6 dolog, amiben érdemes Jézust utánozni

Az Apostolok cselekedeteiről írt bibliai könyvből tudjuk, hogy Jézus tanítványait először Antiókhiában nevezték keresztényeknek (ApCsel 11:26). Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy Krisztus nyomdokait követjük, és rá tekintünk, mint példaképünkre, akire egyre inkább hasonlítani igyekszünk. Ezt megerősítik az olyan újszövetségi igeszakaszok, melyek Jézus követésére és példája utánzására hívnak minket: “Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (Jn 13:15, RÚF); “Krisztus… példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Pt 2:21). De miben is kell őt követnünk?

Kép: Bob Jagendorf, flickr.com

Kép: Bob Jagendorf, flickr.com

Jézus sok-sok jellemzőjét felsorolhatnánk, és feltehetőleg egyik lista sem lenne teljes — olyan összetett volt az a mód, ahogyan ő odaszánta magát Istennek. Most említsünk meg hat olyan területet, amiben mindenképp érdemes az ő példájából tanulnunk.

1. Jézus és a Biblia 

Ha Jézust akarjuk követni, legyünk a könyv emberei — olvassuk, elmélkedjünk rajta és alkalmazzuk azt az életünkben.

Jézus egészen egyszerűen a könyv embere volt. Szavainak, tetteinek és szolgálatának legfőbb jellemzője az volt, hogy teljesen összhangban volt Isten Igéjével. Amikor a Sátán megkísértette őt, akkor a Törvényt idézte válaszul (Mt 4:4, 7, 10, vö. 5Móz 8:3, 6:16, 6:13). Amikor a zsinagógában tanított, az Ószövetségből olvasott fel, és annak gyakorlati alkalmazását hirdette (Lk 4:14-21). Sokszor idézte a Szentírás azon részét, mely napjaira már elérhető volt, és a tanítása mindig összhangban volt azzal, amit Isten az Igéjében kijelentett népének. Jézus szolgálata tulajdonképpen érthetetlen és zavarba ejtő lenne az Ószövetség nélkül, hiszen számos tette éppen egyes bibliai próféciák beteljesedése volt. 

2. Jézus és az imádság

Ha Jézust akarjuk követni, szánjunk időt az imádságra, és engedjük, hogy Isten a vele való közösségben feltöltsön bennünket.

Jézus imaéletét vizsgálva úgy tűnik, mintha ő teljesen az imádságtól függött volna. Rendszeres szokása volt, hogy félrevonult, hogy imádságban kettesben lehessen az Atyjával (vö. Mk 1:35). Ezek a bensőséges beszélgetések erőt adtak neki a szolgálathoz, és ráhangolták Isten akaratára. Ez volt az oka annak is, hogy saját érdekei és kényelme helyett tudta inkább annak a küldetésnek a betöltését választani, amelyre Isten elküldte őt.

A következő igeversek bepillantást engednek Jézus imaéletébe:

  • Imádkozott a bemerítkezésekor — Lk 3:21
  • A tanítványok kiválasztása előtt — Lk 6:12
  • Betegek meggyógyítását követően — Lk 5:16
  • Sikeres szolgálati alkalmak után — Mk 1:35
  • Lázár sírjánál — Jn 11:41-42
  • Az ötezer ember megvendégelése után — Mt 14:21, 23
  • Amikor elutasítással találkozott — Mt 11:25-26
  • Amikor távozni készült ebből a világból — Jn 17
  • A tanítványaiért — Lk 22:32
  • A Gecsemáné-kertben — Lk 22:41-44
  • A kereszten — Mt 27:46, Lk 23:34, 46

Azzal kapcsolatban, ahogyan Krisztus imádkozott, érdemes elolvasni Wolfgang Bühne Jézus imaélete — bátorítás és kihívás számunkra (Evangéliumi Kiadó, Bp. 2012) című könyvét. Az evangéliumokkal együtt megismerhetjük belőle, hogyan imádkozott Jézus.

3. Jézus és az engedelmesség

Ha Jézust akarjuk követni, életünket jellemezze az Istennek való engedelmesség.

Jézus életének központi eleme Isten akaratának teljesítése volt. Ő maga mondta ezt: “…mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (Jn 5:30). A főpapi imádságában pedig őszintén és a valóságnak megfelelően mondhatta: “Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál” (Jn 17:4). Ha két lehetőség közül lehetett választani, Jézus soha nem azt választotta, ami neki kedvezett volna — mindig Istennek engedelmeskedett, és azt tette, ami összhangban volt az Atya akaratával.

Istennek engedelmeskedni pedig azt jelenti, hogy lemondunk arról a módról, ahogyan mi gondolkodunk és cselekszünk, és szavainkat, tetteinket és gondolatainkat Isten alapelveivel hozzuk összhangba. A bölcs Salamon ismert példabeszédében így fogalmazott: “Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3:5-6).

4. Jézus és az elmélkedés

Ha Jézust akarjuk követni, töltsünk időt egyedül, csendben, Isten személyén és az ő dolgain való elmélkedéssel.

Az elmélkedés elválaszthatatlan az imádságtól és a Biblia olvasásától. A Szentírás üzenete a tárgya az elmélkedésünknek, az imádság pedig mintegy keretet ad neki. A Biblia üzenete nélkül elmélkedésünk üres filozofálás lenne, az imádság nélkül pedig nem lenne annak örökkévaló jelentősége. Jézus gyakran félrevonult, és időt töltött Istennel.

Ő olyan életet élt, mint amiről az első zsoltár szól: “Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz” (Zsolt 1:1-3).

5. Jézus és a harc 

Ha Jézust akarjuk követni, harcainkat nem földi eszközökkel kell megvívnunk. 

Jézus a kihallgatása során ezt mondta Pilátusnak: “Az én országom ne e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való” (Jn 18:36). Jézus tisztában volt vele, hogy ő Isten országához tartozik — annak a Királya. Így a harcban, melyet az evangéliumért vívott, nem e világi fegyvereket használt.

Ehhez hasonlóan nekünk is rendelkezésünkre áll a lelki fegyverzet (Ef 6:10-20), mellyel lelki csatákat vívhatunk, hiszen “mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen” (Ef 6:12).

6. Jézus és a bűn

Ha Jézust akarjuk követni, törekednünk kell a szent életre.

Pilátus, Jézus bírósági tárgyalásának lefolytatása után ezt az ítéletet hozta meg: “…semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok. De még Heródes sem…” (Lk 23:14-15). E mondat jól jellemezte Jézus egész életét — őt senki nem vádolhatta jogosan bűnnel, mert bár minden kísértést elszenvedett, mégsem vétkezett (Zsid 4:15).

J. B. Watson a The Sinless Savior című könyvében így fogalmaz: Jézus “sosem érezte a bűnbánat gyötrelmét. Sosem volt bűntudata, egyetlen szavát sem kellett visszavonnia.” Ez a bűntelen Megváltó pedig arra hív minket, hogy ebben is az ő nyomdokait kövessük (2Móz 22:30, 3Móz 11:44-45, 19:2, 20:7, 26, Róm 6:19, 1Pt 1:13-16).

Kövessük Jézust! 

Ha az evangéliumot (és persze az egész Bibliát) olvassuk, számos jellemvonást megfigyelhetünk, amiben Jézust követnünk kell. Ehhez Lelkén keresztül ő erőt is ad, hogy lépésről lépésre formálódjunk az ő képmására: “Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3:17-18).

És persze itt van a fenti hat szempont, melyen elindulhatunk Jézus követésében:

  1. Ha Jézust akarjuk követni, legyünk a könyv emberei — olvassuk, elmélkedjünk rajta és alkalmazzuk azt az életünkben.
  2. Ha Jézust akarjuk követni, szánjunk időt az imádságra, és engedjük, hogy Isten a vele való közösségben feltöltsön bennünket.
  3. Ha Jézust akarjuk követni, életünket jellemezze az Istennek való engedelmesség.
  4. Ha Jézust akarjuk követni, töltsünk időt egyedül, csendben, Isten személyén és az ő dolgain való elmélkedéssel.
  5. Ha Jézust akarjuk követni, harcainkat nem földi eszközökkel kell megvívnunk.
  6. Ha Jézust akarjuk követni, törekednünk kell a szent életre.
Reklámok

6 dolog, amiben érdemes Jézust utánozni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.