Gondolatok az adakozásról

Tegnap a gyülekezetünkbe látogatott a B-A-Z. Megyei Kórház Gyermekegészségügyi Központjának egyik főorvosa. A látogatás célja az volt, hogy röviden ismertesse munkájukat, amit az égési sérüléseket elszenvedett gyerekek megmentése érdekében tesznek (az országban két égési centrum működik: a miskolci, valamint Budapesten a Bethesda). Beszélt továbbá egy olyan gépről, ami megkönnyíti az egészséges testfelületről a bőr levételét, hogy azt át tudják ültetni az égett helyekre. E gép megvásárlásához volt lehetőségünk hozzájárulni azzal, hogy a pénztárcánkba nyúltunk. Ezzel párhuzamosan a korinthusi első levelet tanulmányozzuk, és a kegyelmi ajándékok közül épp az adakozás volt a tegnapi igehirdetés témája (alapelvünk, hogy erről a gyülekezetben nem sokat beszélünk).

Kép: muyiwaafolabi.com

Kép: muyiwaafolabi.com

Az adakozással és az adakozás kegyelmi ajándékával megfontolásra szeretnék az Olvasók figyelmébe ajánlani néhány szempontot és igeverset.

(1) A Biblia természetesnek tekinti, hogy a hívő és istenfélő emberek önkéntesen megosztják javaikat a rászorulókkal.

  • “Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó” (Zsolt 37:21).
  • “A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi… Bőven adakozik a szegényeknek” (Zsolt 112:5-9).
  • A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsid 13:16).

(2) Amikor adakozunk, elsősorban Istennek adunk: “Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” (Péld 19:17). De mi erre az indítékunk? Miért kellene Istennek bármit is adnunk? Azért, mert először ő adott nekünk. Isten mindenféle racionális mérlegelés nélkül kész volt a legdrágábbat adni értünk: egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Tette az odaadó és mértéket nem ismerő szeretet példája, mely megragad és a családjába fogad minket.

  • “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16).
  • “Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8:32).
  • “…minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1:17).

(3) Az Isten iránti hálánkat — többek között — azzal tudjuk kifejezni, hogy mi is adunk neki. De mit adhatunk Istennek?

  • Adjuk Istennek önmagunkat: “Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12:1-2).
  • Adjuk Istennek az időnket: “Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef 5:15-17).
  • Adjuk Istennek a pénzünket: “Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Szívbeli bizalom Isten iránt. Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” (1Jn 3:17-18).

(4) Amikor Istennek adományozzuk a pénzünket vagy más jellegű anyagi javainkat, az kézzel fogható módon jelenik meg Isten országában:

  • A helyi gyülekezet fennmaradása (bérleti díj, közüzemi számlák, infrastrukturális beruházások)
  • Rászoruló egyének és családok támogatása
  • Missziós munka támogatása
  • Humanitárius és karitatív célok megvalósítása

(5) Amikor adakozunk, vegyük figyelembe és alkalmazzuk az ezzel kapcsolatos bibliai alapelveket. Hogyan adakozzunk tehát?

  • Szerényen: “…az adakozó szerénységben…” (Róm 12:7-8).
  • Ne azért, hogy mások felnézzenek ránk: “…ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik…” (Mt 6:1-4).
  • Örömmel: “…a jókedvű adakozót szereti az Isten…” (2Kor 9:5-7).
  • Lehetőségeinkhez mérten: “…ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs…” (2Kor 8:12).

(6) Amikor adakozunk, készek vagyunk lemondani vagyonunk egy részéről, melyet létfenntartásunkra használnánk. Ezzel kifejezzük hitünket: nem földi javainkban bízunk, el merjük azokat engedni, és bízunk abban, hogy Isten gondoskodik rólunk.

Advertisements

Gondolatok az adakozásról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.