Mit eredményez Isten jelenléte az életünkben?

Jób, a róla elnevezett könyv 29-ik fejezetében elmélkedésbe fog hajdani napjairól. A Revideált Károli Biblia (RKB) fordítói ennek a fejezetnek ezt a címet adták: Jób visszagondol régi boldogságára. Ha elolvassuk ezt a fejezetet, könnyen megtaláljuk benne a kulcsverset, ami a boldog élet alapja lehet. Így emlékszik vissza Jób az elmúlt boldog időszak központi pillérére: “Amikor még velem volt a Mindenható…” (Jób 29:5a, RKB). A boldog élet alapjai ugyanis nem más, mint Isten jelenléte. Az Örökkévaló jelenléte pedig sok-sok áldást eredményez a mindennapjainkban, melyekről Jób bizonyságot tesz ebben a fejezetben.

Kép: Paula Zayco Aberasturi

Kép: Paula Zayco Aberasturi

Nézzük hát meg, hogyan tesz Jób bizonyságot mindarról az áldásról, amit Isten jelenléte adott neki:

1. Oltalom. “Isten őrzött engem” (Jób 29:2). Isten jelenléte védelmet és oltalmat jelent. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy semmilyen baj nem érhet minket. Azt azonban jelenti, hogy Isten minden nehézségről tud, melyen keresztül megyünk, és minden csak és kizárólag az ő beleegyezésével történhet velünk. A legnagyobb oltalom pedig az üdvbizonyosságunk — az, hogy tudjuk, az életünk jó kezekben van; a mennyei Atya kezében, ahonnan senki nem ragadhat ki nekünk. Isten jelenléte nélkül nem tudnánk biztonságban az életünket és a jövőnket.

2. Világosság. “…mécsese világított fejem fölött, és a sötétben is járni tudtam világánál” (Jób 29:3). Tegnap megtanultam, mennyire fontos a világosság a haladáshoz és az élethez. Gyülekezetünk néhány férfitagjával részt vettünk egy csapatépítő barlangi túrán a Baradla barlangban (Aggteleki Nemzeti Park). 9,2 km-t gyalogoltunk, kúsztunk-másztunk; ennek jelentős részét olyan szakaszon, amely nem volt kiépítve és kivilágítva. A lámpák, melyeket a túrához kaptunk, egy idő után felmondták a szolgálatot, és a sötétben találtuk magunkat. Egy kisebb fejsérülést is elszenvedtem, és rájöttem, hogy a cseppkövek erősebbek, mint az emberi fej. Az életet ilyen sötétségben, botorkálva, sérüléseket elszenvedve élnénk, ha nem lenne velünk Isten megvilágosító jelenléte.

3. Közösség Istennel. “…meghitt barátsága borult sátramra” (Jób 29:4). Isten nem tárgyilagos, kívülálló szemlélődő az életünkben, hanem a legjobb barátunk, aki törődik velünk, akinek fontosak vagyunk, aki az életünk szerves része szeretne lenni. A keresztény hit gyakorlása ezért nem vallásos cselekedetekről szól, hanem egy megélt kapcsolatról, Istennel ápolt közösségről, melyben a világmindenség Teremtőjével beszélgetünk és egyre szorosabb barátságba kerülünk. Ezért hát soha nem érezzük magunkat elveszettnek és reménytelenül magányosnak, mert tudjuk: Isten mindig velünk van, soha nem hagy el minket.

4. Közösség Isten népével. Azonban nem csak Istennel kerülünk meghitt kapcsolatba, hanem azokkal is, akik hozzá tartoznak — a népével, a gyermekeivel (Jób 29:7-11a). Isten jelenlétének megélése elképzelhetetlen azok nélkül az emberek nélkül, akik az ő jelenlétébe tartoznak. Ha nem vagyok közösségben más hívőkkel, akkor az jelzi, hogy mennyire szoros a közösségem Istennel. Istenhez ugyanis ebben a világban fizikailag a hívő testvéreink társaságában vagyunk a legközelebb. Amikor pedig felül tudunk emelkedni az arról szóló oktalan és értelmetlen vitatkozásokon, hogy kinek van igaza, és felfogjuk, hogy az igazság nem tények ismerete és értelmezése, hanem maga Jézus Krisztus, akkor elkezdjük a valódi közösséget megélni más keresztényekkel, és tapasztaljuk ennek áldásait (Zsolt 133).

5. Jó bizonyság. “…amely szem látott, bizonyságot tett felőlem” (Jób 29:11b). Ha Isten jelen van az életemben, annak látható megnyilvánulásai vannak. Az Istennel megélt közösség ahhoz vezet, hogy mások jó véleménnyel lesznek rólam, és kedvező lesz a rólam szóló bizonyságtételük. Ennek alapja nem a szimpátia, hanem Isten munkájának felfedezése egymás életében. Isten nélkül az életünk gyümölcstelen. Másként fogalmazva: ha gyümölcstelen az életünk, annak feltételezhető oka az, hogy nincs ott benne Isten. Ha viszont ő jelen van, akkor változást hoz, mely alapján szavaink és tetteink bizonyságot tesznek róla, és mások figyelmét rá irányítják.

6. Segítségnyújtás. Isten az irgalmasság Atyja, aki bőkezűen gondot visel rólunk. Ezzel megtanítja nekünk, hogy mi is gondoskodjunk azokról, akiknek erre szükségük van (Jób 29:12-13). Az ilyen cselekedetek mutatják, hogy mi magunk átéltük Isten kegyelmét és gondviselését, és eszköz szeretnénk lenni a kezében, hogy másokat a szeretetével átöleljen.

7. Jellemes élet. “Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem. Jogosság volt palástom és süvegem” (Jób 29:14). Isten az életünkben való jelenlétét Szentlelke által valósítja meg. A Szentlélek pedig gyümölcsöt terem az életünkben, és formálja a jellemünket (Gal 5:22-23). Az olyan jellemvonásokon, mint pl. az öröm, békesség, jóság stb. erőlködhetünk magunk is — de kevés siker koronázza majd munkánkat. Istennek azonban fontos a jellemünk fejlődése, ezért minden lehetőséget biztosít ahhoz, hogy olyanokká váljunk, akik egyre inkább hasonlítanak Jézus Krisztushoz.

8. Életem áldás másoknak. Amikor Isten jelen van az életemben, és engedem őt érvényesülni, akkor a jelenlétem nem megterhel és elbizonytalanít másokat, hanem áldást eredményez nekik (Jób 29:21-24). Mivel életem középpontjában Isten áll, ezért a szavaim, a tetteim, a gesztusaim őt fogják közvetíteni. Ha nincs jelen az életemben, akkor nem tudok mást adni az embereknek, csak a bennem lévő káoszt, békétlenséget, sötétséget. Mindkét módon hatással vagyok másokra, de nem mindegy, hogy ez elbizonytalanítja, vagy felbátorítja őket.

Amit tehát Isten jelenlétének köszönhetünk az életünkben:

  • Oltalmaz minket, és életünk biztos kezekben van.
  • A világosságban járunk, és nem bolyongunk e világ sötétségében.
  • Meghitt barátságot ápolunk Istennel…
  • …és szoros közösséget vállalunk a népével.
  • Az életünk jó bizonyság lesz Istenről, mások figyelmét rá irányítja.
  • Készek vagyunk arra, hogy másoknak segítséget nyújtsunk.
  • Életünket az jellemzi, hogy a Szentlélek formálására egyre jobban hasonlítunk Jézusra.
  • Életünk áldás másoknak, a jelenlétünk építi őket.

E szempontok alapján átvizsgálhatjuk, hogy Isten jelenléte árad-e az életünkből, vagy valami egészen más. Az önvizsgálat eredményeként pedig törekedhetünk arra, hogy még jobban megéljük az Istennel való kapcsolatunkat, és még több lehetőséget adjunk neki arra, hogy uralkodjon rajtunk, és hatással legyen ránk, és általunk másokra is.

Advertisements

Mit eredményez Isten jelenléte az életünkben? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.