A féltékenységi törvény

Mózes negyedik könyvében egy érdekes szakasz található: a féltékenységi törvény (4Móz 5:11-31). E törvény lényege röviden a következő: amennyiben egy férjnek nincs bizonyítéka arra, hogy a felesége megcsalta őt, de erős a gyanúja, a pap elé viheti őt, aki egy áldozattal és egy “bűvös folyadékkal” kiderítheti, hogy házasságtörést követett-e el. A leírás így szól: “Ha nem hált veled senki, ha nem tévelyedtél el tisztátalanul férjedtől, ne ártson neked ez a keserű, átokhozó víz, csak akkor, ha eltévelyedtél férjedtől, és tisztátalanná váltál, mert férjeden kívül más is hált veled” (4Móz 5:19-20).

Mózes negyedik könyve

Mózes negyedik könyve

Istennek az volt a terve, hogy a népe szent és tiszta legyen. E szentségnek és tisztaságnak pedig a legalapvetőbb személyközi kapcsolatban, a házasságban is meg kell nyilvánulnia. Erre szolgál ez a különös teszt, mely egyszerre kettős célt szolgál: (1) Lehetőséget ad a férjnek, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a felesége házasságtörést követett-e el, és (2) a meggyanúsított feleségnek is lehetőséget adott, hogy nyilvánosan megőrizze tisztaságát és ártatlanságát túlságosan is féltékeny férje és a társadalom előtt.

A féltékenységi törvény részét képezte az áldozat bemutatása is: egy tized véka árpaliszt olaj és tömjén nélkül (4Móz 5:15). Az áldozatokhoz általában búzából készült lisztet használtak. Az árpaliszt azonban fele annyiba került, mint a búza (2Kir 7:1, 16, 18), és ezért ez számított a szegények és az állatok eledelének a Közel-Keleten (Bír 7:13, 1Kir 4:28, 2Kir 4:42, Ez 4:12). Keil és Delitzsch szerint az árpa az áldozatnál az asszony megkérdőjelezhető, kétes és gyanús hírnevét szimbolizálja [1]. Az áldozat és a próbatétel során használt cserépedény is sokkal kisebb értéket képviselt, összevetve azokkal az arany eszközökkel, melyeket általában az áldozatbemutatás során használnak. Ez is a tett súlyához és az áldozat jellegéhez alkalmazkodott.

És itt következik az asszonyon végrehajtott próba — szövegértelmezés tekintetében — legizgalmasabb része: “Vegyen a pap egy cserépedénybe szent vizet, azután vegyen a pap a hajlék földjén levő porból, és tegye a vízbe” (4Móz 5:17). Ezt a vizet kellett az asszonynak meginnia, hogy kiderüljön, házasságtörést követett-e el. Ha igen, akkor a folyadék kínokat okozott neki, ha azonban ártatlan volt, nem ártott neki (4Móz 5:19-20). A por a bűn átkát jelképezi, mellyel az emberiség az első, isteni átok következtében küszködik (1Móz 3:14-19) [2]. Mások szerint a por az ember eredetére (1Móz 2:7) és végső sorsára (Zsolt 22:16) emlékeztet [3]. Mivel ez a por a szent hajlék padlójáról származik, szent, és Isten jelenlétét szimbolizálja. Isten jelenlétében pedig a bűnnek és a bűnös embereknek nincs maradásuk ítélet nélkül.

M. R. DeHaan orvosi szemmel nézve egy természetes magyarázatot ajánlott a por és annak hatása kérdésében. Véleménye szerint egy olyan gyógynövényről lehetett szó, amely az asszony szervezetében reakciót vált ki [4]. Elképzelése azonban a szöveg egyszerű értelmezésével nincs szinkronban, ugyanis Mózes nem egy gyógynövény használatáról, hanem egyértelműen a szent hajlékban lévő por felhasználásáról beszél.

Végül érdemes még megemlíteni a Magyarázatos Biblia egyik jegyzetét, mely szintén természetes magyarázatot igyekszik adni a jelenségre: “Az itt leírt különös ‘házasságtörési teszt’ hasonlít más próbatételekhez, amelyeket gyakran alkalmaztak a Közel-Keleten. Feltételezhetően arról volt szó, hogy a bűnös asszonyt lélektanilag leleplezték az érzelmi reakciói (hasonlóan a hazugságvizsgálat mai gyakorlatához), vagy pedig Isten mutatta meg az igazságot a próbatétel végeredményén keresztül” [5].

A próbatétel során minden bizonnyal Isten volt az, aki cselekedett, hogy kiderüljön, bűnös volt-e az asszony, vagy csupán a férje féltékenykedett ok nélkül. Hogy ezt milyen módon tette, és milyen folyamatok játszódtak le a nő szervezetében, azt nem tudjuk. Érdemes azonban a terhességi tesztekre gondolnunk, melyek eltérő eredményt mutatnak a terhes és a nem terhes nők esetében — az eltérő hormonok jelenléte miatt. Ezért nincs kétség afelől, hogy Isten képes eltérő eredménnyel megmutatni e próbatételben, hogy valaki paráználkodott-e vagy sem. Az Ószövetségben nem találunk feljegyzést arra vonatkozóan, hogy alkalmazták-e, és ha igen, milyen eredménnyel ezt a törvényt. Azonban rávilágít arra, hogy Isten jelen van a népe között, és vezetésről gondoskodik az olyan kérdésekben is, melyeket nélküle az emberek nem tudnának eldönteni.

C. H. Mackintosh ezzel összegzi a történet tanulságát: “Milyen nagy kegyelem volt tehát, hogy ilyen tökéletes út állt rendelkezésre minden kétes eset eldöntésére. A gyanú halálos döfést jelent minden meghitt közösségre nézve és Isten nem akart ilyesmit tűrni az Ő gyülekezetében. Ő nemcsak azt akarta, hogy népe általánosságban elítélje a bűnt és hogy ki-ki egyenként megítélje önmagát. Hanem az igazság tökéletes kiderítésére próbát rendelt ott is, ahol a bűn gyanúja felmerült, de bizonyítékokat nem lehetett felhozni. A bűnös halált ivott és általa elvette ítéletét. A hűséges is halált ivott, és általa diadalt aratott” [6].

[1] C. F. Keil, F. Delitzsch: The Pentateuch, Vol. 3., Grand Rapids: Wm. B. Eerdmans Publishing Co., dátum nélkül, p. 31.
[2] Dr. T. L. Constable: Notes on Numbers, kézirat, 2015. p. 20.
[3] W. W. Wiersbe: On Being a Servant of God, Grand Rapids: Baker Book House, 1999. p. 319.
[4] M. R. DeHaan: The Chemistry of the Blood and Other Stirring Messages, Grand Rapids: Zondervan Publishing House, 1943. p. 48.
[5] Magyarázatos Biblia — Philip Yancey és Tim Stafford jegyzeteivel, Harmat-Veritas, Budapest, 2014. p. 160.
[6] C. H. Mackintosh: Elmélkedések Mózes 4. és 5. könyvéről, GBV, hely nélkül, 2000. p. 49.

Advertisements

A féltékenységi törvény bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: teológia

Hozzászólások lezárva.