A kötelékek eloldása

Jól ismerjük Jézus diadalmas bevonulásának történetét Jeruzsálembe (Mt 21, Mk 11, Lk 19, Jn 12). Ám a történetben van egy olyan szereplő, akivel nem sokat szoktunk foglalkozni — vagy ha mégis, akkor is csak azért, mert ószövetségi prófécia beteljesedését látjuk benne: “Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. Amikor közeledett Betfagéhoz, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? — mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá” (Lk 19:28-31, RÚF). A történetben azonban több is rejlik az ószövetségi prófécia beteljesedésénél.

Kép: i_jascoo photography

Kép: i_jascoo photography

A szereplő, akire/amire érdemes odafigyelnünk nem más, mint a szamárcsikó. A Zak 9:9-10-ben láthatjuk, hogy a Messiás szamárháton lovagol be Jeruzsálembe — így érkezik meg népe közé királyként.

Az evangéliumi beszámoló szerint a szamárcsikón még soha nem ült senki, és éppen meg van kötözve. Mi pedig pont olyanok vagyunk, mint ez az állat. Isten megteremtett minket azért, hogy az ő közelségében, belé vetett hittel és bizalommal éljünk. Azonban — az eredendő bűn miatt — ez a kapcsolat megromlott és megszakadt Istennel. Olyanok vagyunk, mint egy szamár, amelyen még soha senki nem ült — egyelőre még nem töltötte be a funkcióját. Ahogyan mi sem töltjük be addig, míg fel nem ismerjük, hogy az egyetlen lehetséges élet az, melynek Isten van a középpontjában.

Jézus ismeri az állapotunkat. Amikor szól a szamár eloldásáról, arról is beszél, hogy ő minket is el akar oldani a megkötözöttségeinkből. Élete és szolgálata során ezt sokszor megtette: bűnösöket szabadított meg a bűn kötelékétől azzal, hogy megbocsátott nekik, elengedte adósságukat, betegeket gyógyított meg, démonokat űzött ki emberekből stb. Ő a szabadító, aki le akarja venni rólunk a láncokat, melyek megkötöznek minket, és távol tartanak attól, hogy Isten életünkre vonatkozó terve szerint éljünk.

A kötelék sokféle módon megnyilvánulhat:

  • a bűn rabsága
  • a kísértésekben való gyengeség
  • téves elképzelések magunkról, másokról, a világról, Istenről
  • a gonosz hazugságai a fülünkben, a fejünkben
  • nehézségek, melyektől nem tudunk szabadulni

A fentiekben egy dolog közös: Jézus mindegyiktől meg akar szabadítani minket. Ezért olykor közvetlenül hozzánk szól, máskor pedig testvéreket küld, hogy “eloldozzanak” minket. Ezzel pedig célja van: hogy hozzá jöjjünk, vele éljünk, neki szolgáljunk — hisz a beszámolóból is ez derül ki: “vezessétek ide”, “az Úrnak van szüksége rá”. Micsoda kegyelem ez! Isten azért akar minket megszabadítani minden kötelékünktől, hogy vele élhessünk!

Erre lettünk elhívva, erre választott ki minket magának. Pál gondolatai a római levélből ebben a szabadságban erősítsenek meg minket:

“Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől… Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: ‘Abbá, Atyám!'” (Róm 8:1-2, 14-15, RÚF).

Advertisements

A kötelékek eloldása bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.