Hitvallás a gyülekezetről

“Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” — mondta Jézus az egyházzal, a gyülekezettel, az eklézsiával kapcsolatban (Mt 16:18). Bárhogyan is értelmezzük a történetet, egy dolog biztos: Jézus Krisztus, mint az egyház Ura és Feje ígéretet tett arra nézve, hogy még a legsötétebb és leggonoszabb erők sem fognak a kihívottak közössége (gr.: ἐκκλησία, ekklészia) fölött diadalmaskodni. Komoly jelentősége van ezeknek a szavaknak egy olyan világban, mely sok oldalról próbál támadást intézni a gyülekezet ellen.

Fotó: MKGY

Fotó: MKGY

A gyülekezet (ide értve az egyetemes egyházat és a helyi gyülekezetet egyaránt) Jézus találmánya, és neki csak jó ötletei vannak. És mivel az ő találmánya, ő az, aki a Péterhez intézett szavak alapján fel is építi azt, és gondoskodik arról, hogy minden rendben legyen. A gyülekezetet mégis támadás éri:

  • A liberális teológusok kihúzzák a talajt a lába alól, és vitatják, hogy a Biblia Isten tökéletes kijelentése lenne.
  • Sokan megpróbálják az egyház tanítását szinkronba hozni az épp aktuális tudományos elméletekkel, és közben megalkusznak a hitükben.
  • Mások a modern erkölcs szabatosságát igyekeznek elfogadtatni az egyházon belül is, még akkor is, ha az ellentétes a Szentírás konzervatív értelmezésével.
  • Végül sokan egyszerűen csak lazán kezelik a gyülekezetbe járás kérdését, ezzel pedig felhígul a keresztények elköteleződése és odaszántsága.

Joggal lehet az egyház egészét, és helyi gyülekezeteket is tévedéssel, sőt akár bűnökkel is vállalni. Ezek a bűnök és tévedések a legfőbb bizonyítékai annak, hogy a gyülekezet nem a tökéletességre jutott igazak közössége, hanem megmentett bűnösök kórháza, akiket az Orvos kezelésbe vett, hogy állapotuk javuljon. Minden hibája ellenére mégis fontosnak tartom, hogy elköteleződjünk mellette, mert Isten is ezt teszi. Jézus nem mond le róla. Nincs “B” terve, és nem gondolja azt, hogy a gyülekezet kudarcot vallott volna. Jézus még mindig jelen van egyházában Szentlelke által, és rajta keresztül formál, vezet bennünket.

A fenti idézet szövegkörnyezete számos dologra felhívja a figyelmünket a gyülekezet, és a vele kapcsolatos helyes hozzáállás tekintetében:

(1) “Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” — Jézus a gyülekezetben önmagára irányítja a figyelmet. Elsősorban nem az a fontos, hogy hogyan ismerem a testvéreimet, hanem hogy milyen jól ismerem Jézust, és milyen szoros a vele való kapcsolatom (Jn 17:3). Ha vele jó kapcsolatban vagyok, akkor a testvérekre valóban testvérként tudok tekinteni, nem pedig olyan emberek kellemetlen társaságaként, akik már a puszta jelenlétükkel is a terhemre vannak.

(2) “Azok így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Erre megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem?” — Jézus nem elégszik meg a tömeg válaszával, mint ahogy azzal sem, hogy tömegként közeledjünk hozzá. Ő nem csak az egyház egészét látja, hanem az egyes embereket is, és fontos neki, hogy mi az én válaszom. Amikor túlságosan általános módon közeledek hozzá, és nem személyesen, nem gyakorlatias módon, akkor nekem is felteszi a kérdést, hogy én mit gondolok róla. Van egy pont, amikor nem takarózhatunk a vallásgyakorlás kollektív módjával, sem a hit megélésének közösségi szintjével, hanem személyesen és egyénileg színt kell vallanunk arról, hogy nekünk mit jelent Jézus.

(3) “Simon Péter megszólalt, és így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” — Péter hitvallásával rátapintott a lényegre. Jézusban nem egy erkölcsi tanítót, egy bölcs mestert, egy forradalmárt kell látnunk, hanem a Krisztust. A görög khrisztosz és a héber massiah kifejezések egyaránt megváltót jelentenek. Megváltóra pedig annak van szüksége, aki bűnös. Krisztus személyét akkor látjuk helyesen, ha magunkat is annak látjuk, akik vagyunk: bűnös embernek. Nincs saját igazságunk, nem hivatkozhatunk arra, hogy bármilyen kérdésben is nekünk van igazunk, és az igazság a mi oldalunkon áll. Egyetlen dolgot tehetünk: elismerjük bűnünket, és odaállunk az igazság oldalára, aki nem más, mint Jézus (Jn 14:6).

(4) “Jézus így válaszolt neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.” — A közösség megélésének és a hit gyakorlásának alapja nem lehet semmi más, csak Isten kijelentése. Az ember hajlamos a saját szája íze szerint értelmezni az életet, a bűnt, az igazságot, a gyülekezetet — annak megfelelően, hogy éppen milyen kedélyállapotban van. Istennek azonban vannak konkrét elképzelései mindezekről a kérdésekről, melyeket nem titkol el tőlünk. A zsidóság és az egyház történelme egyaránt azt tárja elénk, hogy Isten ki akarja jelenteni az igazságait. Isten legfőbb kijelentése Jézus Krisztus, aki által mindent elmondott, amit fontosnak tartott. E kijelentés írásos formája pedig a Szentírás. Gyülekezeti közösség ezért nem létezhet a Bibliától függetlenül. Mindaddig, amíg a közösséget nem annak megfelelően látom, amit a Biblia tanít róla, nem fogom megtalálni a helyem a gyülekezetben. Amint azonban elfogadom, hogy Istennek van igaza, és ez az igazság kijelentetett számunkra a Bibliában, a közösség új értelmet nyer, és új élményekben lesz részünk.

Régen a gyülekezet nem volt fontos számomra. Mostanra azonban megértettem, hogy Istennek az, és ő a szívén viseli a sorsát. Ezért elköteleződtem mellette, és úgy döntöttem, hogy minden nehézség és emberi ellenvélemény ellenére kitartok mellette. Nehézségeket át kell élnem, de még nem bántam meg ezt a döntésemet. És örömmel tölt el, amikor mások részéről ugyanezt a hozzáállást tapasztalom. Isten pedig ma is cselekszik a világban egyháza által!

Advertisements

Hitvallás a gyülekezetről bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi, gyülekezetvezetés

Hozzászólások lezárva.