Kiket nem tud Isten felhasználni?

Provokatív cím — belátom. Tudom, hogy Isten úgy döntött, minket embereket felhasznál itt a földön, hogy tervét végre hajtsuk. Azt is tudom, hogy ennek érdekében az egyházban szolgálatba állított olyan embereket, akiknek az a feladata, hogy másokat felkészítsenek saját feladatuk elvégzésére. Pál apostol ezt a tényt így fogalmazza meg az efezusiaknak írott levelében: “Igen, Krisztus az, aki apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek. Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten szent népét a feladatukra: Krisztus ‘Testének’ felépítésére” (Ef 4:11-12, EFO).

Michelangelo: Ádám teremtése (1508-1512)

Michelangelo: Ádám teremtése (1508-1512)

Bár Istennek az a terve, hogy használjon minket, mégis vannak olyan emberek, akiket Isten nem tud felhasználni. Kik ők?

  • Azok, akik magukhoz ragadják a kormányt.
  • A fotelben üldögélő kritikusok.
  • A pesszimista szemlélődők.
  • Testi gondolkozású keresztények.
  • A gyülekezetből kilépők.

Nézzük meg kicsit részletesebben, mire is gondolok.

1. Akik magukhoz ragadják a kormányt. Jézus nem arra hívott minket el, hogy vezessünk, hanem hogy őt kövessük. Vannak olyan keresztények, akik elmondásuk szerint megtértek, és elfogadták Jézus Megmentőjüknek. Magukra pedig úgy tekintenek, mint Isten barátaira, megmentett gyermekeire. Jézust azonban nem fogadták el Uruknak, és magukra nem tekintenek úgy, mint akik Krisztus rabszolgái lennének. Azt állítják, hogy Jézussal egy autóban utaznak, de Jézus kiszorult az anyósülésre (bizonyos esetekben pedig már csak a csomagtartóban van számára hely). Mindaddig nem tud Isten tervei megvalósításában használni minket, amíg nem adjuk át neki teljes mértékben a vezetést. Amikor viszont meghalunk önmagunknak, és így követjük őt, akkor alkalmas eszközzé válhatunk a kezében.

2. Fotelben üldögélő kritikusok. Vannak olyan hívők, akik a frontvonalban vannak, feltűrték az ingujjukat, és belevetették magukat a munkába (ez persze nem jelenti azt, hogy mindent jól is csinálnak, sőt!). És vannak olyan keresztények is, akik a munkához úgy szeretnek hozzá állni, hogy más is oda férjen. Ők azok, akik egy kényelmes kanapén üldögélnek, nézik a munkát, és keresik azokat a dolgokat, amibe beleköthetnek, beleszólhatnak, amit kritizálhatnak. Gyülekezetünk alapítója és korábbi vezetője ezt mondta: “Először gyere ide, fogd meg a gerendát, és utána adj ötleteket, hogy merre vigyük!”

3. Pesszimista szemlélődők. Ők azok a keresztények, akik örülnek saját megváltott állapotuknak, és ugyanakkor szörnyülködnek a világ állapotán. Felháborodnak azokon a bűnökön, melyeket a világ erkölcsi mércéje elfogad és normálisnak tart. Minden energiájukat abba fektetik bele, hogy megállapítsák, ki az Antikrisztus, és kiszámolják, mikor jön vissza Jézus. Elemzik, hogy az egyház vajon elragadtatik-e a nagy nyomorúság előtt, vagy sem. Felállítják a világvége teljes forgatókönyvét. Lelkileg menekülnek a világból, és farizeusi módon keresik saját igazságukat. Közben azonban semmit nem tesznek azért, hogy a kialakult helyzetet jobbá tegyék, a bűnös embereket az evangéliummal elérjék. Zártkörű klubbot alkotnak, melyben senkinek nincs helye, aki nem elég jó, aki nem üti meg a mércét.

4. Testi gondolkodású keresztények. A felhígult erkölcs már nem csak a világra, hanem az egyházra is jellemző. Vannak olyan keresztények, akik normálisnak tartják az azonos neműek házasságát, a házasság előtti szexuális kapcsolatot, az abortuszt. Vannak, akik már nem kötik az üdvösséget Jézus munkájához és személyéhez. Vannak, akik egy-egy céges buliban többet isznak a kelleténél, és nem érzik problémának, hogy bizonyságtételük hiteltelenné válik. Ők azok, akiket Isten mindaddig nem tud felhasználni, míg életükben nem engedelmeskednek a Biblia parancsainak. Ők azok, akik semmi másban nem ismerik a mértéket, csak abban, hogy Jézust hogyan kövessék “megfontoltan”, szélsőségek és teljes odaszánás nélkül.

5. Gyülekezetből kilépők. Ez talán sokaknak nem fog tetszeni. Belátom, a gyülekezet tökéletlen — milyen is lenne, ha belőlünk, tökéletlen emberekből áll?! Mégis ez Jézus találmánya. Mégis a gyülekezet az, melyet ő saját maga épít (vö. Mt 16:18). Isten úgy döntött, hogy munkáját a gyülekezeten keresztül végzi el a földön, nem pedig “magányos hősök” vagy missziós szervezetek által. A missziós szervezetek is nagyon hasznosak, de azt látom, hogy könnyen vonzanak magukhoz olyan embereket, akik nem hajlandók elköteleződni a gyülekezet mellett. És persze sok-sok indokot el lehet mondani, ami miatt valaki nem jár egyik, másik vagy akármelyik gyülekezetbe. Én azonban azt gondolom, hogy nem áll hatalmunkban kivonni magunkat a gyülekezetből. Nem más ez, mint annak az érzése, hogy ő jobb, jobban lát dolgokat, mint azok a keresztények, akikkel nem hajlandó gyülekezeti közösséget vállalni.

Isten arra hívott minket, hogy szolgáljuk őt, hogy a munkatársai legyünk. Ezt azonban csak akkor tudjuk megtenni, ha az ő szabályai szerint játszunk…

Reklámok

Kiket nem tud Isten felhasználni? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: evangéliumi, gyülekezetvezetés

Hozzászólások lezárva.