10 idézet A viskóból, amit érdemes átgondolni

Vannak, akik szeretik, és vannak, akik nem. Néhányan szívesen olvassák, mások pedig elégetnék az összes példányát. William Paul Young A viskó című könyvére gondolok. A könyvet 2007-ben adta ki a szerző, és hamar a New York Times bestseller listájának élére került, ahol hosszú ideig őrizte meg vezető pozícióját (2008-2010). A címben szereplő “viskó” az a hely, melyet saját fájdalmainkból, szégyenünkből, nyomorúságunkból építünk fel, és ahová beragadunk — mindaddig, amíg Isten ki nem szabadít onnan. A könyv egyik ajánlója — Wes Yoder — ezt írja: “A viskó egy gyönyörű történet arról, ahogy Isten eljön, és megtalál minket akkor, amikor elborít a fájdalom, kelepcébe zár a csalódás és cserbenhagynak saját vélelmeink. Ő soha nem hagy ott, ahol ránk talál, hacsak nem ragaszkodunk hozzá.”

Kép: grundaktiv.hu

Kép: grundaktiv.hu

Aki még nem olvasta, annak röviden a történet: Mack és családja elveszíti kislányát. A gyász rátelepszik mindennapjaikra, mígnem egy levél hívja a főhőst a gyilkosság helyszínére, a viskóba. Itt egy hétvégét tölt el — a szokatlan formában megjelenő — Isten társaságában, akivel az élet nagy kérdéseiről folytat beszélgetést. Ezt követően személyisége gyökeresen megváltozik — csakúgy, mint azé az olvasóé, aki nyitottan fogadja a könyv gondolatait.

Ezek közül szeretnék egy kis ízelítőt adni a következőkben…

(1) “Vannak alkalmak, amikor az ember úgy dönt, hogy elhisz valamit, amit normál körülmények között teljes mértékben irracionálisnak tartana. Ez nem azt jelenti, hogy az valóban irracionális, de egészen biztosan nem racionális. Talán létezik egy racionalitáson túli világ: a tényekre és adatokra épülő gondolkodás szokásos definícióin túli megértés; valami, ami csak akkor tárul fel számunkra, ha átfogóbb képet látunk a valóságról. A hit talán ebbe a tartományba illeszkedik.”

(2) “Édesem — mondja Isten — nincsen egyszerű megoldás, amely képes lenne elvenni a fájdalmadat. Hidd el nekem, hogy ha lenne, akkor most élnék vele. Nincs varázspálcám, amellyel egyetlen suhintással mindent helyrehozhatnék. Az élethez idő kell és sok-sok kapcsolat.”

(3) “Gondolj csak bele e kisbarátunk helyzetébe — kezdte Papa. A legtöbb madarat arra teremtettem, hogy repüljön. Ha nem repülhetnek, az a bennük levő repülési képesség korlátozása, és nem fordítva. — Szünetet tartott, hogy Mack megérthesse a mondanivalóját. — Téged viszont arra alkottalak, hogy szeretve legyél. Ezért számodra az jelent korlátozást, ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, és nem fordítva.”

(4) “Soha ne felejtsd el, hogy az emberek legfőbb jellemzőit nem a korlátaik jelentik, hanem a velük kapcsolatos szándékaim; nem az, aminek látszanak, hanem mindaz, amit magában foglal az, hogy a saját hasonlatosságomra teremtettem őket.”

(5) “Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol — annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki — a te előítéleteid alapján — egy nagyon szép, vagy egy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége.”

(6) “A Teremtést megkoronázó dicsőségként alkottunk titeket a saját képünkre, olyanokká, akiket semmiféle rendszer nem korlátoz, és akik szabadok arra, hogy egyszerűen kapcsolatban legyenek velem és egymással. Ha valóban megtanultátok volna mások érdekeit ugyanolyan fontosnak tekinteni, mint a sajátotokat, akkor nem lenne szükség hierarchiára.”

(7) “Mack! — mondta Papa olyan hevesen, ami arra késztette Macket, hogy nagyon figyeljen. — Mi szeretnénk megosztani veled azt a szeretetet, örömet, szabadságot és világosságot, amelyet magunk között ismerünk. Arra teremtettünk téged, az emberi lényt, hogy élő és közvetlen kapcsolatban légy velünk, hogy csatlakozz a szeretet-körünkhöz. Bármilyen nehezedre esik is ezt megérteni, minden, ami történt és történik, pontosan ennek a célnak megfelelően történik, a döntéseid vagy a szabad akaratod megsértése nélkül.”

(8) “A valóságnak egy nagyon kicsi és tökéletlen képe alapján próbálod megtalálni annak a világnak az értelmét, amelyben élsz.”

(9) “A bizalom egy olyan kapcsolat gyümölcse, amelyben tudod, hogy szeretnek téged. Mivel te nem tudod, hogy szeretlek, nem tudsz bízni bennem. (…) Eléggé ismerned kell engem ahhoz, hogy megbízz bennem, és megtanulj megmaradni az én természetes jóságomban.”

(10) “Ne felejtsd el, hogy engem nem a teljesítmény vagy az ember alkotta struktúrákba történő beilleszkedés érdekel; engem az érdekel, hogy ki vagy. Ahogy fejlődsz a velem való kapcsolatodban, akkor az, amit teszel, egész egyszerűen azt fogja visszatükrözni, aki valóságosan vagy.”

Reklámok

10 idézet A viskóból, amit érdemes átgondolni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: könyvajánló, spiritualitás

Hozzászólások lezárva.