Jeruzsálem egy zsidó szemével

A három monoteista világvallás sorában a judaizmus az, mely a legkorábban keletkezett. Ezért először Jeruzsálem jelentőségét egy zsidó szemével fogjuk megnézni, aki Ábrahámnak, Izsáknek és Jákóbnak az Istenét imádja, és az ő vallását követi úgy, ahogy azt Isten az Ószövetségben kijelentette.

Jeruzsálem

Jeruzsálem

Isten elhívta Abrámot, hogy imádója legyen, szövetséget kötött vele, és a nevét Ábrahámra változtatta — erről az Ószövetség első fejezetei részletes elbeszélést nyújtanak. Miután hosszas várakozás és isteni közbeavatkozás után gyermeke született, Jahve azt kérte tőle, hogy áldozza fel azt neki: “Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked” (1Móz 22:2, RKB). A hegy, melyet Isten mutatott Ábrahámnak, nem más, mint a Templom-hegy, melyen a későbbiekben Salamon Temploma felépült. Az oltár helyén, melyen Ábrahám kész lett volna feláldozni vágyva várt gyermekét is Istennek, a Szentek Szentje állt, az egyetlen szentély a földön, amelyben Isten lakozást vett. Ezért a hely többszörösen is fontos jelentőséggel bír a zsidó nép számára.

A zsidó hagyományban többféle módon is kiemelik a Templom-hegy jelentőségét. Azt vallják például, hogy miután Isten belefogott a világ teremtésébe, és elválasztotta egymástól a vizet és a szárazföldet (1Móz 1:9-10), ez a hely emelkedett ki először a tengerből. A zsidó hagyomány szerint szintén ez a hely volt az, ahol Isten összegyűjtötte a föld porát, és abból megformálta az első embert, Ádámot (1Móz 2:7). Miután az emberek kiűzettek a paradicsomból, ezen a hegyen épített oltárt, és mutatott be áldozatot Istennek Káin és Ábel, és azt vallják, hogy Ádám azon a területen élte le életét, melyet ma Jeruzsálemként ismerünk. Az özönvíz után Nóé egyik fia, Sém lett e terület “gazdája”, akitől a sémiták, azaz a zsidók származnak.

A Kr.e. 10. századtól kezdve Jeruzsálem a zsidó nép legszentebb városa, és egyben fővárosa is. Mindazok a zsidók, akik nem itt élnek, e város felé fordulva imádkoznak (vö. Dán 6:10). Az Ószövetség — jelentősége miatt — több mint 800 alkalommal utal a városra (Jeruzsálemként, Sionként). A zsidó imádságok és énekek ihletője e város, mely a nép hazaszeretetét fejezi ki (pl. Zsolt 137, 79:1-3, 122, 125:3, 147:2-12).

Megjelenik természetesen a Biblián kívül a rabbik hagyományában is:

  • Ha valaki Izrael földjén imádkozik, szívében Jeruzsálem felé kell fordulnia; ha Jeruzsálemben van, akkor pedig a Templom felé (Brachot 27a).
  • Ha valaki nem látta Jeruzsálemet a maga dicsőségében, soha nem látott még szép várost (Sukkah 51b).
  • A szépségnem tíz mértéke adatott a világnak, és ebből kilenc Jeruzsálemé (Kidushin 49b).
  • Jeruzsálem a világ világossága (Bereshit Rabbah 59).
  • Izrael földje a világ közepe, ezen belül pedig Jeruzsálem Izrael földjének a közepe (Tanchuma Kedoshim 10).
  • A jövőben minden nemzet és ország Jeruzsálembe fog gyülekezni (Avot of Rabbi Natan 35).
  • Ha valaki Jeruzsálemben imádkozik, az olyan, mintha a dicsőség trónja előtt imádkozna, mivel a menny kapuja ott van (Pirkei de-Rabbi Eliezer 35).

A zsidók a modern időkben jelentős számban tértek vissza otthonukba — azt azonban mára megosztva lakják a palesztinokkal. Jelenleg a zsidóknak nincs Templomuk Jeruzsálemben. A Második Templomnak, melyet Kr.u. 70-ben romboltak le a rómaiak, csupán az egyik falrészlete áll, melyet Nyugati falként, vagy Siratófalként ismerünk. Ide járnak imádkozni a zsidók a hazájukért, Templomukért. A fal előtti szabad tér pedig zsinagógának minősül. Emellett az óváros zsidó negyedében több zsinagógát is találhatunk, melyek a zsidó vallási élet központjaként szolgálnak.

Egy dolog biztos: amíg világ a világ, a zsidók imádkozni és küzdeni fognak azért, hogy Jeruzsálem ismét a zsidó vallási élet és imádat központja legyen, és lássák beteljesülni Ézsaiás próféciáját, aki ezt írta: “Ez lesz az utolsó időkben: Erősen fog állni az ÚR házának hegye a hegyek fölött, magasabb lesz a halmoknál, és özönleni fog hozzá minden nemzet. Eljön a sok nép, és azt mondják: Jöjjetek, menjünk fel az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert Sionból jön a tanítás, és Jeruzsálemből az ÚR beszéde” (Ézs 2:1-3, RKB).

Advertisements

Jeruzsálem egy zsidó szemével bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: teológia

Hozzászólások lezárva.