A 7. zsoltár margójára

A 7. zsoltárt bevezető felirat bemutatja azokat a történelmi körülményeket, melyekben ez az imádság megszületett: “Dávid éneke, amelyet az Örökkévalónak énekelt, a Benjámin törzsébe tartozó Kús miatt” (EFO). Bár a pontos részleteket nem ismerjük, az bizonyos, hogy Kús azok közé az emberek közé tartozott, akik Sault Dávid ellen hergelték, így az új király életére tört. Nem kell messzire mennünk, hogy a saját életünkben is bebizonyosodni lássuk a régi mondást: Homo homini lupus est — azaz: ember embernek farkasa. Ez a zsoltár azonban jól bemutatja, hogyan járhat el egy hívő ember akkor, amikor igazságtalan támadással találja szemben magát.

The Ray of Light, photo credit: Toni Verdú Carbó

The Ray of Light, photo credit: Toni Verdú Carbó

Az idézett zsoltárrészletek minden esetben az Egyszerű fordításból származnak (EFO, BibleLeague International, World Bible Translation Center, 2012).

1. Légy őszinte Istennel! 

“Örökkévaló, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg minden üldözőmtől, kérlek, ments meg tőlük! Ne engedd, hogy szétszaggassák lelkemet, mint prédáját az oroszlán! Bizony, ha meg nem mentesz, elhurcolnak, szétmarcangolnak engem.  Örökkévaló, Istenem, ha valami gonoszságot követtem el, ha bármi rosszat tettem, ha gonoszul bántam barátaimmal, vagy ok nélkül bántottam ellenségemet, akkor üldözzön, és érjen utol halálos ellenségem, taposson a földre, dobjon sírgödörbe” (Zsolt 7:1-5).

Dávid bevezető szavai nem arról szólnak, hogy megpróbálja magát az ellenség hazugságával szemben mentegetni. Nem állítja, hogy hazudik az ellensége, nem védi meg magát, nem kezdi el bizonygatni, hogy neki van igaza. Egyszerűen Isten elé jön, és arra kéri őt, hogy vizsgálja meg. Elmondja, hogy ha valóban vétkezett, kész szembe nézni tette következményeivel. Azonban bűnösségét ne egy hazug, életére törő ellensége mondja ki, hanem Isten vizsgálja meg őt, és döntsön felőle.

Amikor “ellenséggel” találjuk szembe magunkat, vagy olyan emberekkel, akik véleményünk szerint igaztalan vádakkal illetnek minket, jó, ha mi is merünk ilyen őszinték és alázatosak lenni. Mondjuk el Istennek a vádat, ami ért minket. Imádkozzunk vele kapcsolatban, gondolkodjunk rajta, tartsunk önvizsgálatot, és engedjük meg Istennek, hogy meggyőzzön minket arról, ha mégis van benne igazság. Ha pedig nincs, egy ilyen önvizsgálat után ő lesz az, aki békességet és nyugodt lelkiismeretet ad nekünk.

2. Legyen Isten a bíró!

“Kelj fel, Örökkévaló, haragodban! Állj fel, mint bíró, dühös ellenségeimmel szemben! Hirdesd ki ítéleted, szolgáltass igazságot nekem, ítéleted szerint! Nemzetek gyűljenek köréd, foglald el trónodat fölöttük! Örökkévaló, ítéld meg a népeket! Ítélj a javamra, igazságom és ártatlanságom szerint! Vess véget a bűnösök gonoszságának, és erősítsd meg az igazat, hiszen igazságos Isten vagy, aki a szíveket és veséket vizsgálja! Isten az én védelmezőm, aki megszabadítja az igazszívűeket. Isten igazságos bíró: szüntelen ítél. Ha a gonosz meg nem változik, Isten kihúzza kardját, kifeszíti íját, és már céloz is vele. Halálos fegyvereket készít, tüzes nyilakat a gonosz ellen” (Zsolt 7:6-13).

Az előző szempont már előre vetítette, hogy egy ilyen helyzetben csak Isten lehet a bíró fölöttünk. Jó, ha az igazságszolgáltatást Istenre bízzuk, és engedjük neki, hogy döntsön felőlünk és a másik felől is, aki vádol minket, hiszen az ő ítéletei mindig helyesek és igazak. Pál hasonló helyzetben bátran bízta ügyét Istenre; ezt írja: “Én azonban nem törődöm vele, mi a véleményetek rólam, és hogyan ítéltek meg engem. Az sem érdekelne, ha a bíróság ítélkezne felettem, sőt, még én sem mondok ítéletet magamról. Bár a lelkiismeretem tiszta, ez még nem bizonyítja, hogy ártatlan vagyok. Maga az Úr fog felettem ítélkezni! Azért ne mondjatok ítéletet senkiről idő előtt, vagyis mielőtt az Úr eljön! Várjátok meg őt! Majd ő derít fényt arra, amit ma még a sötétség takar el a szemünk elől. Napvilágra hozza még a szív legrejtettebb szándékait is! Akkor majd Istentől kapja meg mindenki az őt megillető dicséretet” (1Kor 4:3-5).

Mi nem úgy látjuk sem magunkat, sem más embereket, ahogyan Isten. Épp ezért a legjobb döntés ilyen helyzetben, ha engedjük, hogy ő ítélkezzen, ő mutassa meg, mi az ő igazsága (és az Igazság nem más, mint Jézus, vö.: Jn 14:6). Miközben Dávid Istenre bízta ügyét, meg volt győződve saját igazságáról (lásd a 8. versben), ám mégis bátran hívta Istent, hogy ő legyen a döntőbíró fölötte, és kifejezte az Úrban való hitét, bizalmát, a felőle való reménységét: “Isten az én védelmezőm, aki megszabadítja az igazszívűeket” (10. vers). Isten ugyanis nem csak ítélő bírónk, hanem megmentőnk, üdvözítőnk, szabadítónk is.

3. Várjunk Istenre!

“Nézd! Megfogan a gonosz terv az istentelenben, hamissággal terhes, és hazugságot szül. Csapdát készít, gödröt ás, de maga esik bele. Gonosz terve magának okoz bajt, erőszakossága visszahull a fejére” (Zsolt 7:14-16).

Ezek a versek a gonosz stratégiáját és taktikáját írják le. Közlik, mi mindent és milyen aktívan tesz meg az ellenség, hogy velünk kapcsolatos célját elérje. Ami azonban nincs benne ezekben a versekben, az ez: mit tesz az igaz, hogyan védekezik az, aki meg van győződve a maga ártatlanságáról. Ennek oka pedig az, hogy ügyét Istenre bízta, így nem kell saját magának tervet készítenie, mert Isten az, aki cselekszik. Amit a saját igazunk védelme helyett inkább tennünk kell, az nem más, mint hogy…

4. Adjunk hálát Istennek!

“Én pedig áldom az Örökkévalót, aki igazságos, énekkel dicsérem a Felséges Örökkévaló nevét!” (Zsolt 7:17).

Miközben Isten cselekszik a mi érdekünkben, nekünk nincs más dolgunk, mint hálát adni Istennek, imádni őt és szolgálni neki. Isten építi a mi “házunkat”, a mi dolgunk pedig közben az, hogy építsük az övét. Ne azzal foglaljuk el magunkat, hogy a saját igazságunkat védjük, hanem azzal, hogy Isten Igazságát, Jézus Krisztust kövessük és imádjuk. Mit árthatnak nekünk az emberek nyilai, ha Isten a mi pajzsunk? Miért kellene időnket azzal tölteni, hogy a magunk igazát védjük, ha ehelyett beállhatunk Isten országának építésébe? Miért kellene egyáltalán nekünk saját igazsággal rendelkeznünk, ha lehet Jézus a mi igazságosságunk, békességünk és örömünk?

Dávid a nehézségek ellenére is dicsőítéssel tudta ezt a nehéz imádságot lezárni. Bármilyen nehéz is legyen a helyzetünk, melyben mások ránk törnek, az imádat és dicsőítés a legjobb hely, ahol Isten szárnyai alatt oltalmat találunk!

Advertisements

A 7. zsoltár margójára bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.