológiákat, melyek különféle kategóriákba sorolják az embereket, és egy rövid leírással jellemzik őket. A leírásban szerepelnek erősségeik, melyeket mások érdekében használni tudnak, és gyengeségeik, melyekre oda kell figyelniük, hogy nehogy megrontsák az emberi kapcsolataikat.

2. Lelki ajándékok. Isten különféle kegyelmi ajándékokat oszt szét az egyházban Szentlelke akaratának megfelelően. A különféle ajándékok felsorolása után Pál ezt a megjegyzést teszi: “Mindezt ugyanaz a Szent Szellem cselekszi az embereken keresztül, és a saját belátása szerint adja ezt vagy azt az ajándékot” (1Kor 12:11, EFO). Azt is megállapítja, hogy a Szentlélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy mások hasznára kamatoztassa őket (1Kor 12:7). A lelki ajándékokkal kapcsolatban nagyon fontos tény, hogy mindenki kapott, így mindenki tudja használni egyiket vagy másikat. A Szentlélek ajándékaival kapcsolatban érdemes elolvasni Chuck Smith Élő víz című könyvét, mely bemutatja, és egy átfogó leírással jellemzi, példákkal illusztrálja őket.

3. Talentumok. Máté evangéliumának 25-ik részében található a talentumok példázata. Az Úr minden szolgájának adott a javaiból, figyelembe véve mindenki képességét — volt aki többet, volt aki kevesebbet kapott. Az elvárása pedig az, hogy ezeket jól használjuk fel, úgy, hogy amikor visszatér, kamatostul kaphassa vissza. Talentum sok dolog lehet: az életünk, az időnk, a pénzünk, a munkánk, a lakásunk, a lakóhelyünk, a ránk bízott szolgálatok stb.

4. Képességek. Mindannyian rendelkezünk különféle képességekkel. Vannak, akik jó nyelvi érzékkel rendelkeznek, és nagyon könnyen elsajátítanak idegen nyelveket. Mások zenei tehetséget kaptak, vagy kiemelkedő matematikai, logikai képességet, művészi vénát, hozzáértést valamely speciális területhez.

Az ideális keverék 

Minden ember a fentiek olyan keverékével rendelkezik, mely mindenki mástól megkülönbözteti őket. Olyan keverék ez, melynek összetevőit a megfelelő arányban Isten készítette el. Amivel Istennek szolgálhatunk, az mind a rendelkezésünkre áll:

  • A temperamentumunk adott, öntudatlanul is működik, nem kell érte küzdenünk. De azon dolgoznunk kell, hogy Isten és mások érdekében kamatoztassuk annak jó oldalait.
  • A lelki ajándékainkat Istentől kaptuk, ezért sem kellett megdolgoznunk. Fel kell ismernünk, hogy mire kaptunk ajándékot (karizmát), és azt az egyház érdekében használnunk kell.
  • A talentumok Isten kincsei, melyeket egy időre ránk bízott hű és bölcs felhasználásra. Nem kell megküzdenünk azért, hogy összegyűjtsük őket, csak használnunk kell, amit már megkaptunk.
  • A képességeink is velünk születtek, ajándékba kaptuk őket. Megkereshetjük azokat a területeket, melyeken Isten számára kedves áldozattá válhat a használatuk.

Egyetemista koromban az egyik tanárom ezt mondta: “Minden ember egy megismételhetetlen, pótolhatatlan külön világ, egy csoda. Mi is. Bennünk rejlik ennek a csak ránk jellemző csodás világnak a lehetősége, de önmagától nem teljesedik ki. Az autentikus élet munkálkodás ennek a saját világnak, legjobb önmagunknak a megalkotásán és megmutatásán. Elszánás, bátorság kell hozzá abban a világban, ami rafinált eszközökkel, láthatatlan intézményeivel arra akar rávenni, hogy olvadjunk be a szürke tömegbe, éljünk úgy, mint mások” (Pankucsi Márta).

Isten országában minden ember megismételhetetlen és pótolhatatlan. Ezért minden embernek egy sajátos “lelki illata” van, melyben Isten gyönyörködik — feltéve, ha nem rakjuk vissza a parfümös üveg tetejét.

Advertisements

Füstölőszer és személyiség bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.