Amire a szeráfok és a kerubok tanítanak minket

A reggeli csendességem során ma kezdtem el Ezékiel könyvét olvasni. Az első fejezetben különösnek tűnő látványt tár a próféta elénk, amit nagyon nehezen tudunk elképzelni és felfogni. Sok találgatásra adott már okot Ezékiel leírása keresztények és nem keresztények, ill. még ufókutatók körében is. Én természetesen nem ilyen céllal kezdtem az olvasásába, és nem is erre vonatkozó tanulságokat próbálok keresni a könyvben. Itt van például a leírásból származó egyik részlet, mely ma hangsúlyossá vált számomra: “Mindegyik előre nézve tudott menni. Ahova a Lélek akart menni, oda mentek, nem kellett megfordulniuk, amikor jártak” (Ez 1:12).

Kép forrása: pravmir.com

Kép forrása: pravmir.com

A négy élőlényről szól ez a leírás, és három fontos dolgot tartalmaz, melyet a keresztény életünkkel kapcsolatban jó megtanulni tőlük.

1. Tekintsünk Istenre 

Az első tanulság a róluk szóló leírásból ez: “Mindegyik előre nézve tudott menni…” A tekintetünk mindig Istenen legyen, ahogy erre más helyen a Biblia biztat minket:

  • “Tekintetem a hegyek felé emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta” (Zsolt 121:1-2).
  • “Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra” (Zsid 3:1).

Az előre mindig arra van, amerre Isten. Ha rá szegezzük a tekintetünket, az megóv minket a nehézségek miatti elkeseredéstől és a kísértésekben való elbukástól is. Közben pedig ha folyton Istenre figyelek, az az ő dicsőítésére fog ösztönözni. Az idős János apostol látomásában ugyanezeket a lényeket látta, és ezt írja róluk: “A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő” (Jel 4:8). Tele voltak szemekkel, és előre néztek, Isten felé, Istenre. A látvány pedig a szünet nélküli dicsőítésre indította őket.

Szegezzük hát mi is Istenre a szemeinket, hogy a kételkedés és aggódás helyett az ő magasztalása foganjon meg a szívünkben!

2. Járjunk Lélekben 

Az idézett igevers így folytatódik: “Ahova a Lélek akart menni, oda mentek…” Pál apostol ezt így fogalmazza meg: “Intelek titeket: a Lélek szerint járjatok” (Gal 5:16).

Az életünket ne a saját akaratunk és terveink szerint éljük, hanem engedjük a Szentléleknek, hogy kijelölje utunkat. Erre mind az Ó-, mind az Újszövetségben találunk figyelmeztetést:

  • “Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3:5-6).
  • “Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézs 48:17).
  • “Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14:6).

A Lélek szerint való járásban Isten Igéje, a Biblia segít nekünk. Ezékiel az Istennel való találkozás során ezt tapasztalja: “Miközben beszélt, Lélek áradt belém…” (Ez 2:2a). Amit Isten kimond, az az ő Igéje, melyet ma írásban ismerünk és fogadunk magunkba. Közben pedig nem csak Isten szavával találkozunk, hanem a Szentlélekkel is, aki elevenné teszi az életünkben az Úr szavait.

A Biblia az, amely képes megvilágosítani minket a Lélekkel való járásban: “Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119:105).

3. Ne nézzünk hátra

Ne nézzünk hátra, mert nem abba az irányba akarunk haladni! Erre int minket a látomás élőlényeinek harmadik vonása: “…nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.” Az Istennel való dinamikus haladás feltétele az, hogy nem nézünk hátra. Isten valami új munkát kezdett el az életünkben, ami nem tud kiteljesedni, ha folyton visszafelé tekintünk, és a múltunkban élünk.

A zsidók a múltjukra tekintettek vissza, amikor az egyiptomi húsos fazekakat emlegették. A szívük nem előre tekintett Isten országára, hanem visszafelé vágyakozott. Lót felesége a múltjára tekintett, amikor visszatekintett az éppen elpusztuló otthonára, vagyonára. Ennek következménye az volt, hogy nem jutott el Isten gondviselésének helyére, hanem sóbálvánnyá vált.

Jézus is erre tanít minket: “Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9:62). Ne hátra nézzünk, hogy mit engedtünk el Istenért, hanem nézzünk előre, ahol hittel láthatjuk az Úr ígéreteinek beteljesedését!

Reklámok

Amire a szeráfok és a kerubok tanítanak minket bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: spiritualitás

Hozzászólások lezárva.