Ézsaiás 48:17

Amióta a Bibliát először kézbe vettem és elkezdtem olvasni (mintegy 20 évvel ezelőtt), nagyon kedves igeszakasz lett számomra Ézsaiás könyvének alábbi részlete: “Így szól az ÚR, a te Megváltód, Izráel Szentje: Én vagyok az ÚR, a te Istened, aki hasznosra tanítalak, és azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai” (Ézs 48:17-18, RKB). Ma reggel éppen ehhez a szakaszhoz értem a csendességemben, és ismét átgondoltam, miért is olyan fontos számomra az üzenete.

Ézsaiás könyve

Ézsaiás könyve

A vers kissé hosszas bevezetője Istenre irányítja a figyelmemet. Ő az Úr. Ő Jahve. Ő a Megváltóm. Ő az Istenem. Ő Izrael Szentje.

Ő az Úr, és én a szolgája vagyok. A köztünk lévő viszonyban én vagyok neki alárendelve, és nem fordítva. Amit a Szentírásban olvasok, az nem az életvezetési tanácsa, hanem az Úr parancsolata a szolgájának. Az engedelmességem sokkal világosabban kommunikálja felé a szeretetem és imádatom, mint az énekek, amiket a vasárnapi istentisztelet során eléneklek neki. Ugyanakkor ő Jahve, aki így mutatkozott be Mózesnek: “Vagyok, aki vagyok” (2Móz 3:14, RKB). Ő minden helyzetben az, akire szükségem van. Tanító, Úr, Megváltó, Barát, Tanácsadó, Lelkigondozó, Bíró, Atya… És ő a Megváltóm, aki nélkül elveszett lennék, rohanva a kárhozat felé. Ő az, aki a kereszten széttárja a karjait, és magához öleli az egész világot. Ő az, aki felveszi a bűneimet, és elhordozza azt, elszenvedi az érte járó halálbüntetést, csak azért, mert inkább meghal, mintsem nélkülem éljen. Én pedig az ő megváltása miatt közeledhetek Istenhez, és élvezhetem, amint Isten is közeledik hozzám (Jak 4:8).

Isten hasznosra tanít. 17 évig jártam iskolába, míg megszereztem a diplomámat, és most ismét tanulásra adtam a fejem. Az oktatásai rendszerben sok-sok olyan dolgot tanultam meg, aminek azóta még semmi hasznát nem vettem. Álmomból felébresztve el tudom sorolni a földtörténeti korokat (Kambrium, Ordovicium, Szilur, Devon, Karbon…), ám ezzel a tudással a hétköznapi életben semmire sem megyek. Isten azonban olyan dolgokra tanít meg az Igéjén és Szentlelkén keresztül, amelyek valóban hasznomra válnak. Valahányszor kézbe veszem a Bibliát, és olvasni kezdem, megtalálom azokat a gyakorlati alkalmazásokat, amelyeket az életemben megvalósíthatok. És azt is észre vettem, hogy az életem általuk megváltozik. Hasznomra válik, ha tanulok tőle — és épp ezért ez egyáltalán nem teher.

Isten olyan úton vezet, amelyen járnom kell. Az emberek napjainkban keresik a vezetést. Ezért járnak tanácsadókhoz, ezért olvasnak el önsegítő könyveket, ezért vesznek részt bizonyos előadásokon. Várják, hogy valaki megmondja nekik, hogy mit tegyenek, amivel biztosan megtalálják életük értelmét, a boldogságot és a beteljesülést. Azokról az utakról viszont, melyekre emberek vezetnek el minket, gyakran bebizonyosodik, hogy mégsem járhatók. Isten azonban egy keskeny úton vezet minket, amit nem mindenki talál meg (vö. Mt 7:13-14). Ez az út azonban valóban az életre vezet.

Isten felkiált: Bárcsak! Az ő vágya az, hogy figyeljek a szavára, és teljesítsem azt. Ő nem közömbösen szemléli az életem, hanem valóban a javamat akarja. És azt is nagyon jól tudja, hogy a javamat az szolgálja, ha engedelmeskedek neki, megtartom az ő parancsolatait. Ő a Teremtő, és jobban tudja, hogy mi életem értelme, és hogyan érhetem el azt, mint én. Ezért adott parancsolatokat, hogy általuk e cél felé vezessen. Amit pedig az engedelmességemmel elérhetek, az a békesség és nyugalom, melyet egy csendesen csordogáló folyó (pl. a Jordán) vagy egy lágyan hullámzó tenger (pl. Galielai-tenger) képével illusztrál.

Röviden megfogalmazva a vers tanulsága számomra ez: ha figyelek Istenre, és megtartom a tanítását, akkor az életemet nem a káosz és a zűrzavar, hanem a békesség és a nyugalom fogja jellemezni. És mi másra is vágyhatnék, mint erre?!

Reklámok

Ézsaiás 48:17 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.