Tanulságok József történetéből #4

Az utolsó előtti részhez értünk József történetével kapcsolatban. A mai napon az 1Móz 45:16-47:27-ig terjedő igeszakasz alapján fogalmazhatunk meg újabb öt tanulságot.

József és Potifár felesége

József és Potifár felesége

1. Engedelmeskednünk kell a felső hatalmaknak. Bár József a második ember volt Egyiptom földjén hatalomban és méltóságban, elfogadta maga fölött a fáraó uralmát és tekintélyét. Ezt írja az Ige: “…és ada nekik József szekereket a fáraó parancsolata szerint” (1Móz 45:16-21). A fáraó parancsolata szerint — vagyis követte az éppen uralkodó király utasításait. Függetlenül attól, hogy egyet értett-e a politikájával és vallásával, elismerte, hogy földi szinten ő az ország vezetője. Pál ugyanezt kéri tőlünk a római levelében: “Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől, és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek” (Róm 13:1). Mindaddig, amíg törvényeik nem ellentétesek Isten törvényével, engedelmességgel tartozunk a vezetőinknek.

2. Értékeljük jobban a gazdagságnál a lelki kincseket. Jákóbhoz visszatértek a gyermekei, és elmesélték neki, hogy József él. Megmutatták neki mindazt a kincset, melyet fia ajándékul küldött neki Egyiptomból, ő mégis ezt felelte: “Elég nekem, hogy József, az én fiam még él” (1Móz 45:28). Nem kápráztatta el a szemét e világ gazdagsága, így felismerte a valódi értéket. A materiális javak csak ideig-óráig tesznek boldoggá, aztán rájuk ununk, elhasználódnak, elrabolják őket. A lelki kincsek (a kapcsolatok) azonban örökké megmaradnak. A legfontosabb kincsünk pedig az Istennel való kapcsolatunk, hiszen Isten ezen keresztül az egész örökkévalóságban áldását adja majd ránk.

3. Adjunk hálát Istennek a jóért. “Elindula azért Izrael minden hozzátartozóival, és méne Beérsebába; és áldozék áldozatot az ő atyja, Izsák Istenének” (1Móz 46:1). Jákóbot öregségében a legnagyobb öröm érte, melyet csak el tudott képzelni: halottnak hitt gyermekét visszakapta. Erre válaszul pedig áldozatot mutatott be Istennek, hogy kifejezze a háláját. Amikor jó dolgok történnek az életünkben, ne feledjünk érte hálát adni Istennek. Ezzel arról teszünk bizonyságot, hogy a jót és a rosszat egyaránt az Úr kezéből fogadjuk, és akkor sem feledkezünk meg róla, ha éppen jól megy a sorunk (vö. Jób 2:10).

4. Mindig járjunk Istennel. Isten ezzel bátorította Jákóbot: “Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene… Én lemegyek veled Egyiptomba, és én bizonnyal fel is hozlak” (1Móz 46:3-4). Jákób nagy változás előtt állt, de bizonysága volt arról, hogy az Úr vele van. Életünk nagy változásai és döntései előtt fontos meggyőződnünk arról, hogy velünk van Isten, és hogy a terveink egyeznek az ő akaratával. Járjunk mindig Istennel, és nélküle soha, sehová egy tapodtat se tegyünk.

5. A kapcsolatok az egymáshoz való közeledéssel állíthatók helyre. József és az apja hosszú évek óta nem találkoztak egymással. A két félről ezt írja a Biblia:

  • Jákób: “Elindula azért Izrael…” (1Móz 46:1).
  • József: “És befogata József az ő szekerébe, és és eleibe méne Izraelnek…” (1Móz 46:29).

Mindkét fél közeledett egymáshoz, és út közben találkoztak egymással. Egy régen megtört kapcsolat helyreállásához az szükséges, hogy mindkét fél közeledjen a másikhoz, és “középen” találkozzanak. Mindkét fél hozzon áldozatot a másikért és mozduljon ki abból az állapotból, mely megtartja köztük a távolságot.

Reklámok

Tanulságok József történetéből #4 bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kategória: bibliaolvasás

Hozzászólások lezárva.