A Zsoltárok könyve és Jézus

A Zsoltárok könyve a zsidó nép napjaitól kezdődően végigkíséri az istenhívők imádságos életét. Ezt énekelték és imádkozták a zsidók különböző alkalmakkor: ezzel imádkoztak a királyért, ezeket énekelve mentek fel a templomi ünnepekre, ezekkel tértek nyugovóra, ébredtek reggel, vagy töltötték álmatlan óráikat. A panasz, dicséret, igazság utáni vágy hangjai egyaránt felzendülnek benne. De a Zsoltárok könyve volt Jézus és az apostolok énekes- és imádságos könyve is, mely fölött elcsendesedtek és elmélkedtek, melyeket együtt énekeltek (pl. Mt 26:30, Mk 14:26). És ez a könyv kíséri végig az egyház történetét is, és a benne foglalt énekek hangzanak fel újra és újra a hívek ajkain.

23. zsoltár a Vizsolyi Biblia reprint kiadásában, fotó: Nehézy Laci

23. zsoltár a Vizsolyi Biblia reprint kiadásában, fotó: Nehézy Laci

A gyülekezetünkben minden vasárnapi istentisztelet egy-egy zsoltár felolvasásával kezdődik — kezdtük a legelsővel, és haladunk végig az összes zsoltáron. Közben pedig az emberi érzelmek színes kavalkádja tárul elénk, és megtanítanak minket arra, hogy imádságaink és dicsőítő dalaink lehetnek őszinték, ás vállalhatjuk benne éppen aktuális érzelmi állapotunkat. Isten ugyanis jobban értékeli, ha őszintén elmondjuk neki, hol tartunk épp, mintha egy vallásos álarcot öltenénk magunkra, és szenvtelenül, szívtelenül énekelnénk a legcsodásabb dicsőítő énekeket.

Ugyanakkor a Zsoltárok könyve arra is alkalmas, hogy abban Krisztus felfedezzük. Az első gyülekezet Krisztust kereste és találta meg benne. Ennek a ténynek az Újszövetség sokszor emléket állít, amikor egy-egy zsoltárt idéz, és azt Krisztusra vonatkoztatja. Íme néhány példa:

  1. “Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!” (Zsolt 2:7, vö. ApCsel 13:33)
  2. “Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél.” (Zsolt 8:7, vö. Zsid 2:6-10)
  3. “Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.” (Zsolt 16:10, vö. ApCsel 2:27, 13:35)
  4. “Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!” (Zsolt 22:9, vö. Mt 27:43)
  5. “Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.” (Zsolt 40:8, Zsid 10:7)
  6. “Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.” (Zsolt 41:10, Jn 13:18)
  7. “Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.” (Zsolt 45:7, vö. LXX és Zsid 1:8)
  8. “Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.” (Zsolt 69:10, vö. Jn 2:17)
  9. “Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.” (Zsolt 110:4, vö. Zsid 7:17)
  10. “Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.” (Zsolt 118:22, vö. Mt 21:42)
  11. “Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából.” (Zsolt 118:26, Mt 21:9)

Érdekes teológiai vizsgálódás lehet megnézni, hogy miként idézi az Újszövetség az Ót. Azonban lelki tanulsága is van annak, hogy az Újszövetség szerzői az Ószövetség számos helyén Krisztust látják meg. Nem vallási túlbuzgóságuk, sem pedig felületes bibliaértelmezésük, hanem lelki látásuk van a háttérben, mely ott is meglátta Jézust, ahol nem a maga nyilvánvalóságában volt jelen.

Jó nem csak olvasni az Igét, hanem felfedezni benne Isten üzenetét. Isten végső mondanivalója pedig az emberiségnek a Logosz, az Ige, Jézus Krisztus: “Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid 1:1-3).

Reklámok

A Zsoltárok könyve és Jézus bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.