Bensőséges kapcsolatban Jézussal

Ha összehasonlítjuk a kereszténységet más vallásokkal, egy fontos különbséget észre fogunk venni. A keresztény hit ugyanis egy meghitt, szoros és bensőséges kapcsolat lehetőségét tárja a hívők elé Jézus Krisztussal, vagyis a vallás alapítójával. Más vallások esetében beszélhetünk arról, hogy a hívek olvashatják, hallgathatják és követhetik a vallásalapító tanításait és tisztelhetik őt. De azt nehéz lenne elképzelni, hogy személyes kapcsolatuk lehet vele. A Szentírás azonban épp egy ilyen kapcsolatra hívja mindazokat, akik Istent akarják imádni.

Fotó: Némedi Gabó

Fotó: Némedi Gabó

Erről a kapcsolatról különösen az Újszövetség árul el fontos igazságokat, melyeket érdemes átgondolnunk. Saját hitünk megélése és gyakorlása során jó figyelembe venni, hogy hogyan tették ugyanezt Jézus első tanítványai, és követni a példájukat. Milyen hát az a bensőséges kapcsolat, melyet a Biblia szerint Jézussal létesíthetünk?

1. Krisztus-központúság az imádatban

Azt láthatjuk meg az Újszövetség figyelmes olvasása során, hogy az első keresztények Krisztus-központúak voltak. Ez részben abban nyilvánult meg, hogy a követői imádták őt, hódoltak neki:

  • “A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták őt, és azt mondták: ‘Valóban Isten Fia vagy!'” (Mt 14:33, EFO)
  • “Útközben hirtelen maga Jézus állt meg előttük, és köszöntötte őket: ‘Békesség!’ Az asszonyok leborultak a lába előtt, és imádták őt” (Mt 28:9).

Ezen a két idézeten kívül érdemes még megnézni a Mt 2:1-2, 8, 11, 28:16-17, Jn 9:38, Zsid 1:6, Jel 5:8 verseket is. Mindenhol azt látjuk, hogy az emberek és angyalok hódolnak Jézusnak, és leborulnak előtte. Az egyik legősibb keresztény hitvallás, melyet Pál apostol jegyzett fel a Fil 2:6-11-ben, azt is mondja, hogy “térdet hajt minden teremtmény Jézus nevére Mennnyen, Földön és föld alatt, 11 s minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére!” (10-11. versek, vö. Jn 11:32, 12:3).

2. Krisztus-központúság a dicsőítésben

Azon kívül, hogy a követői imádták őt, még a dicsőítés is kijárt Jézusnak: “Inkább erősödjetek meg Jézus Krisztus kegyelmében! Ő Urunk és Megmentőnk — igyekezzetek tehát minél mélyebben megismerni őt! Övé legyen a dicsőség most és örökké! Ámen!” (2Pt 3:18, vö. Dán 7:13-14, Jn 1:14, 5:22-23, 11:4, 13:31-32, 16:13-15, 17:5, ApCsel 3:13, Fil 2:9, 2Thessz 1:12, Jel 1:5-6, 5:11-14). János apostol szerint Jézusnak ugyanolyan tisztelet jár ki, mint az Atyának: “hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát. Aki tehát nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút elküldte” (Jn 5:23).

3. Krisztus-központúság a kapcsolatban

Mindezek mellett az is kiderül az Újszövetségből, hogy az első keresztényeknek egy mély és minőségi kapcsolatuk volt Jézus Krisztussal. A Biblia arra biztat minket, hogy jöjjünk közvetlenül Jézushoz (Mt 11:28-30, Jn 5:39-40, 6:35, 37, 44, Jn 7:37-38, Zsid 13:13). Arra kapunk bátorítást, hogy ismerjük őt meg. Ez többet jelent, mint ismereteket birtokolni róla, azt jelenti, hogy ismerjük őt a vele való személyes kapcsolatunkban (Jn 14:21, 17:3, Fil 3:10). Jobban kell őt szeretnünk minden másnál az életünkben (Mt 10:37, Ef 6:24, Fil 1:21), és ha kell, késznek kell lennünk arra is, hogy mindent kárba veszni hagyjunk érte (Mt 16:25, Fil 3:8). Olyan szoros kapcsolatuk volt az újszövetségi keresztényeknek vele, mintha Jézus szó szerint náluk, sőt bennük lakott volna (Jn 14:23, 15:4-5, 17:23, Róm 13:14, 2Kor 13:5, Gal 2:20, 3:27, 4:6, 4:19, Ef 3:16-17, Kol 2:6-7, 1Pt 3:15). A Biblia valódi közösséget feltételez Jézus és a keresztények között: “Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre” (1Kor 1:9, MBT). Máshol így ír a Szentírás: “Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1Jn 1:3, MBT). Olyan szoros kapcsolat ez, hogy János apostol az együtt étkezéshez hasonlítja (Jel 3:20).

Következtetések 

Az első keresztények hite Jézusról szólt, és gyakorlatuk, hétköznapi életük és liturgiájuk közepében is Krisztus személye állt. Ha ma megnézzük az egyház (vagy az egyes hívők) állapotát, azt látjuk, hogy Krisztus elveszítette ezt a központi szerepét. Hiteles bizonysággal azonban csak akkor szolgálhatunk, ha Jézus visszanyeri az őt megillető helyet. Ez az oka annak, hogy a Jelenések könyvében az ajtón kívül áll, és zörget, hogy visszakerüljön a gyülekezetbe (Jel 2:20). A lényeg ez: ő ugyanilyen bensőséges kapcsolatra vágyik mindannyiunkkal, mint amit az Újszövetségben látunk. A kapcsolat létrejötte nem rajta, hanem rajtunk múlik!

Reklámok

Bensőséges kapcsolatban Jézussal bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi

Hozzászólások lezárva.