Lee Strobel: A Jézus-dosszié

Lee Strobel A Jézus-dosszié (Harmat, Budapest, 2005., eredeti kiadás: The Case for Christ, Grand Rapids, Michigan, 1998.) című könyve egyszerre tartalmazza egy oknyomozó újságíró interjúit és nyomozását, valamint saját lelki utazását, melyben eljut annak felismerésére, hogy Jézus valóban a Messiás. Személyes hátteréről így számol be Strobel: “Életem nagyobbik felét szkeptikusként éltem le. Gyakorlatilag ateistának tekintettem magam. Úgy véltem, bőséges bizonyíték támasztja alá, hogy Isten nem egyéb, mint ősi mitológiák és primitív babonák terméke, és emberi vágyak kivetítése” (p. 14.). A fordulat azonban akkor következett be az életében, amikor a felesége 1979-ben bejelentette, hogy megtért. Eleinte megijedt ettől a döntéstől, aztán azonban pozitív változásokat látott felesége életén. Így elkezdte a Bibliát olvasni, és kutatni kezdett, hogy kiderítse az igazságot Jézus személyéről. Ebben a történelmi keretben kutatásai eredményeként született meg az az anyag, melyet A Jézus-dossziéban közreadott.

Lee Strobel

Lee Strobel

A könyv tulajdonképpen egy interjú-kötet, melyben olyan szakértőket kérdez meg saját szakterületükről, akik releváns információkkal tudták gazdagítani a Jézus történelmiségére vonatkozó ismereteit. E szakértők között olyan neves evangéliumi teológusok is megtalálhatók, mint pl. Dr. Craig L. Blomberg, Dr. Bruce Metzger, Dr. Edwin Yamauchi, Dr. John McRay, Dr. Gregory Boyd, Dr. William Lane Craig, Dr. Gary Habermas, Dr. D. A. Carson — olyan nevek ezek, melyek komoly elismerésnek örvendenek a teológia (némelyikük a történettudomány) területén. Az interjúalanyok meggyőző bizonyítékokat sorakoztatnak fel az újszövetségi dokumentumok megbízhatósága, Jézus személye és a feltámadás ténye tekintetében – és tudományos alapossággal veszik azokat védelmükbe.

1. A szerző: Lee Strobel

Lee Strobel (1952 –) amerikai származású keresztény hitvédő, előadó és szerző. Jogi tanulmányokat folytatott a Yale Egyetemen, és törvényszéki újságíróként dolgozott a Chicago Tribune-nál. Saját bevallása szerint jogi és oknyomozó újságírói tapasztalatai hasznosnak bizonyultak a Jézus személyével kapcsolatos kutatásaiban.

Bár Strobel 1987-2000 között tanított Willow Creek Community Churchben, elsődleges szolgálata az írás és a hitvédelmi tárgyú előadások, tévéműsorok tartása, vezetése — ettől függetlenül még mindig rendszeresen tanít gyülekezetében is. Strobel a megtérését 1981. november 8.-ára datálja (p. 313.), azóta pedig az apologetikai kutatásnak szentelte életét.Munkássága folytán több elismerésben is részesült. A Souther Evangelical Seminary tiszteletbeli doktorrá avatta, elismerve a hitvédelem terén végzett komoly és alapos munkáját. Könyvei közül pedig négy is elismerésben részesült az ECPA (Evangelical Christian Publishers Association) részéről (1994, 1999, 2001, 2005).

Jelen esetben azonban nem csupán a szerző alkalmasságát kell megvizsgálnunk a téma kifejtésére — hiszen Strobel csak a kérdező, aki különböző tudósokat interjúvol meg. Fontosabb kérdés, hogy a megfelelő személyeket választotta-e ki, hogy az adott témával kapcsolatban nyilatkozzanak. Ennek bőséges bizonyítékát adja az interjúk előtti bemutató részben, ahol ismerteti a szakemberek tudományos pályafutását.

2. A Jézus-dosszié

Könyvének minden egyes fejezetét egy, a korábbi törvényszéki újságíró tapasztalatából szerzett történettel kezdi, mely rávezeti az olvasót a soron következő téma tárgyilagos, a bizonyítékok mérlegelésén alapuló átgondolására. A könyve — amint már említettük — egy interjúkötet, melyben neves keresztény teológusok, történészek, orvosok szólalnak meg, hogy tudományos tapasztalataik alapján nyilatkozzanak Jézus személyéről és a keresztény hit valóságalapjáról.

A Jézus-dosszié három fő részből áll. Az első részben az újszövetségi dokumentumokat vizsgálja meg a megbízhatóság, a pontos áthagyományozódás, az evangéliumokon kívüli megerősítő források, valamint a történelmi bizonyítékok tekintetében. A második rész már Jézus személyére koncentrál — arra, hogyan értelmezte saját személyét Jézus, hogy tényleg rendelkezett-e isteni tulajdonságokkal, és hogy hogyan töltötte be a Messiásra vonatkozó ószövetségi próféciákat. Az utolsó rész pedig Jézus feltámadásának kérdését vizsgálja meg: hogy tényleg halott volt-e, hogy tényleg üres volt-e a sír, hogy a tanítványai tényleg találkoztak-e vele, ill. sorra vesz közvetett bizonyítékokat is a feltámadás mellett.

Az Újszövetség megbízhatóságával és pontos áthagyományozásával kapcsolatban érdemes figyelembe venni a Metzgerrel készített interjút. Ebben a professzor bemutatja a rendelkezésünkre álló forrásokat, mint pl. görög nyelvű (kis és nagybetűs) kéziratok, korai fordítások (latin, szír, kopt stb.), az egyházatyák műveiben fellelhető idézetek, különféle korú és terjedelmű papiruszok (pp. 70-76.). E források ismertetése után pedig Metzger professzor ezt a végkövetkeztetést fogalmazza meg: “Nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a ma birtokunkban lévő anyag hűségesen és pontosan hagyományozódott ránk, különösen a többi ókori írásművel való összehasonlításban” (p. 75.).

Jézus személyére vonatkozóan is bizonyítékokat vonultatnak fel a tudósok. A Dr. Ben Witheringtonnal készült interjúban fontos bizonyítékokat olvashatunk arról, hogy hogyan vélekedett saját magártól Jézus. Megemlíti például, hogy 12 tanítványt választott maga mellé, mely Izrael 12 törzsét szimbolizálja — Jézus azonban “nem csupán része Izraelnek, nem csupán egyik tagja a megváltott közösségnek, hanem ő hozza létre a közösséget, mint Isten az Ószövetség idején létrehozott egy népet, a tizenkét törzsből álló Izraelt” (p. 161.). Strobel olyan alapvető fontosságú kérdésre is kitér, hogy Jézus vajon őrült volt-e? Ha olyan dolgokat állított, melyek Istenségére vonatkoztak, elképzelhető, hogy őrült volt, és ezért nem kell a szavára adnunk. A Dr. Gary R. Collins pszichológussal folytatott beszélgetésben bőséges bizonyítékot vonultat fel arra nézve, hogy Jézus szavai nem egy őrült szavai, és tettei sem egy őrült személy cselekedetei.

Az utolsó részben pedig a feltámadást veszi nagyító alá a szerző. Interjút készített Dr. Alexander Metherellel (orvosi végzettséggel és tapasztalattal rendelkezik), aki megcáfolja azt a szkeptikusok körében népszerű elméletet, hogy Jézus csupán tetszhalott volt, így a feltámadása nem is valódi csoda. Metherell azonban fontos bizonyítékokat sorakoztat fel arra nézve, hogy Jézus valóban halottként került a sírba. Az igazi csoda pedig az, hogy onnan mégis élve jött elő – ahogyan erre bőséges alátámasztással szolgál Dr. William Lane Craig és Dr. J. P. Moreland.

A könyvet Strobel saját következtetései levonásával zárja. Felidézi az egyes interjúk témáját, és megfogalmazza saját következtetéseit, saját döntéseit Jézus személyével kapcsolatban. Az ő döntése az volt, hogy elfogadja: Jézus az Isten Fia. Ezt a döntést azonban nem erőszakolja ki senkiből könyve végére, csupán a további kutatásra ösztönzi őket: “…talán még mindig vannak nyitott kérdések. Lehet, hogy épp azt az ellenérvet nem vetettük fel, ami az Olvasót leginkább izgatja. Egyetlen könyvben nem lehet minden apró részletre kitérni. De bízom abban, hogy az információk mennyisége, amit e könyv tartalmaz, minden Olvasót meggyőz arról, hogy érdemes – sőt muszáj – folytatni a kutatást” (p. 319.).

3. A könyv értékelése 

Strobel könyve a keresztény hitvédelem témakörébe tartozik, mégsem unalmas vagy álmosító. A könyvet olvasva jó néhány izgalmas beszélgetés részese lehettem olyan személyekkel, akikkel valószínűleg soha nem tudnék leülni eszmét cserélni. Az egyik legnagyobb értéke ezért A Jézus-dossziénak az, hogy az olvasóhoz közel hoz olyan szaktekintélyeket, akiket saját könyvei kapcsán már ismerhet (pl. Bruce M. Metger: Az Újszövetség megbízhatósága stb.). Minden interjú előtt ismerteti az interjúalanyokat — ezzel segítve azokat az olvasókat, akiknek a tudósok neve nem cseng ismerősen. Bemutatja tanulmányaikat, tudományos munkásságukat és legjelentősebb publikációikat. Így megalapozza az olvasó bizalmát abban, hogy a kiválasztott alanyok valóban kompetensek és hitelesen tudnak nyilatkozni az adott kérdés tekintetében. Külön érdemes megjegyezni, hogy Strobel leírása a tudósok külsejéről, irodájáról stb. még emberibbé teszi őket, és még közelebb hozza őket az olvasóhoz.

A kötetben tárgyalt három témát szépen egymásra építi a szerző. A beszélgetések is egymásra épülnek, és az újabb interjúkban olyan kérdések merülnek fel, melyeket a korábbi beszélgetések már megalapoztak és tisztáztak. Pl. nem lenne értelme arról beszélni, hogy megbízhatóan hagyományozódtak-e át az evangéliumok, ha abban pontatlanságok és tévedések lennének. Azonban a korábbi interjú már megalapozta az evangéliumok megbízhatóságát. Így ír erről a szerző: “El kell ismernem, Blomberg mély benyomást tett rám. Tájékozott és világosan gondolkodó, korrekt és hiteles tudós, aki meggyőzően érvelt az evangéliumok megbízhatósága mellett. Bizonyítékai a szerzőség kérdésének hagyományos felfogása mellett, elemzése arról, hogy miként jelentek meg már igen korán a Krisztusba vetett hit alapkérdései, alapos érvelése a szájhagyomány pontossága mellett, a látszólagos ellentmondások gondos vizsgálata – egész bizonyságtétele olyan szilárd alapot vetett számomra, amire építhettem” (pp. 62-63.). A kötet további interjúiban is megjelenik ez a fajta egymásra építkezés a téma alaposabb kifejtése érdekében.

A könyv könnyen érthető stílusban, és párbeszédes formában íródott meg, így azon olvasók számára is könnyen feldolgozható, akik nem rendelkeznek előzetes ismeretekkel az adott területtel kapcsolatban (pl. az evangéliumokat megerősítő történelmi források, Jézus feltámadásának bizonyítékai stb.). A könnyű olvashatóság azonban nem megy a tudományos pontosság rovására. Bár csupán kevés számú hivatkozás található benne, mégis könnyen utána lehet járni a tudományos igényességgel megírt könyvekben (akár a meginterjúvolt tudósok saját könyveiben is) a téma alaposabb kifejtésének. Így Strobel könyve felkelti az érdeklődést, és tovább is vezet olyan könyvekhez, melyekben alaposabban utána nézhetünk egy-egy kérdésnek.

A Jézus-dosszié kiválóan alkalmas arra, hogy egy szkeptikus személynek olvasásra odaadjuk. Mivel viszonylag kis terjedelemben (összesen 350 oldalon) több ezer oldalnyi teológiai és apologetikai kutatás anyagából ad áttekintést, ezért alkalmas az érdeklődés felkeltésére és a Jézus személyével kapcsolatos bizonytalanságban való elbizonytalanodásra. Így alapot szolgáltathat az evangelizációs és hitvédelmi tárgyú beszélgetésekhez. Másrészt azonban a keresztények számára is hasznos olvasmány. Megerősödhet a hitünk, és a segítségével alapvető információk birtokába kerülhetünk arról, hogy miért is hisszük azt, amit hiszünk, mire alapozzuk hitünket, milyen bizonyítékokkal tudnánk alátámasztani azt.

Reklámok

Lee Strobel: A Jézus-dosszié bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: könyvajánló

Hozzászólások lezárva.