Példázat a növekedésről

Jézus egyik példázata, melyben Isten országáról beszél, a növekedésre hívja fel a figyelmünket: “Jézus azt is mondta: ‘Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, akár éjjel, akár nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután ott az érett mag a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás'” (Mk 4:26-29, MBT).

Kép: thegospelcoalition.org

Kép: thegospelcoalition.org

E példázatban Jézus fontos igazságokra hívja fel hallgatói figyelmét:

(1) “Úgy van az Isten országa” — Isten országa létezik, valóságos. Annak ellenére, hogy minket csak a fizikai világ törvényeire tanítanak meg az iskolákban, és a hétköznapokban is ezeknek megfelelően éljük az életünket, létezik egy másik világ, egy másik dimenzió. Ez Isten országa, mely saját törvényeivel működik, és nem kevésbé valóságos, mint az a világ, mely minket körbevesz. Úgy élni az életünket, mintha nem lenne Isten, nem lennének elvárásai (parancsok és hozzá kötődő áldások), ne létezne egy másik világ, mely a miénk fölött áll, balgaság, mert csak a balgák mondják azt, hogy nincs Isten (Zsolt 10:4, 14:1, 53:2).

(2) “Elvetette a magot a földbe” — Minden az Ige meghallásával, megismerésével, befogadásával kezdődik. Bár az emberek sok helyről származtatják vallási ismereteiket, mégis a Biblia az egyetlen olyan kinyilatkoztatás, mely Istentől származik — ezt keresztényként most mindenféle hitvédelmi háttér és bizonyítás nélkül leszögezhetjük. Ha Jézust szeretnénk követni, és a hitben növekedni akarunk, akkor ez elképzelhetetlen úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a Szentírást. Az sem jó, ha olvassuk ugyan a Bibliát, de döntéseinket úgy hozzuk meg, mintha nem ismernénk a benne foglalt alapelveket. Ezzel azt nyilvánítjuk ki, hogy inkább a magunk eszére, nem pedig az isteni bölcsességre hagyatkozunk. Ha létezik egy másik világ, mely a miénken túl van, akkor a Biblia ennek a világnak az úti kalauza.

(3) “Azután alszik és felkel” — A növekedéshez idő kell, Isten pedig türelmes, tud várni. A Gal 5:22-23 szerint ő kertész, aki türelmesen vár, míg a gyümölcs beérik, nem pedig gyárigazgató, aki türelmetlenül sürgeti a gyártás felgyorsítását és a termékek számának növelését. Isten tud várni, és közben mindent úgy munkál, hogy közreműködjenek a növekedésünkben.

(4) “Akár éjjel, akár nappal: a mag sarjad és nő” — Akár éppen jók a körülményeink, akár nem — minden együtt munkál lelki növekedésünk érdekében: “Tudjuk pedig, hogy az Isten mindent a javukra munkál azoknak, akik Őt szeretik” (Róm 8:28, KON). Jób állhatatos volt, és Istentől elfogadta a jót és a rosszat is; ez pedig nagyban hozzá járult a lelki növekedéséhez. A nehéz körülmények közepette mutatkozik meg leginkább a jellemünk, az Isten iránti elköteleződésünk. Akkor kell a leginkább törekednünk a világosság felé, amikor a legsötétebb körülöttünk az éjszaka, amíg ‘felragyog nekünk a Krisztus’ (Ef 5:14).

(5) “Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután ott az érett mag a kalászban” — A növekedés folyamat, melyben minden lépésnek megvan a maga szerepe és jelentősége. Az utunk mérföldkövei ezek, melyek jelzik, hogy jó úton és jó irányba haladunk, és megerősítenek abban, hogy tartsunk ki. Legyünk türelmesek magunkkal, ahogyan Isten is türelmes velünk. Akkor, amikor a tél végén még csak a zöld sarjad bújik ki a földből, nem akar azonnal termést betakarítani, mert még nem értek be a magok. Akkor, amikor lelki életünk elején tartunk (és az örökkévalósághoz mérten ez mindannyiunkra igaz), legyünk türelmesek, és engedjük, hogy a Szentlélek formálja a jellemünket, és lépésről lépésre, dicsőségről dicsőségre tegyen egyre hasonlóbbá minket Jézushoz (2Kor 3:18).

(6) “Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás” — Bár Isten türelmes velünk, és mindent megtesz, hogy jó termést hozhassunk (vö. Ézs 5, Jn 15), mégis azt várja, hogy a végén munkája gyümölcsét learathassa. Isten célja a lelki növekedésünkkel nem csupán az, hogy gyönyörködjön benne, és élvezze a növekedés folyamatát, hanem hogy a végén olyan gyümölcsöket takaríthasson be, melyek őt dicsőítik: engedelmességet, bizonyságtételt, imádatot, krisztusi jellemet. Ezért kijózanítók Jézus arra vonatkozó megjegyzései, hogy a terméketlen fügefát, vagy a nem termő szőlővesszőket kivágja, lemetszi — a cél ugyanis a növekedés során a gyümölcstermés.

Istennek van egy egyéni fejlesztési terve mindannyiunk életére, amelyet a mindennapjaink során szeretne megvalósítani, ahogyan ezt kiemeli ez a számomra ismeretlen helyről származó gondolat is: “Isten sosem segíti elő két ember növekedését ugyanúgy. Isten kézműves, nem pedig tömegtermelő. (…) Neki van egy terve arra az énemre vonatkozóan, akit szeretne, hogy legyek. Ez pedig nem pontosan úgy fog kinézni, mint a bárki másra vonatkozó terve, ami azt jelenti, hogy szabadságot és felfedezést igényel, hogy megismerjem, hogyan tervezi Isten a növekedésemet. (…) Különböző módon tanulunk, különféle bűnökkel küszködünk, és különböző módon viszonyulunk Istenhez.”

Advertisements

Példázat a növekedésről bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.