Hol van Isten, amikor…?

Ha a világban szétnézünk, szörnyű állapotokat láthatunk. Öngyilkos merénylők robbantanak, és sokakat megölnek. Nemzetek harcolnak egymás ellen, és országokat tesznek a földdel egyenlővé. Természeti katasztrófák sújtanak, és életeket oltanak ki, otthonokat tesznek tönkre. Gyermekek éheznek és élnek megfelelő, tiszta ivóvíz nélkül. Közben pedig emberek egy szűk csoportja a világ vagyonának túlnyomó többségét birtokolja. Amikor ilyen állapotokat látnak, sokan teszik fel a kérdést: Hol van ilyenkor Isten? Szerintem azonban van egy sokkal fontosabb kérdés, amit ehelyett fel kellene tennünk. Ennek megfogalmazásában pedig Mózes első könyvének harmadik fejezete segíthet.

Fotó: Németh Tamás

Fotó: Németh Tamás

A Teremtés könyvében található egy leírás arról, hogy milyen meghitt kapcsolatban élt az első emberpár Istennel. Közösségben voltak, rendszeresen találkoztak és beszélgettek egymással — mint barátok, mint régi jó ismerősök. Isten naponta meglátogatta az embert a kertben. Egy napon azonban változás történt.

Korábban azt a parancsot kapták, hogy a jó és gonosz tudásának a fájáról ne egyenek. Isten döntési helyzetbe hozta az embert, akinek naponként választania kellett az Istennek való engedelmesség vagy a kísértésnek való engedés között. Az ember lényéhez hozzá tartozik a döntés képessége. Amikor vettek a fáról, kinyilvánították, hogy maguk akarják eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, és ebben nem kívánnak a továbbiakban Istenre hagyatkozni.

Beállt valami szokatlan, eddig nem ismert állapot Isten és az ember kapcsolatába. A távolságtartás. Azonban nem Isten volt az, aki távolságot tartott az embertől. Éppen fordítva történt. Isten ugyanúgy eljött a kertbe, hogy találkozzon az emberekkel. Lehetőséget akart nekik adni arra, hogy elmondják, mit tettek, és vállalják tettükért a felelősséget. Ádám és Éva azonban elrejtőzött.

Isten azonban megszólította őket: “Hol vagy?” És hol volt az ember? Elrejtőzve Isten elől, magára maradva a bűnével, szégyenkezve rossz lelkiismerete miatt. Mégsem akart önszántából Istenhez jönni. Ha rajta múlt volna, akkor maradt volna a bokorban elrejtőzve. És talán Istent okolta volna mindenért: amiért ilyen társat adott neki, amiért ilyen fát teremtett, amiért ilyen kígyót alkotott.

Ma ugyanilyen helyzetben vagyunk. Szembesülünk korunk modern kísértéseivel. A modern emberek pedig Isten tiltása ellenére szakítanak a maguk fájáról. Aztán pedig learatják tetteik következményét, és elrejtőznek Isten elől a bokorba — magukra maradva a lelkükkel. Talán nem Isten elől rejtőzik el az ember akkor, amikor száműzi Istent az oktatásból? Amikor kiirtja a keresztény hitet az emberekből? Amikor az evolúciót oktatják, és hirdetik, hogy nincs szükség Istenre? Amikor olyan dolgokat engedélyeznek, amelyet Isten tilt, és amelyek hosszú távon a társadalmunkat tönkre teszik (pl. abortusz, homoszexuális házasság stb.)?

És mit tesz az ember? Vádolja Istent. Kiabál neki a nyomorúságok láttán: “Hol vagy ilyenkor? Ha létezel, miért engedted ezt meg?”

Holott a kérdés inkább ez: Hol vagyok én? Válaszolok Isten hívására? Valóban megengedem Istennek, hogy beleszóljon e világ működésébe, vagy már teljesen száműztem őt belőle?

A Teremtés könyvének első fejezeteiben úgy jelenik meg az Úr, mint olyan Isten, aki keresi az embert. Keres. Hív. Megszólít. De válaszolni nekem kell. Közel menni hozzá nekem kell.

Te hol vagy?

Advertisements

Hol van Isten, amikor…? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: gondolatok

Hozzászólások lezárva.